Nélküled

Egy héttel a születésnapi ünnepünk után kísérletezésbe kezdtünk. Kíváncsiak voltunk, mire lennénk képesek alapító elnökünk nélkül. A kérdésre egyik válasz az eredményben rejlik, másik válasz, hogy 19 nappal és végeléthatatlan könyörgésáradattal a meccs után mégis annak a játékosnak kell írnia a tudósítást, aki nem volt ott. Másik kísérletünk, hogy a Hajcsatokkal való barátságunk mennyire erős, már egyértelműen kedvező tapasztalatokat hozott, hiszen Studniczkin túl Manhertzet is kölcsönkértük. Személyében a liga egyik legjobb kapusa védte hálónkat, és öt mezőnyjátékosunk abban a boldog tudatban futkározhatott a zöld mezőn, hogy egyikük mindig szusszanhat.
A tényleges meccset huszáros rohamokkal kezdtük, az első öt percben talán öt olyan helyzetünk volt, amiből ezen a szinten illene gólt szerezni. Mi nem tettük, bár ekkor még bíztunk abban, hogy a következő harmincöt percben azért menni fog. Sajnos a rossz példa a helyzetek kihagyása terén  ragadós lett, az ellenfél ellenállása pedig felkeményedett. A meccs nagy részében, ha valamivel többet is volt nálunk a labda, azért pöccre eljutni helyzetekig már nem lehetett. Ami helyzet pedig adódott, azt szintén jól kihagytuk. És ahogy ilyenkor lenni szokott, egyszer eljutott kapunkig az ellenfél, és rögvest megoldották, hogy a helyzetből gól legyen. A körülmények - hátrány és kihagyott helyzetek - fokozták görcsösségünket, és fejvesztve, hibázgatva mentünk bele az újabb támadásokba. Természetesen nem sikerült gólokat szerezni, és természetesen az ősz során negyedszerre is bosszantó egygólos vereséget szenvedtünk olyan meccsen, amit a játék képe alapján nyerhettünk volna.
Annyi mindent kéne még elmondanom, de karácsonyi időben hetekkel a meccs után fogjuk rövidre. Télen nem játszunk bajnokságban, az egyéni edzéstervek kerülnek előtérbe, hogy tavasszal már tényleg letaroljuk a mezőnyt.
Kozelito Tél - Martin és a mókusok 0-1
   kapu: Manhertz
   mezőny: Kántor, Palágyi, Studniczki, Szerényi, Tinkó
   gól: -

Egy évtized

Klubalapítók egymás közt

 A délelőtti bajnoki után két óra szünet elteltével következett a születésnapi gálánk. A program a velünk egyszerre alapult, és azóta sorsunkkal összefonódó Hajcsatok társaságában lejátszott gálameccs köré szerveződött. Kettő órakor felsorakoztak a csapatok, felálltak a szurkolók, és a két klubalapító kupával köszöntötte egymást. Szongoth Mátyás minket méltató beszédében kiemelte, hogy tíz évvel első pályára lépésünk után még mindig tartjuk magunkat elveinkhez, hogy többségében a magyar szakhoz, irodalomhoz kötődő focisták alkotják. A szónokok felidézték a másik csapat múltját, illetve a két csapat egymást támogató múltját, időnként baráti rivalizálását.

Mi és a kupa

Valóban csoda, hogy egy véges mértékű egyetemi évfolyamból ki tudott alakulni egy csapat, ami persze azóta már nem csak sportcsapat, hanem baráti társaság és szellemi műhely, és persze azóta már nem az évfolyamhoz vagy a szakhoz tartozik, de ha az egykori évfolyamtársak kevésbé kötődnek a focihoz, vagy kevésbé találják meg az összhangot egymással, akkor ma semmi nincs.

Görög gólja

Az egyik bekapott gól

A mérkőzésen kis tapogatózás után kiderült, hogy ugyan gálának van hirdetve, de bohóckodásról szó sincs, a legkeményebb bajnokik ütemét kényszerítik egymásra  küzdő felek. Az első gólt Hlavacska szerezte, miután meglódulva móresre tanította a mezőnyben tetten ért kapust. De nem maradtak adósak a gólokkal partnereink sem, hamarosan megfordították az állást.

