AZ élet kegyetlen

Igazán kegyetlen dolog, hogy egy ilyen meccsről még cikket is kell írni. Biztos felsőházi helyünk tudatában jutalomjátékra számítottunk a Kedd Este ellen, na meg arra, hogy igazából nekünk mindegy mi lesz, ha nyerünk és fellépünk a negyedik helyre, akkor a rájátszásba kerek egy ponttal viszünk majd.
Keretünk az ősszel megszokott volt,félidőtől kiegészülve egy ráadás Erdeivel. A csapat profizmusát dicséri, hogy meccs előtt huszonnégy órával megváltozott a kezdés időpontja, ám mindenki képes volt tartani magát a változáshoz. Említésre méltó, hogy az ellenfél is olyan erős kerettel volt, mint ezen az őszön ritkán.
A meccs nem kezdődött jól. Öt-hat perc után egy hihetetlenül peches gólt kaptunk: egy távol lövés mindenki számára jól láthatóan legalább három méterrel a kapu mellé ment volna, ám megpattant a keresztbefutó csatár fenekén, és onnan a kapunkba pattant. Nem sokkal később Porkoláb szabályosnak tűnő szerelését szabálytalanságnak minősítette a játékvezető, ez az egyik baj, a másik meg az, hogy focistáink leálltak szövegelni, ami miatt az ártalmatlan helyzetből, félpályától megítélt szabadrúgásból megindult az ellenfél, és gólt is lőtt. Tíz perc után tehát egy rendkívül szerencsétlen és egy óvódás szinten is elkerülhető góllal 0-2-re álltunk.
Fokoztuk az iramot, vezettünk néhány támadást, a legnagyobb helyzet talán Hlavacska András előtt adódott, de jobbról leadott lövését kispárgázta a kapus, ahogy a többi próbálkozásunkat sem koronázta siker. Még a félidő vége előtt bekaptunk még egy gólt, védelem mögé belőtt labda, amit a csatár egy érintéssel betett a sarokba, első olyan pötty ahol nem valami gyökeresen rendkívüli esemény vezetett a gólhoz. Az utolsó percben aztán Hlavacska Tamás lőtt egy gólt, csak hogy érezzük, lehet még esélyünk.
A második félidőben is jobbára nálunk volt a labda, nyilván próbáltunk támadni, változatos sikerrel. Éppen nem is mi támadtunk volna, amikor hazaadás miatt mi jöhettünk szabadrúgással az ellenfél hatosáról. Nagy nehezen felálltunk ahogy kell, és Tóth Olivér legurítását Palágyi bebombáta a kapuba.
Ha azonban azt hittük, hogy ezután jó fordulatot vesz a meccs, akkot tévednünk kellett, nem sokkal később szignifikáns rossz helyezkedésünk révén két ember maradt üresen a hatosunkon belül, ki is játszották üres kapuig, más kérdés, hogy aztán az addigra visszaérő védőnk lőtte be fél méterről, de ezzel csak megelőlegezte a bizalmat a csatárnak.
Na hát így álltunk, az utolsó percekben egyre kétségbeesettebben próbáltunk támadni. Néha villantottunk is valamit. Az utolsó utáni percben egy Hlavacskák által dominált egészen parádés egyérintős akció végén Tóth lőtt közelről a hálóba, de ez már sajnos az utolsó utáni perc volt, egyenlítésre már nem maraddt időnk. A történethez az is hozzátartozik, hogy három kapufát rúgtunk, sorrendben Hlavacska A., Tóth és Palágyi főszereplésével.
Ennyit erről, a tagok hosszasan vitakoznak, hogy ez most jó és balszerencsés vagy szimplán rossz játék volt, de igazából mindegy, ötödik hely a miénk az alapszakaszban, a rájátszásban meg majd lesz valami. Meg a Téli Bajnokságban is lesz valami.
Kozelito Tél - Kedd Este 3-4
   kapu: Tinkó
   mezőny: Erdei, Görög, Hlavacska A., Hlavacska T., Palágyi, Porkoláb M., Tóth O.
   gól: Hlavacska T., Palágyi, Tóth O.

Felsőház!

Egyszer ennek a szép napnak is el kellett jönnie. Aranylábú a fiaink a Polszkit fogadták az alapszakaz utolsó előtti fordulójában, azon a meccsen, amelyen gyakorlatilag el kellett dőlnie, hogy kié lesz az utolsó kiadó felsőházi hely. Nekünk némileg keresztbeszerveződött az ELTE BTK futsalválogatottjának meccse, ahol három labdarúgónk képviseltette magát, Hlavacska A. és Palágyi a karos válogatottat elhagyva jöttek a meccsünkre, Porkoláb M. a kar jó hírének megmentése érdekében feláldozta magát. Szóvá tettük, hogy azon az egy meccsen, ami számít a sszezonban, pont azon kell ilyen akadályokkal szembesülnünk. Amikor az előző szezon gólkirálya a kezdés előtt két perccel megjelent piros mezben a pályánál, akkor már tényleg elkezdtük magunkat rosszul érezni. De erre végül kevesebb okunk lett, mert a szezonban először szereplő Szőllőssyvel együtt egy egész cserénk volt, pontosan egyel több, mint az ellenfélnek.
A meccsről nincs mit írni. Futós meccsre számítottunk, az is volt, szerencsére bírtuk az iramot. Szerencsére mi lőttük az első gólt, Hlavacska Tamás futott el a jobb szélen, beadása kissé testvére mögé érkezett, de András mégis vissza tudott lépni, és gólt szerzett. Nem sokkal később fordított felállásban újabb gólt szedtek össze a Hlavacska-testvérek, ezúttal András volt az előkészítő, és Tamás a befejező egy pontos hosszúsarkos lövéssel. A félidő bő felénél tehát már kettővel mentünk, és ez jó.
A meccs képe nem azt sugallta, hogy leállhatnánk, heyzet itt és helyzet ott volt az általános képlet, nálunk szerencsére mindig volt egy védő vagy egy kapuvédő, aki bele tudott érni a lövésbe. A legmelegebb helyzet egy szépen kijátszott szabadrúgás-kombináció után adódott, tiszta ziccerből kapufát lőtt a csatár, a lepattanóra a világ végéről ért oda Palágyi, amikor már mindenki gólnak hitte. De nekünk sem kell szégyenkeznünk, sok okos akcióval sok szép helyzetet alakítottunk ki, Hlavacska Tamás elfutásból lőhetett kétszer, mégis a legnagyobb helyzet az volt amikor gyönyörű passzokkal felépített akció végén Szőllőssy már csak a kapussal állt szemben, mégis inkább passzolt a hatos túloldalán érkező csapattársai felé, akik viszont pont nem érték el.
A második félidőben az ellenfél már cserélgette a kapusposztot, hogy így juttasson pihenőt a fáradt mezőnyjátékosoknak, szó mi szó, mi is kapkodtunk oxigénért, de úgy tűnt, az iram nem hagyott alább. Talán mondhatjuk, hogy semleges nézők számára élvezetes meccset játszottunk, sok akcióval, sok helyzettel, persze mi elfogultak vagyunk, semleges néző meg Herbály dr. volt, tőle lehet megkérdezni.
Aztán növeltük előnyünket, a Hlavacskák hozták össze a harmadik gólt szögletből, utána pedig az egész félidőben parádés labdákat osztogató Szőllőssynek jött össze a gólpassz, illetve Palágyi tett róla, hogy a jó passzból gólpassz legyen. Görög meg szórakozottan osztogatta  a kötényeket a saját hatosunkon, de ezt csak azért írjuk le, hogy minden mezőnyjátékos neve szerepeljen ebben a bekezdésben.
Nem volt egyoldalú a második félidő sem, többször kellett aggódnunk, többször volt vészhelyzet, de valahogy mindig elkerültük a gólt. Tinkónak ebben a bajnokságban először maradt tiszta a lepedő. Csemege a statisztikusoknak, hogy ötödik egymás elleni meccsünkön először vertük meg a Polszkit, a mumus-szerepre tehát mostantól alkalmatlanok, de ezt hagyjuk, ennél fontosabb, hogy a a mai eredményeknek köszönhetően, az alapszakasz vége előtt egy fordulóval matematikailag már biztos a helyünk a felsőházban. A kiesés elkerülése érdekében folytatott harcunkban ez nagy eredmény, hiszen így a hátralevő mérkőzéseken már nyugodtan, a kiesés réme nélkül játszhatunk. Illetve az alapszakasz utolsó fordulójában is "örömfocit" rendezhetünk. Egyébként muszáj leszögezni, hogy a ma mutatott okos, fegyelmezett, kreatív játék alapján tökéletesen megérdemeljük a felsőházat.
Kozelito Tél - Polszki 4-0
   kapu: Tinkó
   mezőny: Görög, Hlavacska A., Hlavacska T., Palágyi, Szőllőssy
   gól: Hlavacska A. 2, Hlavacska T., Palágyi