Fehér gólja

Az idő telésével hol egyik, hol másik csapat szerzett újabb gólokat, és ragadta magához ismét a vezetést. Félidőben mi álltunk vesztésre, sőt utána hátrányunk kétgólosra nőtt, de egy jó hajrával ezt háromgólos előnyre változtattuk. Közben bejátszottuk a beszokott figurát, Fehér mezőnybeli mezt öltött magára emlékezve az első meccsekre, amikor még csatárként szerepelt. A taktika most eredményes volt, hiszen alig néhány perccel később Hlavacska beadásából gólt ért el.

Szerényi gólja

Utolsó gólunkat Szerényi szerezte, amit kis felülstilizálással a szoros végeredmény ismeretében győztes gólnak titulálhatunk. Összesen kilenc gólt szereztünk, majdnem minden évünkre egyet. A végeredményt illetően volt némi egyet nem értés, hogy 9-7 vagy 9-8, de udvariasak vagyunk, és a számunkra kevésbé kedvező nézetet fogadjuk el. Ez a meccs úgysem a számszerű eredményről szólt első sorban - ezért érthetetlen, miért kellett az utolsó percben oldalvonal mellett meglóduló csatárunkat az ellenfél lecserélt játékosnak a pályára beugorva szerelnie.
A hivatalos meccs után a vállalkozó kedvűek büntetőrúgásban próbálhatták ki magukat. Ezen tevékenységnek a pályabérlet lejárta vetett véget, a focisták pedig az esemény fényéhez illő fogadóba vonultak. Kvíz következett a két csapat közös múltjáról, melyet a Porkoláb vezette vegyes csapat nyert meg; majd a két csapat tagjai együtt örvendtek kora hajnalig.
Kozelito Tél - Hajcsatok 9-8
   kapu: Fehér, Görög
   mezőny: Fehér, Görög, Hlavacska A., Kántor, Palágyi, Porkoláb M., Szerényi, Tinkó
   gól: Hlavacska A. 2, Palágyi 2, Görög, Fehér, Porkoláb, Szerényi, öngól

Fényképes tudósítás itt:

Palágyi második gólja

https://photos.google.com/share/AF1QipPqPPUzF9OBdzHtfzlq6FxQ_oGL4YJdQXKd2sUWkZ8kP5Bz66ftbAh0V2-ldI550Q?key=emhVTXF2bDBQTmpyakVaSnV2ZnNaaURadGZyWmFB

További szép képek a linken érhetők el

Hollandos

Némi pihenő után egy szép novemberi napon, tizedik születésnapi bulink hajnalán a KRE-t fogadtuk bajnoki meccsen. Balszerencse sújtott le rájuk, mert a szülinapozás miatt ma sokan voltunk, sokan tettük félre más jellegű elfoglaltásainkat a labdarúgás érdekében.
Ahogy a szeptemberi meccs, úgy a mostani is nehezen indult. Talán élemedett korunk, talán az ünnep előszelével járó megilletődöttség miatt nem igazán találtuk a játék ritmusát. Támadásaink ekkor még távol jártak a tökéletességtől, és bántóan sok rövid passzt adtunk egymásnak, amit ellenfeleink össze tudtak szedegetni. Egy ilyen rövid passznak labdavesztés és bekapott gól lett az eredménye. Nem sokkal később sikerült az egyenlítés, Studniczki kiugratását Hlavacska vette át, majd gurította be a bal alsó sarokba.
Félidőre 1-1-el fordultunk, de bíztunk egymásban és a fényes jövőben, és jól tettük, mert a második játékrészben kiszakadt a gólzsák. Kántor lövésével szereztük meg a vezetést, majd Porkoláb és Studniczki iratkoztak fel a góllövőlistára. A félidő közepén Tinkó duplázott: előbb végletekig kijátszott akció befejezéseként, majd a balszélről büntetve a posztját elhagyó kapust. Ami tehát a félidőben még ki-ki meccsnek nézett ki, az tíz perccel később egy előrehozott születésnapi gálára kezdett hasonlítani. A félidő második felében Palágyi is betalált, majd Görög győzedelmeskedett földharcban a kapus fölött.
A végeredmény 8-1, a legendás holland-magyarra hasonlít, csak a devescsering hiányzott. Elveinkhez, a legtöbb rúgott és legkevesebb kapott gólhoz továbbra is tartjuk magunkat, ám ez most kettős előzéssel és a második hely elérésével járt.
Kozelito Tél - KRE Főnixek 8-1
   kapu: Fehér
   mezőny: Görög, Hlavacska A., Kántor, Palágyi, Porkoláb M., Studniczki, Szerényi, Tinkó
   gól: Tinkó 2, Hlavacska A., Kántor, Studniczki, Porkoláb M., Palágyi, Görög