Volt itt minden

Profizmusból jelest kapott a csapat, mindenki megértette, hogy rendhagyó módon szombat helyett vasárnap lesz foci, senki nem hívta fel a csékát szombat reggel, hogy mi van, és még csak el sem késett senki. Az ősszel aktív tagok mindegyike megjelent, gyönyörűszépen két cserével voltunk, ezen a téren tehét minden adott volt, illetve Erdei személyében szurkoló-szakértőnk is volt.
Annyiban nehezített pálya volt, hogy a Torpedo ebben a szezonban szokatlan módon összes jó játékosát elhoztam nekünk tehát ezúttal erősebb Torpedóval kellett szembenézünk, mint az idényben a többi csapatnak. Na ez persze nem mentség, változatlan erővel vetettük be magunkat a küzdelmekbe.
Szakértőnk szerint az első félidő borzalmasra sikeredett, 0-1 volt a félidei állás, az elején kihagytunk néhány helyzetet, aztán kaptunk egyet, de valahogy a posztok elosztása és az egymásra figyelés nem ment jól.
A második félidőben elkezdtek sűrűsödni az események, például annyiban, hogy rúgtunk négy gól, kettőt érvényesen, kettőt érvénytelenül. A megadott gólok közül az első Tóth érdeme, ziccerét védte a kapus, aztán sokadjára közelről begyömöszölta a hálóba. A második Hlavacska Andrásé, szép cselek után lőtt a kapufa mellé. Az érvénytelenített gólok közül az első szintén Andrásé, szöglet után a keresztlécről lefelé vágódott a lövése, amit a kapus kikotort, aztán hogy addigra bent volt-e arról megoszlanak a vélemények. A következő meccsre készülő, elfogulatlan nézők szerint bent volt. Sajnos a játékvezető szerint nem. A második érvénytelen gólunkat Palágyi készítette elő egy jó erős keresztléccel, onnan a labda felpörgött, majd ahogy visszaesett, Porkoláb rögtön a léc alá varrta, sajnos azonban a levegőben megtett útja közben a labda érintette a sátorponyvát, a szabályok értelmében tehát meg kellett állítani a játékot, na de hogy pont a gólunk előtt...
És ahogy ez lenni szokott, a folytatásban megbosszulta magát minden hiba, az ellenfél lehozta a kapusát is, és öt mezőnyjátékossal négy ellen rövid idő alatt rúgtak két gólt.
A hátralevő idő nekünk nem volt elég, nem is volt bennünk olyan átütő erő. De nem lesz emiatt világvége, még két forduló van az alapszakaszból, és a felsőházat tekintve még mindig kedvező helyzetben vagyunk.
Kozelito Tél - FC Torpedo 2-3
   kapu: Tinkó
   mezőny: Görög, Hlavacska A., Hlavacska T., Palágyi, Porkoláb M., Tóth O.
   gól: Tóth O., Hlavacska A.

Mint utólag megtudtuk, a meccsen a hatodik születésnapunkat is ünnepeltük, ez örvendetes, és akkor szeptemberben kezdjük az iskolát.
A mai meccsen kritikusan rosszul voltunk meg, péntek este öt ember jelenlétére lehetett számítani, ami rangadóhoz feltétlenül kevés, a korai kezdés pedig ismét magéban hordozta azt a rizikót, hogy valaki elalszik. Szerencsére ez nem következett be, nagyon fegyelmezettek voltak a fiúk. A keret sajátossága, hogy egyetlen hátvédünk sem jött el, a mezőnyben négy támadó szerepelt, nekik kellett megoldaniuk, hogy mindig legyen valaki hátul is.
Az előzetes hírek arról szóltak, hogy a Hajcsatok három cserével fog készülni ellenünk, ami kábé előre eldöntötte volna a három pont sorsát, a helyszínen azonban ők is csak öten voltak, így egyenlő körülmények között küzdhettünk.
Az első percek kóstolgatással, illetve a szokatlan játékrendszer kipróbálásával telt. Aztán amikor már éppen kezdtünk belemelegedni, szépen hátrányba kerültünk, az elelnfél játékosa két védőnk mellett futott el a szélen, aztán tanítani valóan kilőtte a hosszú alsót. Ez egy kicsit felpaprikázott minket, átvettük a vezetést a labdabirtoklási statisztikákban, volt néhány lehetőségünk, bár meg kell mondani azt is, hogy ezekkel nem jól bántunk, ugyanis az ellenfélnél kényszerből mezőnyjátékos állt a kapuban, és ha bátran lövögettünk volna, és lehetőleg még a kaput is eltaláljuk, jó eséllyel beakadt volna egy-két bogyó.
Hátránnyak fordultunk, na de már nem sokáig, mert nem sokkal fordulás után Hlavacska Tamás félpályáról megcélozta a kaput, a kapus ki akarta engedni, de rosszul mérte föl, és a labda a hosszú felső sarokban kötött ki.
Erre felpörgött a meccs, mi is mozgósítottuk utolsó utáni energiáinkat, de már annak tudatában, hogy már vesztenivalónk is van. Hlavacska Tamásnak volt még két helyzete, egyszer káprázatosan felépített akcióból a hatosról, egyszer egész pályáról a teljes mezőny és a kapus fölött átívelve tévedett két centit. Korábban Porkoláb is majdnem megismételte a tavalyi derbin szerzett átemelős gólját, de most nem jött össze.
Az utolsó percekre erősen beszorultunk, labdabirtoklásunk századmásodpercekre korlátozódott, de valahogy mindig meg tudtuk oldani hogy ne legyen gól, talán Tinkó és Hlavacska Tamás tett legtöbbet azért, hogy azt az egy pontot ne hullajtsuk el a végén.
Nyilván cserével, egészségesebb játékosokkal mindkét csapat jóval jobb játékra lett volna képes, most így ennyire voltunk képesek, a kölcsönösen játékoshiányos helyzet, és a pályán mutatott játék alapján egyaránt igazságosnak tűnik a döntetlen. A tavalyi derbi eredményének megismétlése idén is egy pontot ér, ezzel tartjuk felsőházi helyünket. Az alapszakaszból és az őszi szezonból ugyanaz a három forduló van hátra, ha nagy hülyeséget nem csinálunk, meg is marad a felsőházi hely.
Kozelito Tél - Hajcsatok 1-1
   kapu: Tinkó
   mezőny: Görög, Hlavacska T., Palágyi, Porkoláb M.
   gól: Hlavacska T.

lepj meg

Szombat hajnalban a Bogdánfy úti stadion zsúfolásig megtelt, a nézőtéren egy gombostűt se lehetett leejteni. Mindenki a rangadót akarta látni. A csapatbusz szerencsésen megérkezett a helyszínre, ám amikor aranylábú fiaink átvágtak a szurkolók őrjöngő tömegén, futótűzként terjedt el a hír: Görög és Tinkó sehol! Bizony, szeretett vezérünk bokájáért e pillanatokban is gigászi küzdelem folyt a Honvéd Kórház sürgősségi osztályán (Dr. Kotász már az amputációt fontolgatta), a Kozelito oroszlánszívű hálóőrét pedig egy szerencsétlen félreértés miatt a rendőrök nem akarták átengedni a mérkőzés miatt lezárt útszakaszon, így csak késve érkezett meg. Hanem ne rohanjunk ennyire előre: az aggaszó körülményeket ugyanis jócskán ellensúlyozta a tény, hogy az ellenfél a mérkőzés kitűzött időpontjának pillanatában mindössze két mezőnyjátékossal és egy kapussal képviseltette magát - s pár perccel később, mikor negyedik játékosuk is megérkezett, közölték: ők bizony ma három plusz egyben fognak játszani.  

Rövid tanácskozás után végül arra jutottunk, hogy alkalmazkodunk a helyzethez. „Így kívánja tisztességünk” – vélekedett a csapat egyik fele; „Év elején a Bozsik ellen úgyis gyakoroltuk már ezt a felállást” – mondták mások.

Megszokhattuk már, hogy csapatunk a mérkőzések első perceit igen komolyan veszi, frissességünkkel képesek vagyunk meglepni ellenfeleinket. Ma se történt ez másképp: talán már az első akcióból gólt lőhettünk volna, s hogy ez nem így történt, az egyedül a Zsuga macskaügyességű kapusának köszönhető, aki nemcsak az első percekben, hanem később is többször borsot tört támadóink orra alá. Azonban ami késik, nem múlik: egy labdaszerzés után Hlavacska András a szélen futtatta testvérét, aki a keresztlabdájával Tóthot hozta helyzetbe, balhátvédünk pedig a tőle megszokott módon kegyetlenül felvarrta a labdát a rövid pipába (1-0). Nem telt el sok idő, és előnyünket két gólosra növeltük. Történt ugyanis, hogy a térfelünkön passzolgató ellenfél egyik indítását Hlavacska András fülelte le, aki már lendítette a lábát, hogy félpályáról célba vegye az ellenfél üresen tátongó kapuját, ám még éppen időben észrevette a jobbszélen hangsebességgel kilépő Palágyit, így inkább a biztos megoldást választotta, és csatártársához továbbította a labdát, aki a szaggatott vonal közeléből természetesen már nem hibázott (2-0).Ellenfelünk hamar felismerte, hogy hárman nehezen fogják feltörni védelmünket, ezért öt perc elteltével már a kapusuk is a mi térfelünkön tanyázott. Ám ha nem is játszották rosszul az emberelőnyös helyzeteket, a közelebbi-távolabbi lövések rendre elkerülték a kapunkat, vagy pedig védőinkben, illetve Tinkóban akadtak el.

Ez után kicsit kiegyenlítettebbé vált a játék, ellenfelünk sokat próbálkozott távolról, mi sokat kontráztunk, de ellentámadásainkba rendre valamilyen bosszantó hiba csúszott, vagy túl hosszan tettük a labdát, vagy túl röviden, máskor pedig a talpunk alatt csúszott tovább a golyó. Becsületünkre legyen mondva, hogy a védekezésből mindenki kivette a részét, így végül a megszerzett kétgólos előnnyel fordulhattunk.

A második játékrész hasonló iramot hozott, mint az első, habár ellenfelünkön ekkor már kezdett meglátszani a cserehiány, csatáraik egy-egy kihagyott helyzet után egyre gyakrabban ragadtak fent, a labdajáratás is döcögősebbé vált, az egy-egy elleni párharcokat pedig egyre ritkábban vállalták fel. Egy szöglet után mégis sikerült gólt szerezniük, az ekkor már végig mezőnyben játszó kapusuk dropliból kipókhálózta a jobb sarkot – el kell ismerni, szép találat volt (2-1). De bármilyen szép is volt, ahhoz nem volt elég, hogy kedvünket vegye, lendületünk nem tört meg. A sors fintora, hogy a következő gólunk előtt is az ellenfél végzett el szögletrúgást, melyet Hlavacska Andrisnak sikerült elcsípnie, s bár hosszan vette át a labdát, a fáradt támadók között még maradt helye kilépni, hogy aztán a félpályáig kirontó kapust egy megkerülős csellel csapja be, és higgadtan az üres kapuba gurítson (3-1). Nem sokkal később a szurkolók pedig már azt figyelhették (legalábbis, ha elég gyorsan kapkodták a szemüket), ahogy Palágyi végigrobog a szélen, és a rövid oldalról a kapus lábai között megszerzi a mindent eldöntő negyedik találatot (4-1). Igaz ez után egy szabadrúgásból még kaptunk egy gólt, de ez már csak az eredmény kozmetikázására volt elég. Magabiztos, fegyelmezett játékunkkal megérdemelten harcoltuk ki a három pontot. 

Kozelito Tél - Zsuga Bonito 4-2
   kapu: Hlavacska A., Tinkó
   mezőny: Erdei, Hlavacska A., Hlavacska T., Palágyi, Porkoláb, Tóth O.
   gól: Palágyi 2, Tóth O., Hlavacska A.

Most meg korán keltünk

 
Hát ez már csak mindig így lesz. Két perccel a kezdés előtt öt ember állt az oldalvonal mellett, éppen annyi, amennyi ki tud állni, ebből három panaszkodott kisebb sérülésre, és jelezte, hogy ha rendesen meglennénk, akár nem is játszana. Két perccel kezdés előtt aztán megjött a meglepetésvendég, Erdei Tomi, aki a múltheti összeboruláson annyira meghatódott, hogy meghosszabbította három évvel ezelőtt lejárt szerződését, és felemás cipőben, és kifordított mezben, de játékra jelentkezett.

No pasarán

Az ellenfél a Túlerő volt, akik a forduló előtt pontegyenlőségben álltak a tabella élén. Mivel egy bő éve nem játszottunk egymás ellen, nem vettük számításba, hogy mindkét csapatnak sárga meze van. A csapatkapitányok kő-papír-ollóval döntöttek arról, hogy kinek kell átöltöznie, és itt megszereztük az első győzelmet, és a szerencsés játékstratégia következtében mi tarthattuk meg az alapmezt. A jövőre irányulva a csapatkapitányok abban maradtak, hogy mostantól mindig az tarthatja meg az alapmezt, aki a legutóbbi derbin győzött.
Na de térjünk rá a meccsre. Bár ahogy egy profi riporter mondaná, "minden körülény adott volt, hogy igazán pocsék teljesítménnyel rukkoljunk elő", azt kellett tapasztalnunk, hogy az öt forduló alatt nálunk öt ponttal többet gyűjtő újonc ellen is inkább mi irányítjuk a játékot.

Hlavacska Tamás küzd a labdáért

Nem is kellett sokáig várnunk a vezető gól megszerzésére: Hlavacska András elviharzott a bal szélen, a partjelző már készült ugyan jelezni a kapuskirúgást, de villámléptű játékosunk még éppen elérte a labdát az alapvonal előtt, és a kimozduló kapus mellett a kapuba gurított.
A következő periódusban csúcsra járattuk magunkat, szép acióink voltak, de a befejezések nem sikerültek, rendre vagy a kapus odaért, vagy pár centi hiányzott. Ez annyira nem jó dolog, mert már megtanultuk, hogy ezen a szinten a kihagyott helyzet után rendre jön a büntetés. Na hát ezért játszattunk egy határozott és kaput érző csatárt, Görögöt, aki aztán a hatosról másodjára beverte Hlavacska András passzát.

itt épp védekezünk

A második félidőben amúgy királygabisan próbáltuk racionalizálni az időbeosztást, kapkodtunk a levegőért, védekeztünk, meg néha támadtunk is. Ennek az idősaknak a hőse Erdei, aki három év kihagyás után edzés nélkül beszállva is képes volt stabilitást hozni a csapatba. Viszonylag korán beszedtünk egy gólt, szögletből, pedig egészen hihetetlenül egyszerű lett volna ráállni az emberre. Aztán a végefelé kaptunk még egyet, szintén azért, mert csúnyán üresen maradt a csatár, de legalább most akcióból.
Ekkor még hét perc volt hátra, sokfajta forgatókönyvet lehetett innen még elképzelni, de a morális előny enyhénszólva nem nálunk volt, meg ekkor már az erőnlét és futómennyiség sem. Alig egy perccel később aztán Hlavacska András minden mindegy alapon elkezdett menni jobbra meg balra, aztán annyit ment jobbra meg balra, hogy a védők még mindig balra mentek amikor András már jobbra, és a védők jobbra, amikor ő már balra, és ha már ott állt alig kilenc méterre a kaputól, akkor már be is lőtte.
A végén megint kontrázhattunk kedvünkre, és Hlavacska Tamás most megtette azt a szívességet, hogy ő is felírja nevét a góllövőlistára, így két perccel a vége előtt két gólos előnyben gyakorlatilag eldőlt a három pont sorsa. Az utolsó akciók egyikénél Görög még parádés vetődéssel, ujjheggyel szögletre mentett egy veszélyes lövést, minden kapusnak becsületére vált volna a mozdulat, valószínűleg a mozdulat szépsége hatotta meg a játékvezetőt annyira, hogy eltekintett a büntetőtől.

A győztes csapat
Állnak: Erdei, Hlavacska A., Palágyi, Görög, Hlavacska T.
Guggol: Tinkó

A vége tehát győzelem lett, és ez jó, az újabb három ponttal kezdjük stabilizálni helyünket a felsőházban, és ráadásul még a diplomatikusan távol maradó Porkoláb Máténak is megüzentük, hogy lássa, érdemes volt ide igazolnia. Fotók meg majd lesznek.
Kozelito Tél - Túlerő 4-2
   kapu: Tinkó
   mezőny: Erdei, Görög, Hlavacska A., Hlavacska T., Palágyi
   gól: Hlavacska A. 2, Görög, Hlavacska T

Korán kezdtük a téli álmot

Három hét szünet után két rettenetesen neház kihívás várt ma a fiúkra, a Bandó Karesz, és a korai kelés. Egyik irgalmatlanabbnak ígérkezett, mint a másik.
A kezdő sípszóra mégis egész tűrhető számban a helyszínen voltunk, sőt akadt egy meglepetésvendég is, Erdei Tamást két és fél év száműzetés után visszahúzta a szíve közénk. Játszani ugyan nem volt hajlandó, de a pálya széléről követve az eseményeket mentálisan egyesült velünk.
Maga a meccs jól indult, aztán kevésbé jól folytatódott. Az első akcióból egy szép lövés, pár perccel később egy Tóth-kapufa jelezte győzelmi szándékainkat. Aztán bekaptuk az első gólt kontrából, csapatszinten nagyon is csúnya hiba után, hiszen mind a négy mezőnyjátékosunk felment támadni, amit a labda elvesztése után gyorsan büntetett az ellenfél. Talán az átgondolatlan csere is közrejátszott, hogy így alakult, hiszen a gól pillanatában Hlavacska A., és Tóth O., vagyis a két hátvédünk volt lent, és négy támadó a pályán. De ha szomorkodtunk a helyezkedési hiba miatt, akkor jöhetett rögtön egy taktikai, ami előző bánatunkat feledtetve újabb bánattal és újabb bekapott góllal terhelt minket. Történt, hogy egy hátrafejelt labdát kapusunk az hatos jobb széléről próbált visszalőni a mezőnybe, de a térfél közepén álló csatárt találta meg, aki távolról azonnal a kapunkba lőtt. És ha ez még nem lett volna elég, két perccel később az ellenfél egyik játékosa a mi szögletünk után labdát szerezve, és sorban mindenkit kicselezve jutott gólhelyzetbe, kapusunk elhúzta a lábát, amiért nyilvánvaló hetes járt volna, azért úsztuk meg mégis, mert a labda így is a csatártárs elé került, aki az előnyszabályt kihasználva gólt szerzett. Hát akkor már jobban jártunk volna a büntetővel.
A sokkoló 0-3-as állás ellenére a második félidő elején megráztuk magunkat, és villantottunk pár szépet. Tóth baloldali beadására tőlünk ugyan nem érkezett senki, de a hosszú oldalon a hátvéd amúgy Devecseri-módra a saját kapujába juttatta a labdát. Nem sokkal később Hlavacska András lőhetett egy akción belül kétszer is csak a kapussal szembenállva, de nem sikerült a gólszerzés. Utólag azt sütötte ki a kupaktanács, hogy ha gólt lő, akkor egygólos hátrányból egész tűrhető eséllyel felálltunk volna. Szerkesztőségünk azonban úgy véli, hogy akkor már mindjárt két gólt kellett volna lőnie, mert akkor máris egál lett volna az állás. Na de lépjünk tovább.
Amúgy torkosborz módjára kaptunk egy negyediket is, meg volt az ellenfélnek egy üreskapuig kijátszott helyzete, amit szíveskedtek kihagyni.
A végén volt még egy elképesztő nagy helyzetünk, gyönyörű passzos akció végén Palágyi lőtt kapufát. Az utolsó percben meg aztán amikor már mindenki felment támadni (és ezért most nem annyira haragszunk), jött még egy kontra, és a csatár kapusunkat átemelése után közelről befejelte a szívünket utoljára összetörő gólt is.
Na hát ez az a meccs, amikor semmi nem sikerül, ebből a szempontból irányadónak tekinthetjük, hogy az egyetlen gólunkat sem mi magunk szereztük, mintha Isten szólt volna le közénk ezzel a fellegek közül, hogy gyerekek, ti itt ma nem lőtök gólt. És lőn. A csapat egységes véleménye, hogy egy szezonban egy olyan meccs van, amikor semmi nem sikerül, abban megoszlanak a vélemények, hogy ez volt-e az, vagy az első forduló.
Kozelito Tél - Bandó Karesz 1-5
   kapu: Tinkó
   mezőny: Görög, Hlavacska A., Hlavacska T., Palágyi, Porkoláb M., Tóth O.
   gól: öngól