Legtöbb és legkevesebb

Az alapszakasz első körének utolsó fordulójában a Kofolát fogatuk a sárga mezes csapatok rangadóján. Szokás szerint mi rántottunk magunkra sötét mezt, mondván, inkább a mezünk boruljon el, mint kedvünk. Számra megint sokan voltunk, most csak az okozott némi feszültséget,h ogy Tinkó és Szerényi egymásra mutogattak a kapusposzt elvállalása terén, végül Görög vállalta a népszerűtlen feladatot, azzal a feltétellel, hogy a védők megvédik őt a csatároktól. S lőn.
Az időrendet megvzarva rögzítsük az elején, hogy a szezonban elsőzör sikerült megcsinálni a tiszta lepedőt, bár ebben elsősorban nem a kapus érdemei említendőek, hanem a Hlavacska-vezette védelemé, mely minden indítást lekapcsolt, minden lövést idejében blokkolt.
A vezetést talán öt-hat perc játék után megszereztük midőn Hlavacska beadását Tinkó továbbította a hálóba. A következő periódus azonban forróra sikerült, elvileg többesélyes is lehetett volna a találkozó, illetve sok helyzetünk kimaradt, és nem tudtuk egy második góllal megnyugtatni magunkat. A félidő végefele Szeréniy köszönt be szép adogatás után. Ezzel elvbeni két vészkapusunk góllal hálálta meg, hogy mezőnyben szerepelhetett.
A második félidőben már biztos előnyünk tudatában vezetgethettük a további támadásokat. Studniczki értékesített egy ziccert, majd Pálfy felpassza után Tinkó szerezte meg második gólját. Csapatunk ötödik gólját Hlavacska szerezte, miután futtából irtózatos erővel lőtte  a lekészített labdát a léc alá. Az eredmény azt sugallhatta volna, hogy a győzelmet irodaasztalokon szereztük, ezért lőttünk még egyet, Porkoláb torolta meg, hogy a térfél közepe táján üresen maradt egy pillanatig. Ekkor még Hlavacskának volt egy szabadrúgása, amit a kapus kitornászott a sarokból, és Palágyi előtt adódtak ígéretes lehetőségek, ám ő jónak tartotta megtartani a 6-0-s eredményt.
Ennyivel végeztünk, a forduló előtt a legtöbb rúgott és legkevesebb kapott gólunk volt. Nem valószínű, hogy ezek megváltoznának. A negyedik hely a tabellán már inkább.
Kozelito Tél - Kofola 6-0
   kapu: Görög
   mezőny: Hlavacska A., Pálfy, Palágyi, Porkoláb M., Studniczki, Szerényi, Tinkó
   gól: Tinkó 2, Szerényi, Studniczki, Hlavacska A., Porkoláb M.