Ez a nap más, mint a többi

Bizony a szombat másmilyen nap mint a többi. A futball hívőinek például ez az a nap, amit meg kell szentelni, és különleges élményként részt vehetnek az ünnepi szertartáson. Amihez már csak egy pettyes labda kell.
A mai meccsen több meglepő dolog történt. Először az, hogy Tóth Márton is feltűnt, és játékra jelentkezett. (Nevezett játékos állítólag mindkét keresztnevét ugyanannyira használja, és mivel Mátékból már túlteng a csapat, egy kísérletet megért, hogy őt Mártonként tartsuk számon.) Ez annyira nem meglepő, mert egy nappal korábban már jelezte emailen, viszont tétmeccsen most először lépett pályára nálunk. Ennél is nagyobb meglepetés, hogy két cserénk volt, ebben a szezonban valóban először. Ennek kapcsán először fordult elő, hogy nem azért kellett veszekedni egymással, hogy ki mehet le pihenni egy kicsit, hanem azért, hogy ki mehet vissza játszani. Na hát amúgy ebben még némi önkritikára szorulunk.
Az első percekben jól kezdtünk, helyzeteink is voltak, aztán utólag megbeszéltük, hogy igazából csak helyzetecskék, de ezt akkor még nem tudtuk. Szóval akár vezethettünk is volna, nem így lett, de ettől nekünk nem lett jobb. Egy kapufáig jutottunk, aztán inkább átadtuk a helyzetek kidolgozásának lehetőségét a fekete bika fiainak, akik ezt meg is tették, sőt, valamikor a félidő második fele táján a vezetést is megszerezték.
Akkor most lehetne részletezni, hogy milyen helyzetecskéink voltak, de hely hiányában, most inkább nem.
A második félidőben szerencsére sikerült megfordítanunk az eredményt, és természetesen erről is Hlavacska Tamás tehet. Egyrészt azért, mert egy pompásan felépített kontra végén képes volt bevágni a hosszúba egy olyan tőle már szokásosnak tekintett gólt. Másrészt pedig egy szabadrúgás után, hiába ment a szövegelés, hogy milyen rosszul állunk fel, neki mégis le lehetett gurítani, és ha már kapta, egyből ki is pókhálózta a felső sarkot. Kis gól is gól - mondhattuk volna.
Az előnyt aztán nem sikerült megtartani, nem volt éppen szerencsénk, az egyenlítő lövés két védőnkön pattant meg, mielőtt a hálóban kötött volna ki. Itt felidéztük magunkban, hogy az előző hetekben szokásunk volt 3-2-re nyerni, és jó úton tartunk efelé, már csak egy gólt kell. eláruljuk előre, hogy nem sikerült. Kontra volt, csak hosszan tolta meg a labdát a kilépő játékos. Azonkívül inkább védekeztünk, és boldogok voltunk, hogy legalább az sikerült.
Aztán hogy az egy pont az jó vagy rossz, az majd a végelszámolásnál dől el. Addig boldog születésnapot kívánunk Tinkónak, aki hosszú idő után először szerepelhetett mezőnyben ezen a szép októberi napon.
Kozelito Tél - Black Ram 2-2
   kapu: Tóth M.
   mezőny: Görög, Hlavacska A., Hlavacska T., Palágyi, Porkoláb M., Tinkó
   gól: Hlavacska T. 2

Tündér szerencsénk változandó, hol mosolyog, hol utálva néz ránk

Sziasztok!

Krónikásunkat, mint rendesen, most is azzal nyaggatták társai közvetlenül a meccs után, hogy ugyan mi lesz a blogbejegyzés címe. Nos, eredeti ötlet híján Berzsenyihez nyúltunk vissza. Aki önerőből felismeri a verssort, az értékes jutalmat nyerhet!
A harmadik fordulóban, a The Signed ellen az a furcsaság esett meg, hogy volt cserénk. Egy. Először a szezonban.

Tóth gólja

Ennek megfelelő lelkesedéssel, erőnket nem kímélve kezdtük a meccset. Labdabirtoklási mutatóink ugyan nem voltak olyan nagyon jók, de a vezetést hamar megszereztük: Palágyi ugratta ki Tóthot, aki a jobb oldalról egyből lőtt, lövése a kapus lábát is érintve a hosszú alsó sarokba jutott.

védekező formációban

Az előny megnyugtatott minket, a meccs képe viszont egyáltalán nem volt megnyugtató, sokkal inkább védekezni kényszerültünk, mintsemhogy újabb támadásokat vezethessünk. Az első félidőben Porkolábnak és Palágyinak volt még egy-egy nagy helyzete, de ezzel kifújt. A mi hatosunkon pedig elég gyakran ismétlődtek az izgalmas helyzetek, védőinknek és kapusunknak nagy mentéseket kellett bemutatniuk, illetve írd-és-mondd három alkalommal a kapufa mentett meg minket.
Küzdésből amúgy jelesre vizsgáztak a fiúk, csak a labdabirtoklás és a saját térfélről való labdakihozatal nem ment úgy mint pl. Hlavacska András jelenlétében szokott menni.
A második félidőben kissé felpörögtek az események. Kezdve azzal, hogy az ellenfél kapusa elkezdett mezőnyjátékost játszani, illetve legalábbis a félpályáig feljött, de ritkán ért labdába, ezért a létszámbeli fölény nem érvényesült. Ettől még sok lövése volt az ellenfélnek, közte sok veszélyes, és sok rossz,  de ezt nem a taktikaváltásnak tudjuk be. Aztán egy gólt is kaptunk, kicsit rosszul tolódtunk, és üresen maradt az ember.

az első bekapott gól

De ez nem tört össze minket. Alig valamivel később Palágyi hozta fel a labdát két ellenfél között, majd jobbra Göröghöz játszott, ő pedig egyből a hosszú felső sarokba lőtt. Tanítanivaló gól volt, rásadául ismét nálunk volt az előny. Az meg már csak csemege, hogy a kapitány az 50. gólját szerezte a csapatban.

Hlavacska Tamás gólja: a labda és a baba együtt a hálóban

Ismét csak rövid időnek kellett eltelnie, mire Hlavacska Tamás próbálkozott kapura íveléssel a saját térfelünk közepéről. A labdába az ellenfél kapusa belekapott, és az lelassult, de így is a gólvonalon túlra jutott.
A maradék mintegy tíz percben a hősies védekezés dominált. Illetve inkább a hősies, mint a védekezés. Sokat köszönhetünk az ellenfél helyzetkihasználási mutatójának, és Tinkó kapus mentéseinek. Utóbbiban bizonyára az új kesztyű is közrejátszott. Egy hajmeresztően rossz kapuskidobás után az üreskapus helyzetet is megúsztuk.
Valamikor a végefelé kaptunk még egy gólt, de csak hogy szoros legyen a vége. Aztán még görögnek volt egy nagy helyzete, de a kapus védte. Az utolsó percekben meg arra rúgtuk a labdát, amerre álltunk. És így sikerült megtartani az előnyt a lefújásig.
Három forduló után hat ponttal egész tűrhetően állunk eddig. A mostani győzelemmel Fehér Renátó születésnapjára is szeretnénk sok boldogságot küldeni. Meg hát nekünk még él emlékeinkben a tavaszi 9-2, és örülünk, hogy ebből legalább egy keveset tudtunk törleszteni.
Kozelito Tél - The Signed 3-2
   kapu: Tinkó
   mezőny: Görög, Hlavacska T., Palágyi, Porkoláb M., Tóth O.
   gól: Tóth O., Görög, Hlavacska T.

Régi erkölcs s spártai férfikar

A csapat közvéleményének engedve egy Berzsenyi-idézet került a címbe. Aki segédlet nélkül felismeri, hogy melyik versből van, értékes ajándákot nyerhet.
A lényeg a lényeg, a második fordulóban sem számíthattunk sem könnyebb ellenfélre, sem erősebbb keretre, mint az elsőben. Egészen pontosan ugyanaz az öt játékos állt ki, mint a múlt héten, annyi köünnyítéssel, hogy most kezdésre odaért mindenki. Illetve nagy erővel töltött el minket annak a másfél évvel korábbi meccsnek az emléke, amikor az addig pontot sem vesztő Mász FC-t Palágyi és Hlavacska András góljaival végül megvertük.
A csere nélküli felállás akár végzetes is lehetett volna, de szerencsénkre az ellenfélnek sem volt cseréje, ezért nem emelkedtek fölénk futómennyiségben. A játék első percei tapogatózással kezdődtek, aztán amikor úgy gondoltuk, hogy már érdemes belekezdeni, Palágyi mintegy tíz méterről a hosszú alsó sarokba bikázta a meccs első gólját.
Az első félidőben több világrengető esemény nem is történt, talán valamivel több helyzetünk volt, de ezt csak a patikamérleg jelezte, és különben is ezen a szinten nem lehet elkönyvelni egy meccset, mert egyetlen hiba végzetes lehet.
A második félidő közepe táján Palágyi harmincméteres ívelése találta meg Hlavacska Andrást az ellenfél hatosán, aki előbb mellre vette a labdát, majd parádés mozdulattal a hosszú felső sarokba lőtt. Ez valószínűleg olyan gól volt, amire még sokáig fogunk emlékezni. Annyi biztos, hogy a liga vezérkara a pálya szélén ült, és szorgalmasan jegyzetelt...
Sajnos a meccs ezután rossz fordulatot vett, hagytuk kiegyenlíteni az ellenfelet, pedig odáig voltaképpen egészen taktiksan, ügyesen, egymásra figyelve, erőt beosztva játszottunk. A kiegyenlítéshez is enyhén szólva ki nem kényszerített hibák vezettek. Először egy félpályás ívelés ment el a hatoson belül felugró csatár, hátvéd és kapus fölött, és esett be a kapuba, másodszor pedig egy bedobás után kezdett egy játékos cselezésbe a saját hatosunkon, aminek labdavesztés, és azonnali gól lett a következménye.
Azért szerencsére volt még bennünk erő, tudtunk menni előre, és annyit elértünk, hogy Hlavacska András ki tudta ugratni Palágyit a jobb oldalon, aki ismét megszerezte a csapatnak az előnyt. Itt volt az ideje, két perccel előtte egy szokásos döngő kapufával jeleztük igényünket a győztes gólra. A hátralevő két percet aztán kivédekeztük. Na jó, akkot említésre méltó az is, hogy egyszer a kapusunk által védett labda egy védőnk testéről pont az üres kapu és a csatár közé pattant vissza, de kapusunk valami kengurukra jellemző ugrással földön fekvésből hátrafelé repülve tisztázni tudott.
A vége tehát 3-2-es megérdemelt győzelem lett, és ezzel az első pontjainkat szereztük az idei bajnokságban.
Kozelito Tél - Mász FC 3-2
   kapu: Tinkó
   mezőny: Görög, Hlavacska A., Hlavacska T., Palágyi
   gól: Palágyi 2, Hlavacska A.

De sok eső, de sok sár

Az első meccseken többnyire még élni szokott a küzdőszellem, és többnyire komolyan szoktuk venni a nagy nyári fogadkozásokat, hogy na most aztán tényleg eljárunk meccsre, és tényleg lesöprünk mindenkit. Hát nem teljesen így indult. A szezon nyitómeccsét kaptuk, szombat korán reggel, és sajnos két játékosunk, Görög és Tóth csúnyán elaludt. Egyébként is neccesen lettünk volna, egy cserével, de a tragikus elalvások következtében három mezőnyjátékossal kellett kiállnunk.

A meccs képéhez még az tartozik hozzá, hogy végig szakadt az eső. A hátráltató tényezőkkel igyekeztünk a lehető legkevesebbet foglalkozni. Az elején tulajdonképpen roppant taktikusan játszottunk, hárman a kapu elé tömörülve próbáltuk azt a három embert fogni aki akkor épp veszélyesnek tűnt, illetve gyors kontrákkal egy-egy ember kirobbant, hát a játék képében kevésbé, de az elméletben még az is benne volt, hogy vezethetnénk. Nem sikerült, sőt még mi kaptunk gólt.
Az első félidőből még az a jelent említésre méltó, amikor Hlavacska Tamás rá nem jellemző módon hátulról beletaposott ellenfelébe, mindenki nagy megrökönyödésére, se Tomiban, se a meccsben nem volt ez benne. Szerencsére megúsztuk kiállítás nélkül.

Mintegy negyed óra játék után aztán Görög befutott, kiegészültünk négy főre, kár hogy akkor már hátrányban, kifulladva, illetve továbbra is csere nélkül küzdöttünk. A labdabirtoklásunka zért némileg feljavult, sajnos ez azzal is együttjárt, hogy a kontrázás helyett felállt fal ellen kellett volna támadnunk, márpedig ugye ha valaki hatékonyan védekezik felállva, az a Bozsik.

A második félidőben aztán kaptunk egy gólt, meg volt egy eszméletlen nagy lövés, amit kapusunk éppen a keresztlécre tudott tolni, és onnan pár miliméterrel a gólvonal elé pattant vissza a laszti, ezt tehát megúsztuk. A félidő közepe táján Hlavacska Tamásnak sikerült a jobbszélen lefordulnia védőről, majd bevernie a gólt a hosszú sarokba.

Itt akár meg is fordíthattuk volna a meccset, de sajnos elég ritka volt, hogy kidolgozott helyzetből jussunk el lövésig. Az utolsó percben már Tinkó is a félpálya környékén szambázott, de ez is kevés volt, maradt az 1-2. A következtetések nyilvánvílóak, önfegyelem, a csapat iránti alázat kellene, teljesen nyilvánvaló, hogy ha kezdéskor hatan vagyunk ott, akkor kedvezőbb eredmény születik. Azért is fájó a pontvesztés, mert ahogy a sorsolást elnéztük, ebben a szezonban ebben a ligában egyszerűen nem lesz olyan meccs, amiről előre lehet kalkulálni a három ponttal. Hát, akkor majd talán legközelebb.

Kozelito Tél -  Bozsik program 1-2

   kapu: Tinkó

   mezőny: Görög, Hlavacska A., Hlavacska T., Palágyi

   gól: Hlavacska T.,

Itt van az ősz, itt van újra

A bajnoki szezonra való felkészülés során, egy héttel a bajnoki rajt előtt mintegy főpróbaként került sor az aktuális Emirates (ejtsd: emirátesz) Kupára. A helyszín és az ellenfelek már ismertek, a formaidőzítést és az új tagok beépítését lehetett volna erőltetni, ha ugyan itt lettek volna az új tagok.
Első meccsünk a Hajcsatok ellen volt, és mivel nekik inkább a próba, mintsem a kulcsjátékosaik voltak itt, mi számítottunk esélyesnek. Ennek megfelelő mennyiségben, idény elejéhez képest igen tűrhető játékkal dolgoztuk ki a helyzeteket. A gólszerzés egy ideig nehezen ment, aztán Palágyi beadása után Tóth Olivér parádés sarkazással terelte a hálóba az első gólt. A vezetést később Hlavacska Tamás, majd egy bombagóllal Görög tette biztossá. A második félidő közepén Tóth O. lőtt két kapufát, egy "szépet", és egy "csúnyát", egyet a kezdőkörből, egyet üreskapura. A végefelé kaptunk két gólt, főleg a második volt idegesítő, mert két emberen megpattanva, a kapus keze alatt átcsúszva éppenhogy átgurult a gólvonalon. Így a vége szoros lett, nem kellett volna annak lennie, addig simán eldönthettük volna, de így izgulnunk kellett, az ellenfél öt mezőnyjátékossal támadott, de kihúztuk.
Második meccsünkön a Dinamo ellen úgy alakult, hogy egész végig letámadtunk, és sikeresnek mondhatjuk a taktikát. Az ellenfél többnyire csak íveléssel tudta kihozni a labdát, azt pedig hátvédeink hiba nélkül hatástalanították. Végig mezőnyfölényben, a kapussal nem mindig elbírva, végül 3-0-ra győztünk, az előző meccshez hasonlóan Tóth O., Görög és Hlavacska T. szerezték a gólokat.
Mivel a kupára három csapat nevezett, oda-vissza vágós körmérkőzésre készültünk. Eszerint újra a Hajcsatok következett. Sokáig nem esett gól, mondhatni "közönségszórakoztató nulla-nullát" játszottak a csapatok, illetve Tóth O., Palágyi és Görög versengve rugdosták a kapufákat. A második félidő közepén Hlavacska András aztán beverte a vezető gólunkat a rövid sarokba, kár hogy hamar odalett az előny. Előbb valami kontrolálatlan kavarodás következményeként kaptunk gólt, aztán kontrából, és máris hátrányban voltunk. Ekkor történt, hogy egy szabálytalanság után az ellenfél vissza akarta adni a labdát, de kapusunk megzavarodott az őt letámadó csatártól, így a labda fölötte a kapunkba esett. Az ellenfél ezt a sportszerűség maximumának gyakorlásával azzal kompenzálta, hogy rögtön rúgott egy öngólt, így a tulajdonképpeni 1-2 helyett 2-3-ról folytattuk. Sajnos többre már nem futotta, ez maradt a végeredmény is.
Az utolsó meccs, ismét a Dinamo ellen, azért lesz emlékezetes, mert a pályafoglalás lejártával, mintegy tíz perc játék után, számunkra kedvezőtlen részeredménynél félbeszakadt. A játékidő bő harmadának eltelte után a világ egyetlen pályáján sem hirdetnek végeredményt, most se tegyük. Azonkívül említésre méltó, hogy nem mi késtünk el, sőt éppen azért tudtuk időben elkezdeni a kupát, mert mi még a csapatunk részéről indokoltnál korábban teljes létszámban megjelentünk, továbbá nem mi hosszabbítottunk a saját meccsünkön, hátha kijön az elvárt eredmény, nem nekünk volt szükségünk meccsek között öt-tíz perces szünetekre, ráadásul a pályafoglalást sem mi intéztük. Tehát ha valaki ártatlan abban, hogy nem fértünk bele az időkeretbe, akkor azok mi vagyunk, ellenben ha valakit károsan érint, hogy az utolsó meccsből hátralevő húsz percet nem játszhattuk le, azok is mi vagyunk. Maradjunk annyiban, hogy az utolsó meccsen tíz perc játék után mért, ránk nézve előnytelen állást semmilyen körülmények között nem fogjuk végeredménynek elismerni. A kupán tehát mi három meccsen elért hat ponttal és 8-5-ös gólaránnyal végeztünk.

Nem a kupához, hanem az idény elejéhez és a keretkialakításhoz tartoznak az igazolási hírek, amelyeket jobb híján ugyanebben a bejegyzésben teszünk közzé.
Fehér Renátó ebben a szezonban is a Slavia Praha első csapatával edz.
A kapusgondokat Tinkó, és a most frissen igazol Tóth Máté, szurkolói klubunk elnökének öccse, a B liga egyik nagy reménysége felválltva fogják orvosolni.
A sokszoros bajnok Hazafias Népfront visszavonulásával bő keretünk Vaderna Gábor és Papp Gergely játékjogával gazdagodik. Előbbi játékost nem kell bemutatnunk a Kozelito Tél híveinek, hiszen a B ligában időnként már kisegített minket. Papp Gergely nevét pedig a gólbányák mellett kell keresni a bölcsészliga térképén, ő az, aki tavaly csak az őszi idény alatt 21 góllal terhelte meg az ellenfelek hálóját.