Szabad emberek

Szezonkezdetkor annyian voltunk, hogy nem fértek fel a nevek a nevezési lapra, ebből most hat embert sikerült összekönyörögni. A hat persze nem kevés, nyertünk már kevesebbel is, de most nem csak a mennyiséggel volt baj, hanem az összállítással, hiszen nem volt kapusunk, erre a posztra pedig az egyetlen virtigli hátvédet, Tinkót kellett állítanunk. A hátvédsorunkat így a Palágyi-Studniczki tengely alkotta, ami csatársornak szinte tökéletes lenne, védelemnek némileg szokatlan. És ha még azt is hozzávesszük, hogy az éjszaka egy kicsit hosszabbra sikerült az ideálisnál...
Ahogy szoktuk, eleinte óvatos játékkal és tapogatózással kezdtünk, annyit mindjárt meg is állapítottunk, ha ugyan nem tudtuk volna előzetesen, hogy kemény meccsnek nézünk elébe. Nagyjából kiegyenlített volt a játék, mindkét fél előtt adódtak helyzetek. Mi többször vezettünk gyors és veszélyes kontrát, melyeknél azonban az utolsó passzok nem mindig sikerültek a legjobban. Hajtós, küzdős, párharcokban gazdag küzdelem folyt elejétől a végéig. Fizikailag is igénybe voltunk véve, bár ebben álltuk a sarat végig.
Félidei nulla-nulla után a második játékrészben pörgött föl az események sora. Az ellenfél egy felívelése átszállt mindenki feje fölött, sajnos ebbe a csatár zavarórepülésétől megtévesztett kapusunk is beleértendő, a keresztléc azonban nem, így hátrányba kerültünk. A helyzet komolyságát átérezve most jó utolsó passzt tettünk egy kontra végére, Studniczki beadására Palágyi érkezett és a bal alsó sarokba lőtt. Nem sokkal később Kántor lőtt bődületesen nagy felsősarkos gólt. Miénk volt az előny, és még volt tíz perc hátra. Kikértünk egy időt, fújtunk egyet, átbeszéltük a teendőket. Higgadtak voltunk, és nagyjából meg is tudtuk valósítani a megbeszélteket: nem rohangáltunk el agyatlanul előre, nem hagytunk sokszor embert szabadon. Csak egyszer, abból kaptuk az egyenlítő gólt.
Aztán három perccel a vége előtt beszedtük a döntő gólt is. Minden gól elkerülhető, ez több szinten: először ott, hogy az ellenfél támadása közben cseréltünk; másodszor egy vesztett párharccal a félpályán; harmadszor meg a kaputól három-négy méterre labdát váró és megkapó csatárnak hagytunk túl nagy szabadságot a labda átvételére. Még három percünk volt, de annyi energiánk már nem, hogy abban az időben széttépjük az ellenfelet és felszántsuk a pályát.
Nyilván ennek a meccsnek is az a tanulsága, hogy hét fit játékossal nyerhető lett volna, csak hát kellett volna hét fit játékos. Persze szabad emberek vagyunk, és ha úgy döntünk, hogy nem akarunk a dobogós helyekért küzdeni, abban minket senki meg nem gátolhat. Hét meccsen összeszedett három idegborzoló vereséggel említett jogunkat sikeresen teljesítjük ki.
Kozelito Tél - BP Rockets 2-3
   kapu: Tinkó
   mezőny: Barna, Görög, Kántor, Palágyi, Studniczki
   gól: Palágyi, Kántor

Rutinos rókák

Vendégszerzőnknek múltkor tett utalását felvéve ha a múlt héten a fiatalok mutatták meg tudásukat, most a  rutinosabbakra hárult a játék édes terhe. A ritka madár, a fehér holló, Renátó is visszatért a kapuba, a kezdőcsapat legújabb igazolása az öt éve csapattag Porkoláb volt, így összeszokottsággal nem lehettek bajaink.
Helyosztóhoz mért megfontoltsággal kezdtük a meccset, mi talán azért is, hogy megérkezzenek cseréink, de az első tíz percet mindkét részről az óvatoskodás, tapogatózás jellemezte. A félidő második felére pörgött fel némileg a játék, mindkét kapu előtt volt néhány forró pillanat, a miénknél a keresztléc is megcsattant egyszer.
A fontos első gólt aztán mi értük el: Studniczki kiugratása és Porkoláb lövése után a kipattanó labdára Görög érkezett, és járt túl a kapus eszén. Aki először látott focimeccset életében (ilyen nézőnk is volt), azt hihetné, a szerencse alakította így, némi szakértelemmel viszont felmérhető az ellenkezője: Ha a kapusról a mezőnybe és röviden jön ki a labda, abban már benne van a kockázat, különösen ha a támadó csapat három játékosa létszámfölényt képez a büntetőterületen belül, extra-különösen ha köztük ott van a lesipuskás Görög, aki pontosan ezekre a labdákra számítva helyezkedik. Ez a szereposztás, miszerint Porkoláb balról lő, Görög a hosszún érkezik a kipattanóra szinte már begyakorolt figura, mint megírtuk, és amint olvasóinknak nyilván már szemet szúrt, kettővel korábbi meccsnapon is alakítottunk ki így ziccert, ami akkor kimaradt, vagy fogalmazzunk úgy, hogy csatárunk tartalékolta a gólt mostanra.
El kell ismerni, jól jött az előny, és nem volt hiába  a sok egymás lelkére beszélés sem: higgadtságunkat a meccs legnagyobb részében meg tudtuk őrizni. Előnyünk tudatában hosszasan és magabiztosan járattuk a labdát, amivel egyrészt őriztük az eredményt, másrészt kijjebb hoztuk az ellenfél védelmét, így teret csináltunk a berobbanásra. A második gólt mégsem berobbanásból lőttük, hanem labdaszerzésből, Hlavacskáé az érdem és a strigula a góllövőlistán.
Kétgólos előnyben is próbáltunk okosan játszani, egyszer azonban elöl ragadtunk, aminek bekapott gól lett a következménye. Újra nyílttá vált a találkozó, még volt hátra annyi idő, hogy bármi történhessen. A további történésekről megrázva magunkat inkább mi gondoskodtunk. Szép adogatás után Hlavacska vehetett át egy passzt a hatoson üresen, és végtelen higgadtsággal a bal alsó sarokba gurított; ezzel gyakorlatilag eldöntve a három pont sorsát. De ennyi még nem volt elég, mert Tinkó ha már felvette a góllövő cipőjét, meg is akarta mutatni, és miután megelőzte ellenfelét, és fejjel maga elé tette a labdát, sprintből, mintegy tizenkét méterről büdös nagy gólt ragasztott a jobb felső sarokba.
Több esemény már nem történt, magabiztos győzelmet arattunk a listavezető ellen. Pillanatnyilag legtöbb rúgott és legkevesebb kapott góllal bírunk. Így is van még három pont hátrányunk, de egyel több meccsünk van hátra, tehát behozhatjuk. Mellékesen azzal, hogy négy gólunkat mind alapító tagok jegyezték választ adtunk a hlavacskai kérdésre, hogy szükség van-e még rutinosabb játékosainkra.
Ahhoz képest, hogy a Szent Anna elleni meccseink a múltban milyen terheltek voltak, most feszültségmentes, sportszerű légkörben játszottunk. Természetesen ellenfeleink most is - mint minden egyes találkozásunkkor - hangoztatták azt a képtelen vádat, hogy a 2018. decemberi, tehát pár nap híján 11 hónapja írt blogbejegyzés nagyképű lett volna. Előrelépés, hogy ismételt kérésünkre most először alátámasztani is megpróbálták a vádat azzal, hogy mi edzőmeccsnek tituláltuk az akkori összecsapást. Nagyon könnyen ellenőrizhető, hogy ehhez hasonlítót mi nem írtunk. Óvatosan mondanánk bármi átfogót a mai játszmáról, ha folyton leng a veszély, hogy megmásítják és ellenünk fordítják szavainkat. Szerencsére elég ha idézzük ellenfelünk irányítóját, aki így summázta a mai meccset: "Tudtuk, hogy sokkal jobbak..."
Kozelito Tél - Szent Anna FC 4-1
   kapu: Fehér
   mezőny: Görög, Hlavacska A., Pálfy, Porkoláb M., Studniczki, Tinkó
   gól: Hlavacska A. 2, Görög, Tinkó

Fiatalos lendület

Hiába készültünk esélyesként a Lafayette elleni rangadóra, a mérkőzés előtti derűs hangulatot bizony megkeserítette a tudat, hogy a „klasszikus triász” – a szakértők szavajárásával: a „Berzsenyi-tengely” – ezúttal nem képviselteti magát a csapatban. Az összefogásért felelős Tinkó, a taktikai fegyelmet biztosító Palágyi és az ellenfelet csibészes góljaival demoralizáló Görög hiányában már a döntetlen is bravúrként könyvelhettük volna el a zebrák ellen.