Az Emirates kupán részt vettek: Görög, Hlavacska A., Hlavacska T., Palágyi, Tinkó, Tóth O.
gól: Tóth O. 2, Hlavacska T. 2, Görög 2, Hlavacska A., öngól

In Memoriam Petykó Márton

Hiába, nem lehet elrejteni, a hegyfokra épült várost, a tehetség utat tör magának. Petykó Márton Tehetségét éveken át sikerrel tudtuk eltitkolni a menedzser-hiénák elől, de nem tarthatott örökké. Az angol első osztályban szereplő Lancaster United olyan fizetést ajánlott neki, amivel a hazai klubok nem tudnak versenyezni, ezért nevezett játékosunk legalább három évre a légiósok keserű kenyerét fogja enni. Ugyan az elmúlt időszakban fellépései már megritkultak a csapatban, de nem hagyhattuk, hogy búcsú nélkül távozzon tőlünk.
Összeraktunk tehát egy kupát, ahol a Hajcsatokkal, és az eddig számunkra ismeretlen Szent Anna FC-vel mértük össze tudásunkat, nem mellékesen abban a reményben, hogy ez a következő szezonra való felkészülésünket is szolgálni fogja.
Az első meccs a Szent Anna FC ellen egy kicsit döcögősen indult, aztán Palágyi, aki saját bevallása szerint egész nyáron nem ért labdába, egy bombagóllal megadta az alaphangot. Nemsokára kaptunk is egyet, de nem bánkódtunk, mert egyre inkább átvettük a játék irányítását, és lassan jönni kezdtek a gólok is. Halvány emlékeink szerint Porkoláb, Petykó és Hlavacska A. lőttek még gólt az első félidőben. Ezzel nagyjából el is dőlt a három pont sorsa.
Mégis arról marad emlékezetes a találkozó, hogy az ellenfél jámborságot sugalló neve és a meccs paprikás hangulata között mekkora ellentét húzódik. Az még nem precedens nélküli, hogy Palágyi vagy Hlavacska A. szóváltásba keveredjen, de hogy a minden kívül és felül álló entellektüell, Petykó a "Törleszthetek?" kérdéssel forduljon a csapatkapitányhoz, majd pár másodperccel később kétkezes lökéssel helyezze vízszintesbe az ellenfél játékosát, az azért tényleg jelzi, hogy valami kimozdult a rendes kerékvágásból. Petykóra persze a róla elnevezett tornán egy ezredmásodpercig sem haragudtunk ezért. Az meg már a vicc kategória, amikor az ellenfél éretlen játékosa öt-hat gólos hátrányban "ennyi volt" és "ennyit tudsz" beszólásokkal próbál emberkedni egy jól sikerült megmozdulás után.
Az öt-hat gólnyi különbség emlegetésével megelőlegeztük, hogy további gólokat lőttünk, mivel úgy is volt, Palágyi folytatta a gólgyártást, aztán Göröggel lövetett gólokat Porkoláb, a meccs vége pedig a Hlavacskáké volt, Tamás a kapust is körbefutva, András félpályától két akasztást elszenvedve, de így is mindenkit legyorsulva talált be.
A meccsen 9-1-es végeredményt számoltunk, aztán a gólszerzőket összeszedve úgy tűnik, hogy 10-1 volt. A gólszerzők: Palágyi 3, Hlavacska A. 2, Görög 2, Porkoláb, Petykó, Hlavacska T., ebben ugye mindenki egyetért?
Szünet következett, amikor láthattuk, hogy a Szent Anna fáradtan is 3-1-re legyőzi a Hajcsatokat, míg mi rendet rakhattunk a fejekben, mielőtt a Hajcsatok elleni bölcsész örökrangadó következett volna.
A rangadón elvileg esélyesnek tartottuk magunkat, aztán öt perc után már hátrányban is voltunk. Jöhetett volna a világvége-hangulat, de megúsztuk, és gyorsan fordítottunk. Az első gól elég kabaré volt, Porkoláb kisodródva az alapvonal közeléből rúgott egy gyertyát, amit a kapus megfogott, de hátvédjével ütközve kiejtett, a félpályától sprintelő Palágyi pedig a hálóba sodort. Nem sokkal később Porkoláb és Hlavacska T. is betalált így egyre biztosabbnak tűnt győzelmünk, főleg amikor a félidő lefújása előtt Porkoláb ismét betalált. Az ellenfél most valamiért formán kívül volt, ez a győzelmi esélyeinknek jót tett, de a meccs színvonalának és hangulatának nem, a második félidőnek egészen "szenvedjünk még egy kicsit együtt, amíg le nem fújják" hangulata volt. Helyzeteink voltak, gól sokáig nem. A meccs utolsó akciójából aztán Palágyi ugratta ki a hatos jobb oldalán mozgó Hlavacska Andrást, ő átvette a labdát, és már csak a kapussal nézett szembe, ám példamutató önzetlenséggel mégis a nálánál is jobb helyzetben levő Petykó elé passzolt, aki természetesen értékesítette a helyzetet. Ezzel a meccs 5-1-es győzelmünkkel zárult, de még annál is nagyobb öröm, hogy Petykó a csapatbeli utolsó labdaérintésével gólt szerzett, és ezzel távozik körünkből.
Ha akarunk győztest jelölni a kupán, akkor azok kétségtelenül mi vagyunk. További edzőmeccsek még lesznek. A bajnokságra a keret kialakítása még folyamatban van.
Az In Memoriam Petykó Márton tornán megjelentek: Görög, Hlavacska A., Hlavacska T. Palágyi, Petykó, Porkoláb M., Tinkó
gól: Palágyi 4, Porkoláb 3, Hlavacska A. 2, Petykó 2, Görög 2, Hlavacska T. 2.

És most mi lesz a blog címe?

 A múlt heti pofon úgy tűnik még pont időben jött, mostanra összekaptuk magunkat, mind létszámban, mind mentálisan rendesen megvoltunk. Kellett is, egyrészt azért hogy helyreállítsuk b ecsületünket, másrészt azért, mert az elmúlt két hét gyalázatos eredményei ellenére még most is úgy álltunk, hogy győzelem esetén a miénk lesz az alsóházi elsőség.

A kezdés elég jól sikerült, még csak néhány perc telt el amikor a Hlavacska testvérek szokásos összjátékából megszületett a meccs első gólja (a gólpasszt amúgy Palágyi adta, hiszen ő gólpasszadás szempontjából Hlavacskának számít). Ez azért is különösen fontos volt, mert a fizikálisan igen erős Bozsik ellen nem akartuk megkockáztatni, hogy megint hátrányból kelljen támadnunk a kényelmesen betömörülő és bekkelő ellenfél ellen.

Az állás már félideig nem változott, azért említésre méltó, hogy többségében nem nálunk volt a labda, hanem védekeznünk kellett. Ezt viszont legalább megoldottuk, illetve egyszer a keresztléc segített ki minket, de a lényeg, hogy a félidőben, sőt a második félidő feléig nem esett újabb gól, és egészen úgy nézett ki, hogy akár 1-0 is lehet a végeredmény. Mivel azonban az egygólos előny köztudottan nem előny, nem adhattuk fel a támadásokat, és bennünk volt az újabb gól megszerzésének vágya. Ezt leginkább három kapufával jeleztük, Hlavacska Tamás közelről, András távolról döngette meg, Palágyi pedig a kapus beforgatása után emelt a keresztlécre.

Aztán a végefelé beindult a gólgyár, és biztosítottuk a győzelmet. A második gólt Hlavacska András szerezte, a harmadikat Tóth ívelése nyomán a hátvéd helyzete el saját kapujának bal felső sarkában, végül Palágyira jött ki az akció, aki még a kapus reakcióidejét megelőzve átgurította lábai között a labdát.

Hát szóval nyertünk, most talán még jobban is, mint ahogy a játék képe alapján kellett volna, de ha a szeptemberi ultrapeches 1-2-t is figyelembe vesszük, akkor minimum ennyi szerencse kijárt.

Tinkó lelki békéje kedvéért azt is fontosnak tartjuk megjegyezni, hogy marha jól védett, legalább két-három olyan lövést fogott, amiért bizony egy rossz szavunk nem lehetett volna, ha bemegy.

És akkor ezzel felértünk a hetedik, vagy szebben mondva az alsóházi első helyre. Azért az egész szezont és a szezon előtti várakozásainkat illetve félelmeinket figyelembe véve ezt sikernek kell elkönyvelnünk, legelső sorban a biztos bentmaradás miatt. Arról még lehetne vitatkozni, hogy egy alsóházi elsőségnek mi a preszízse.

Külön említésre méltó, hogy házi gólvágónk, Hlavacska Tamás az utolsó pillanatig versenyben volt a gólkirályi címért, végül két góllal lemaradt a bajnokcsapat Papp-testvéreitől, de emiatt már igazán nem fogunk búslakodni. Tomi különben is újpesti lakos, ezért joggal mondhatja, hogy majd jövőre.

Kozelito Tél - Bozsik Program 4-0

   kapu: Tinkó

   mezőny: Görög. Hlavacska A., Hlavacska T., Palágyi, Porkoláb M., Tóth O.

   gól: Hlavacska T., Hlavacska A., Palágyi, öngól

Mohács

Ez a mai meccs annyira rossz volt, hogy inkább csak röviden. A bő keretből Tinkó távollét, Szőllőssy egészségügyi állapota miatt mondta le a találkozót, végül Tóth sérülése se jött rendbe, Fehér pedig elaludt, így aztán kapus és csere nélkül kezdtük a meccset. Illetve így is fejeztük be.

Eleinte egész jól tartottuk magunkat, az első akcióból Hlavacska Tamás máris helyzetbe került, de eltévesztette a hosszú sarkot. Nem sokkal később viszont Porkoláb lapos lövéssel bevette az ellenfél kapuját. Eddig még jók is voltunk, bizonyára emlékeztünk az őszi parádés győzelemre, amikor minden előzetes számítás ellenére nyertünk. Na hát ez a mostani meccs gyorsan más irányt vett. Rögtön kaptunk is egy gólt, szépen sakk-mattig kijátszottak minket. Aztán egy másodikat, egy közepes erejű viszont igen távoli lövésből. Harmadjára pedig olyat, amit látva a tagok némelyike legszívesebben rögtön hazament volna. Szimpla felpassz volt, még csak nem is a kapunk irányába tartott, kapusunk viszont beütötte magának.Ennyire durván potya gólt lőni már lőttünk, de kapni még soha nem kaptunk.

A második félidőt röviden annyiban lehet összefoglalni, hogy semmi nem jött össze, elöl a szokásos módon eljutottunk helyzetekig, de minden kimaradt, még az is, amikor hárman csak a kapusra vezettük a labdát, hátul pedig sorban kaptuk a gólokat, a végén már egész megalázó módon. A legvégén baloldali beadás végén Hlavacska András még gólt szerzett. Ezzel 2-9-re módosult az eredmény, a kettes és kilences számjegy szereplése pedig nem lehet véletlen, ha a mohácsi vész augusztus 29-én történt.

Könnyű lenne arra fogni a vereséget, hogy túl sokan maradtak távol, és a helyszíni keret ennyire volt képes. Kétségtelen, hogy ha többen vagy jobb kapussal vagyunk, jobban szerepeltünk volna, de nem okolhatjuk csak ezzel a vereséget. Emlékezhetünk ara, hogy néhány hónappal ezelőtt ugyanez a keret ugyanezt az ellenfelet 5-1-re verte. Még drámaibb, ha a Signed és az Anonim elleni meccsek eredményeit összeadjuk: ősszel ugyanilyen sebezhető kerettel 12-1, tavasszal 4-13. A további okokat még keressük, de nem hisszük el, hogy ha ősszel fényesen sikerült, akkor most miért nem.

Kozelito Tél - The Signed 2-9

   kapu: Görög

   mezőny: Hlavacska A., Hlavacska T., Palágyi, Porkoláb M.

   gól: Porkoláb M. Hlavacska A.

Borúra derű

Már épp rituális és csoportos harakirit akartunk elkövetni, azért nem sikerült, mert még egymás torkát szorongattuk, ahelyett, hogy mindenki a saját életével vetett volna számot, amikor kiderült, hogy az utánunk következő meccre az egyik csapat nem jött el. Így aztán alkalmunk nyílt a Hajcsatok ellen egy hivatalos barátságos mérkőzésen tesztelni, hogy vajon a felsőházi iramhoz képest mit bírunk. A keret annyiban változott, hogy a vereség megfeküdte Hlavacska Tamás gyomrát, ő tehát hazament, viszont alkalmilag csatlakozott hozzánk Tóth Máté, szurkolói klubunk elnökének öccse, akinek leigazolására korábban már tettünk komoly kísérleteket. Persze fáradtan és idegesen így is eleve hátrányban voltunk az ellenfélhez képest.
Szerencsére a pályán ebből nem sok látszott, ha csak 80%-os gőzzel is, de elég magabiztosan játszottunk. Körülbelül úgy, ahogy az éles meccsen kellett volna. Szép támadás végén, még a meccs elején Palágyi passzából Porkoláb megszerezte a vezetést, amit a továbbiakban eredményesen tartottunk. A mezőnyjáték nagyjából kiegyenlített volt, de azért azt meg kell említeni, hogy a kapuban Tóth M. elég ihletett formát mutatott, aminek következtében azóta is téma a csapat közgyűlésében a leigazolására tett további kísérletek megtétele.
A meccs végefelé aztán elkezdtünk egyre inkább fölénybe kerülni, mintha kevesebb csere többet adott volna nekünk, sejtettük, hogy csak a kapuson múlik, mikor szerezhetünk újabb gólt. Ez aztán Tóth Olivér jóvoltából történt meg, Porkoláb hatalmas szólója után, és ezzel eldőlt a meccs, bár vége még nem volt, mert az utolsó percben egy üres kapuig kijátszott akcióból Palágyi is betalált. Győzelmünk ezzel komoly különbséget feltételező 3-0-ra alakult, amivel legalább részben sikerült helyreállítani a csapatba vetett hitünket.
Kozelito Tél - Hajcsatok 3-0
   kapu: Tóth M., Görög
   mezőny: Görög, Hlavacska A., Palágyi, Porkoláb M., Tóth O.
   gól: Porkoláb M., Tóth O., Palágyi

Az élet kegyetlen.

A végső számolgatáshoz érkeztünk, már csak három forduló volt hátra a bajnokságból, és azon a hatalmas horderejű tényen törtük fejünket, hogy vajon hetediket vagy nyolcadikok leszünk-e. Egy biztos, hogy az Anonim ellen mindenki három ponttal számolt, talán túlságosan  is. A bő keretből ezúttal a költők maradtak távol, amivel elvben még nyerhettünk volna, de utólg mégis ez bizonyult az első szögnek a koporsónkban.
Ha az eseményekre koncentrálunk, akkor az első fontos esemény egybeesik az első bekapott gólunkkal, egy sunyi megpattanó lövéssel. Ez már előrevetítette, hogy az őszi eredményt már nem fogjuk megismételni. Labdabirtoklásunk azonban bizakodást keltő volt, igen valószínűnek tűnt, hogy meg tudjuk fordítani, persze így is kellemetlen, hogy nekünk kell futnunk az eredmény után. Azonban pár perccel később amíg még Palágyi és Görög egymás haját tépték, hogy kié lett volna a labda, a támadószekció kijátszotta a helyzetet, amit Hlavacska Tamás értékesített. A továbbiakban is sok helyzetünk volt, de a szerencse és a kapus megakadályozták, hogy ezeket gólra váltsuk.
A félidei értekezleten arra jutottunk, hogy sokkal jobbak vagyunk, meg kell nyerni a meccset, illetve érdemes egész pályán letámadnunk. Ez a zseniális ötlet hamarosan tragikomédiába fúlt. Csatárunk pont az ellenfél legjobban cselező játékosát támadta le nagy lendülettel, aki könnyedén ellépett mellette, a védők későn léptek ki, a kapus későn reagált, és bent volt a labda a hálónkban.
A továbbiakban folyamatosan és egyre gyakrabban vezettük a támadásokat, hát amolyan részleges sikerekkel, mert lövésig az ellenfél betömörülő védekezése ellenére elég gyakran eljutottunk, de tovább nem. A félidő derekán jártunk, amikor sikerült kétszeres kényszerítővel és némi szerencsével helyzetbe hozni Palágyit, aki a védőkön keresztül begyömöszölte egyenlítő gólunkat.
Itt meg lehetett volna fordítani a meccset, de egy percen belül borzasztó demoralizáló módon ismét gólt kaptunk, ezúttal sakk-mattig kijátszva. Valahogy az volt az érzésünk, hogy ahányszor átjön az ellenfél a félpályán, annyiszor mindig gólt rúg, ebből a szempontból tulajdonképpen szerencse, hogy a második félidőben egyre gyakrabban csak elrugdosták a labdákat amerre álltak.
Tényleg mindent megpróbáltunk, és elég gyakran jutottunk helyzetekbe, de a liga legjobb kapusa és a tőlünk elpártoló szerencse minden kísérletet megakadályozott. Előbbire példa az, amikor baloldali éles beadás után Porkoláb százhúsz-százharminc centiről próbálkozott a lövéssel, de a kapus átért a hosszúra; míg utóbbi kategóriába az illik, amikor egy szöglet után Hlavacska András lefordult a védőjéről, és a hatosról szemben a kapuval lőhetett, sajnos túl okos akart lenni, és két centivel a rövid sarok mellé gurított.
Szóval van az a meccs, amikor a világért nem akarna semmi bemenni, korábban arra jutottunk, hogy egy szezonban egy ilyen elvileg megtörténhet, de ebben a szezonban már legalább ötödik vagy össze se tudjuk számolni, hányadik ilyen meccsünkön vagyunk túl.
Két perccel a vége előtt aztán kaptunk még egyet, megint olyat, amin el lehet gondolkodni, hogy vajon első számú kapusaink nem védték-e volna. Így aztán 4-2 lett a vége. Nagyon barátian megörvendeztettük az ellenfelet szezonbeli első győzelmükkel. Kár hogy emiatt mi magunk kerültünk távolabb a korábban olyan reálisnak tűnő hetedik helytől.

 Kozelito Tél - Anonim Alkoholisták 2-4
   kapu: Görög
   mezőny: Hlavacska A., Hlavacska T., Palágyi, Porkoláb M., Tóth
   gól: Hlavacska T., Palágyi

Ki- és bepattanók

A Zalagyöngye visszalépése és a Húsvét miatti h osszú szünet és felkészülési időszak tette lehetővé, hogy megfelelően felkészüljünk az alsóházi meccseinkre. A felkészülésre szükség is volt, mert a drámai fel nem jutás az alapszakasz végén eléggé megviselt minket, pihentetni kellett azóta kis lelkünket. Sőt, párunkat annyira megviselt a Polszki elleni kudarc, hogy a dolgok eredőinek megértése miatt Lengyelországban töltötték idejüket, emiatt a keretkialakítás némi izgalmat hozott, de végül sikerrel járt, kapuban és mezőnyben is tűrhetően megvoltunk.