A szervezetlenség a szakmai stáb működésére is kihatott, tudósítónk késve érkezett a stadionba. Örömmel konstatálhatta viszont, hogy amit a kerítés túloldaláról a mérkőzés nyitányaként, első labdaérintésekként értelmezett, az valójában az ellenfél középkezdése volt első lőtt gólunk után. Miután az első percben magunkhoz ragadtuk a kezdeményezést és a vezetést, a félidő derekáig egyiket sem engedtük ki a kezükből (sőt, az utóbbit a későbbiekben is megőriztük). A csapatbeli meccsek számát tekintve az elmúlt évek legrutintalanabb kezdőcsapatán (Szerényi – Barna – Porkoláb – Kántor – Studniczki) érződött a bizonyítási vágy, sokpasszos játékuk agresszív letámadással párosult, amelyet rengeteg jó egyéni vállalás is színesített. Az első félidő vége felé pusztán amiatt kellett izgulnunk, hogy sorozatos faltjaink miatt bűntetőhöz jut-e az ellenfél (végül ez nem történt meg) – a mérkőzés eddigre már eldőlt. Az első perben szerzett gól után Studniczki bombázott a léc alá (2-0), majd egy erőszakos letámadást követően Kántor értékesítette higgadtan a ziccert (3-0), hogy néhány perccel később a Porkoláb megelőző szereléséből adódó ajtó-ablak helyzetet váltsa gólra (4-0).

A második félidő elején Studniczki és Hlavacska kényszerítőzése után az utóbbi játszotta középre a labdát, Kántor pedig menetrend szerint érkezett, és meglőtte negyedik gólját is (5-0). A megnyugtató eredmény a második félidő közepe táján elaltatta csapatunkat, így gyors egymásutánban két gólt is beszedtünk (5-2). Itt érdemes megjegyezni, hogy ellenfelünk csapatát jó képességű, húzogatós játékosok alkották, akik egy az egyben többször is borsot törtek védelmünk orra alá, de szerencsére kondícióban nem vehették fel a versenyt csikóinkkal, akik rendre kisegítették egymást a szorult helyzetekben. A fizikai erőfölény a meccs hajrájában is megmutatkozott: 5-2-es vezetésnél előbb Studniczki lőtte meg második gólját, majd nem sokkal később Kántor tette fel a pontra az i-t.

A játékosok egyéni technikai tudása közötti különbséget talán torzan tükrözi a végeredmény, fizikai felkészültségünk, futómennyiségünk és agresszivitásunk miatt mégis megérdemeltnek mondható a nagyarányú győzelem. E diadallal az új generáció feladta a leckét a veteránoknak – bízunk benne, hogy a rutinosabb csapattagok jövő héten a Szent Anna ellen bizonyítják: nemcsak a szokásjog, hanem a futballtudás is biztosítja a helyüket a kezdőben.

Kozelito Tél – Lafayette 7-2

kapu: Szerényi

mezőny: Barna, Hlavacska A., Kántor, Porkoláb M., Studniczki,

gól: Kántor 5, Studniczki 2

Ha eső, ha szél

Hűvös őszi idő és lassú eső fogadott minket a pályán. Mondhatni, közelít a tél. De visszaemlékezve, hogy előző évben az esős idő mindkétszer győzelmet, sőt egyszer bravúrgyőzelmet hozott az eső, ebből is csak újabb mentális erőt gyűjtöttünk. Keretünk bősége most elég erős csapatot tett lehetővé, még az is belefért, hogy egy mezőnyjátékost, Tinkót kapuba állítva a mezőnyben nélkülöznünk kellett.
Sok beszélgetés és fogadkozás előzte meg a meccset, megfeküdte gyomrunkat az elmúlt két heti nem várt vereség; végigbeszéltük az okos, türelmes, nem agyonfeszülős játék kulcsait. És úgy tűnt, alkalmazni is tudtuk, Nem rohatnunk el fölöslgesen, nem nyíétunk ki fölöslegesen, normális hangon tudtunk kommunikálni.
A befektetett energiának meg is lett az eredménye: uraltuk a játékot, és időbel a gólok is elkezdtek jövögetni. Először Palágyi ugratta ki Porkolábot, akinek a védők sűrűjében éppen annyi ideje volt, hogy ellője a labdát a hálóba. Másodjára Pálfy távolról felküldött labdájánál Kántor keresztbemozgása annyira megzavarta a kapust, hogy a labda a kapuba jutott. Harmadikra Szerényi közelről íratkozott fel a góllövőlistáról. A félidő lefújása előtti pillanatokban pedig a jobbról beívelt labdára Palágyi érkezett a hosszú oldalon és a levegőből belőtte a negyedik gólt.
Az okos játékot tovább vittük a második félidőre, de talán egy kicsit elkényelmesedtünk, talán csak nem jött össze, de a gólszerzéssel lelassultunk, és a védekezésben is adódott néáhny meleg pillanat. A magabiztos vezetés tudatában megtettük ilyenkor szokásos hobbinkat, hogy rúgassunk egy gólt Göröggel, most Hlavacska rakta a szájába a sültgalambot. Görög akár duplázhatott is volna, ha nem sokkal később Porkoláb lövése után a kipattanót a kapu torkában nem hibázza el. Említésre méltó még Pálfy szólója, aki a saját hatosunkról indulva keresztülment az ellenfél fél csapatán, sajnos az utolsó passzt az utolsó védő menteni tudta. A kispadon elhangzott, hogy szép volt, de nem lett gól, így említést sem kap majd a blogon, mi viszont Pálfy szelleméhez híven éppen azt lépjük, amire senki nem számít.
A végén úgy döntöttünk, az 5-0-s végeredmény azt sugallná, hogy nem volt ellenfél, és mindenképpen legyen még egy gól. Ezért gyorsan beszedtünk egyet, és máris látszott az eredményjelzőn, hogy igazi meccset játszottunk. A legvégén Kántor még megtalálta a rést a pajzson, és megszerezte a hatodik gólját.
Összességében dicséretes meccset játszottunk, fölényes győzelemmel tettünk magunkévá a három pontot. Már csak át kéne vinnünk ezt a játékot a többiek ellen.
Kozelito Tél - Hedonitas 6-1
   kapu: Tinkó
   mezőny: Görög, Hlavacska, Kántor, Palágyi, Pálfy, Porkoláb, Szerényi
   gól: Porkoláb, Pálfy, Szerényi, Palágyi, Görög, Kántor

Hiányok

Törzsolvasóinktól elnézést kérünk a csúszás miatt. Sajnos nem az időbeli tudósítás az egyetlen ami hibádzott ahhoz, hogy igazi fodballünnep legyen az Air Xanyi elleni meccsünk. A keretkialakítás kicsit elmaradt az ideálistól, egy játékos megint az utolsó pillanatban mondta le, kabalaállatunk épp üdült, a törzsgárdából hárman pályára léptek közvetlen előtte, és a regenerálódás nem teljesen sikerült; illetve egyik játékosunk emésztőrendszere még az előző esti gasztro-kalandok hatásait nyögte. A kevés pozitívumba tartozik, hogy első számú kapusunk, kinek szereplése mostanság olyan ritka mint a Fehér holló, ezúttal tiszteletét tette; illetve Magdi és Erna személyében  szurkolóink is megjelentek.
A meccsről a szokásos dolgokat mondhatjuk, támadtunk, nyomtunk és semmi sem sikerült. Megint körbelőttük a kaput, rengeteg próbálkozásunkból egyetlen egy járt sikerrel: Tinkó jobbos lövése mindenkit becsapva vágódott a hosszú alsóba. Bezzeg az ellenfélnek első kísérletre sikerült a gólszerzés. A végén az újabb gól és a három pont reményében kitámadtunk, és akkor már elég görcsösek voltunk ahhoz, hogy ne selymesen lábról lábra járjon a labda, benne voltak a döccenések a támadásban is. Az egyik ilyen döccenés után pedig megkaptuk azt a kontrát amiből az ellenfél a saját térfelének közepétől mehetett egyedül a mi kapunkra, és belőtte a győztes, illetve mi szempontunkból vesztes gólt.
Itt meg a blogon megy a szokásos drámázás, meg a fogadkozás, hogy majd legközelebb.