A koncentráció szintje kissé aggodalomra adott okot, hiszen az első akcióból simán kicseleztek minket, a távoli lövés a kapufáról pattant vissza a mezőnybe. De a továbbiakban éreztettük, hogy nekünk is van helyünk a pályán. Néha még birtokoltuk is a labdát. Ennél örvendetesebb, hogy néha még gólokat is lőttünk. Az elsőnél egy nem túl acélos lövést ejtett ki az ellenfél kapusa, Hlavacska András pedig ha már arra járt, beverte. Ez a gól úgymond nyugtatólag hatott ránk, és a kapkodás szertefoszlott. Pár perccel később Hlavacska Tamás meglőtte a szokásos szélen elfutós gólját, amivel már kettő volt az előnyünk. 

Ezután kaptunk egyet, ellenfelünk ekkor távoli lövésekkel próbálkozott, és az egyik sunyi lapos lövés pont úgy jött el a lábak között, és pont annyira pattant meg, hogy kapusunk ne érhessen oda. De nem törtünk össze, és hamarosan újabb gólt szereztünk, ezúttal is Hlavacska Tamás lövése jött ki a kapusról, amit András azonnal visszafejelt, és bár mellé ment volna, Görög érkezett és nullsszögből a hálóba lőtte. Még Havacska András lőtt egy jó szabadrúgást, a kapus éppen keresztlécre tudta ütni, aztán végetért az első félidő.

Félidőre 3-1-el vonultunk, ami biztató kezdet volt, bár még nem dőlt el. Ellenfelünk egy futsaltankönyvből kiolvasott húzással mezőnyjátékosra cserélte kapusát, onnantól kezdve létszámhátrányban védekeztünk. De összességében elég jól megoldottuk, nem arról van szó, hogy nem volt néha üres ember, mert kellett lennie, de nem volt jellemző, hogy ziccereket dolgozának ki ellenünk, a területet mindig csak lassan adtuk át, és nem hagytuk érvényesülni az ellenfél labdabirtoklásban kétségtelenül jelentkező fölényét. Itt meg kell említeni Tinkó kapus hőstetteit, aki a hatoson belül korlátlan úr volt, többször a kaszák közé is bevetődött, hogy elcsíphessen egy-egy veszélyes beadást a csatár elől.

Támadójáték tekintetében pedig több és több alkalmunk volt kontrázni. Először Szőllősy szerelte az utolsó védőt a félpályánál, és lőtt a kapuba, majd Hlavacska András is szerzett egy félpályán túli gólt. De nem csak ívelésekkel próbálkoztunk, hanem lerohanásokkal is, ezekből azonban "csak" helyzetekig és kapufáig jutottunk. A meccs utolsó percében pedig megszületett a hatodik gólunk, Hlavacska Tamás egyébként kapura tartó ívelésére ketten startoltak rá, végül Porkoláb megelőzte a védőt, és ő is megzörgette a hálót.

A végeredmény tehát 6-1-es győzelem, a statisztikusok elkönyvelhetik, hogy egy szezonban két meccsen tizenhatot lőttünk a Black Ramnek. Azt is megemlítjük, hogy ekkora előnnyel már úgysem fogunk kiesni, reálisan biztos nem, a matematikai számolgatást meg hagyjuk a búsba. Az is figyelemre méltó, hogy a mai meccsen minden mezőnyjátékosunk gólt szerzett, ennek kapcsán a csapategységet lehetne kiemelni.

Kozelito Tél - Black Ram 6-1

   kapu: Tinkó

   mezőny: Görög, Hlavacska A., Hlavacska T., Porkoláb, Szőllőssy

   gól: Hlavacska A. 2, Hlavacska T., Görög, Szőllőssy, Porkoláb

"Fejben dől el"

Mostanában minden hétvége ünnep, múlt héten húsvét volt, most pedig meccs. Ráadásul olyan meccs, ami a felsőházba jutásról dönt. Mivel a forduló utolsó meccsét játszottuk, már előre tudtuk, hogy az egy pont elegendő ahhoz, hogy a hátralevő fordulókban már a bajoki címért küzdő csapatokkal mérkőzhessünk, ne pedig saját kiesésünk elkerüléséért.
Ami a helyszíni eseményeket illeti, meleg volt, és futni kellett volna, ez pedig kissé megzavarta a fiúkat. Vagy az A-ligás rutin kevés még? Mindenesetre az első percek tanácstalanságából felébredve vezettünk néhány gyors kontrát, a másodiknál Hlavacska András passzát Hlavacska Tamás a szélről a hosszú sarokba lőtte, egészen úgy, ahogy már legalább nyolcvanszor tette a csapatban, 1-0 ide. Itt egy pillanatra megnyugodtunk, talán túlságosan is. Egy felelőtlenül saját térfélen rossz helyre ívelt labdát az ellenfél játékosa kapásból bezúdított a kapunkba, és máris elveszett az előny. A következő percekre sajnos ugyanez a felelőtlenség volt a jellemző, és a saját térfelünkön, saját hatoson eladott labdák sokasága. A tűzzel játszottunk, szerencsére ezekből nem kaőtunk gólt. A félidő második felében aztán egy oldalberúgás utáni beindulással átjátszottak minket, és bekaptuk a második gólt is.
Félidőben tehát azzal a büszke tudattal készülhettünk a folytatásra, hogy gólt kell lőnünk, különben mehetünk vissza a balettbe ugrálni.
A góllövés még sikerült is. Porkoláb Máté oldotta meg, saját térfelünk bal szélén szerzett labdát, elfutott, egy védőt átvert, majd értékesítette a helyzetet, szépségdíjas gól volt, de fontos is, mert ezzel ismét a miénk volt a felsőházat érő hely.
A továbbiakban két nagy problémával kellett szembesülnünk. Az egyik az volt, hogy lekontráztak minket, és ismét hátrányba kerültünk. A másik pedig az, hogy nem voltunk képesek harmadszor is betalálni. Egyszerűen nem volt annyi erő a játékunkban, hogy felállt védelemmel szemben helyzeteket tudjunk kidolgozni, kevesebbet birtokoltuk a ladbát, és akkor is felelőtlenül bántunk vele. A szerkesztőségből úgy tűnik, hogy a kudarcnak elsősorban mentális okai vannak, úgy tűnik, mintha kiegyeztünk volna az alsóházzal, és nem álltunk készen a pálya felszántására a feljutás érdekében.
A cikk azért ennyire lelketlen, mert a mai játékunkhoz ezt találtam méltónak.
Kozelito Tél - Polszki 2-3
   kapu: Fehér
   mezőny: Hlavacska A., Hlavacska T., Görög, Palágyi, Porkoláb M., Tinkó
   gól: Hlavacska T., Porkoláb M.

Még nincs meg

A meccs utáni értkezleten arról faggatták sajtóreferensünket, hogy vajon mi lesz a mostani blogbejegyzés címe. Ezt ő a "Még nincs meg" felkiáltással válaszolta meg, és mivel az adott szó kötelez, így a blogejegyzésnek tényleg ez lesz a címe. Mivel azonban ezzel már megvan a blogbejegyzés címe, így mindenki kedvére szanaszét metaforizálhatja, hogy vajon mi nincs meg. Talán az első tavaszi pontjaink, vagy az összetartás és a jó játék?
Tavaszi első meccsünkön az új csapatmezek is debütáltak - távszurkolóink megnyugtatására közöljük, hogy az aranysárga színeket nem hagytuk el, csak az elmúlt négy évben csatlakozott tagokat szereltük fel - azonban az élet és a játékvezető kegyetlenségének következtében a két sárgamezes csapat közül nekünk kellett megkülönböztető jelmezt hordanunk, a mezavató meccsen tehát önhibánkon kívül kukásnak néztünk ki,
A meccs kezdeti szakaszában nyújtott lejtesítményünkről megoszlanak az értékelések. Egyesek szerint jó volt. Annyiban biztos, hogy a saját térfelünkön tömörülő védekezés, és a ladbaszerzés után kirobbanó kontrázás körülbelül az, amit egy ilyen meccsen nekünk játszani kell. A probléma azzal volt, hogy ekkor is látszott, az ellenfél játékosai technikailag felülmúlnak minket, és ha kedvük tartja egy-az-egyben is megvernek minket.
A kontráink azonban az első két kísérlet pontatlansága után sikerrel jártak. Hlavacska András robbant ki szokása szerinti űrhajókat megszégyenítő sebességgel, azonos vezetéknevű Tamáshoz játszott a bal szélre, aki szokása szerint beverte a ziccert. Nem sokkal később Palágyi vállalkozott szorongatott helyzetből lövésre, bombája majdnem kettétörte a keresztléc vasát, sajnos öt centivel a gólvonal előtt pattant le a labda, így nem esett újabb gól.
A továbbiakban aztán megmutatkozott, hogy nem uraljuk a pálya közepét annyira, amennyire illene, néhányszor átkígyóztak védelmünkön, a gólokat mégsem ebből kaptuk, hanem kevéssé kidolgozott távoli lövésekből. Persze ez ugyanannyira fájó. Meg az is fájó, hogy rögtön kettőt kaptunk, és félidőben már hátrányban voltunk.
A továbbiakban próbáltunk kapaszkodni, de az irányítást a meccs fölött nem tudtuk megszerezni, inkább csak momentumaink voltak, mint fölényyünk bármilyen tekintetben. A második félidőben további két gólt kaptunk, ami azért nem torkollt megalázásba, mert Hlavacska Tamás másodszor is betalált, így alakult ki, a játék képének megfelelő 2-4-es végeredmény.
Természetesen a bekapott gólokhoz, és a vereséghez a mi hibáink járultak hozzá, amiket rá lehet fogni az idény elejei formára, a téli felkészülés hiányosságaira, vagy formaingadozásra, de lehet hogy ez félrevinné az igazság szekerét. Nem hibáztunk ugyanis többet mint egy közepes idényelejei meccsünkön, annyi a helyzet, hogy ezek a bajnokaspiráns ellen nem fértek bele.


Kozelito Tél - Zsuga Bonito 2-4
   kapu: Fehér
   mezőny: Görög, Hlavacska A., Hlavacska T., Palágyi, Porkoláb, Tinkó
   gól: Hlavacska T. 2