Kozelito Tél - Air Xanyi FC 1-2
   kapu: Fehér
   mezőny: Kántor, Palágyi, Porkoláb, Studniczki, Szerényi, Tinkó
   gól: Tinkó

Jövünk mi még ugyanabba az utcába

Szezonbeli második meccsünkre már majdnem sikerült lezárni az átigazolási küzdelmeket. Észlelve, hogy egy kicsit túl sokan leszünk, a mai meccsre nyolcan, azaz három cserével, amiből különböző rendű problémák lehetnek, gyorsan akcióba léptünk, és igazoltunk még egy játékost, Lukács Levente személyében.
A túl sok játékos adta krízist végül késésekkel gondoltuk megoldani. Abban a pillanatban, amikor a játékvezető a pályára hívta a csapatokat, négyen voltunk jelen, a kapus posztját így Szerényi vállalta el. Szerencsére annyi időt még tudtunk rétenni, hogy kiegészüljünk öt főre, és kezdetét vette a játék a rutinos Mókusok, a tavalyi A-ligás csapat ellen, akikkel A-ligás korunkban oly sok kiesési rangadót játszottunk.
Az első félidő legnagyobb eseménye egy gól volt, értsd egy gól esett, Palágyi játszott össze Purosszal, majd gurított a hálóba. Góljával átvette a vezetést a csapat örök góllövőlistáján. A lendületünk nem tört meg, és a továbbiakban is birtokoltuk a labdát, gyártottuk a helyzeteket, melyek azonban nem növelték a gólok számát. Sajnos erre a meecsre is igaz, hogy a kihagyott helyzetek megbosszulják magukat. A második félidő közepén beszedtünk két gólt, a másodikat különösen bosszantó helyezkedési hibából, és máris hátrányban voltunk.
Temrészetesen mindent megpróbáltunk, egymás után vezettük a támadásokat, Görög és Purosz révén rúgtunk két kapufát, talán háromszor földharc-jellegű jelenetek között tisztáztak az ellenfél védői a gólvonalról, csak a gól nem jött össze.
Félidőben Pálfy is befutott, négy cserénk lett volna, ha nevezett játékos nem dönt úgy, hogy lemond a játéklehetőségről. A cserének dinamikusan kellett volna mennie, az első félidőben nagyjából még ment is, a másodikban néha már lasszóval kellett lehozni cserélni a játékosokat a pályáról, amit az egalitaránus szellemmel szemben elkövetett kihágás mellet azért is jobb lett volna spontánul és gördülékenyen intézni, mert a második félidő részeredménye 0-2 volt, nyilvánvalóan változtatni kellett volna.
Lelőttük a végét, kikaptunk. Nagyon sokadik olyan meccs, ahol minden tekintetben felülmúljuk az ellenfelet, gyakorlatilag egykapuzunk, csak a gólszerzés nem jön össze, és egyetlen góllal többet rúg az az ellenfél aki a félpályán alig jött át.
Kozelito Tél - Martin és a Mókusok 1-2
   kapu: Szerényi
   mezőny: Görög, Hlavacska A., Lukács, Kántor, Palágyi, Purosz, Tinkó
   gól: Palágyi

Jöttök ti még a mi utcánkba

Oly nagy volt a nyár... Szórványos barátságos meccseken túl nem sok szervezett programunk volt, mondhatni egyébi edzésterv alapján készültünk. Az idei keret kialakítása sem zárult még le, tavalyhoz képest egy rutinos kapussal erősödhet a keretünk, de szerződés egyelőre sem vele, sem a törzsgárda tagjaival nincs aláírva.
Tinkó véges energiájára hivatkozva lemondott a csapatkapitányi posztról. Mivel a Kozelito Télnél nem pozíciókat osztogatnak, hanem feladatokat, abban egyeztünk meg, hogy Görög, Palágyi és Tinkó közül mindig az fog a csapat képviseletében tevékenykedni, aki éppen ráér.
Ezen gyors summázat után ugorgyunk a ami első meccsre, ahol a KRE Főnixeket fogadtuk, akiktől tavalky oly fájó vereségeket szenvedtünk, és akik végül a bronzérmet is elvitték előlünk. Alkalmi keretünk nagyrészt a legrutinosabb játékosokból állt, kiegészülve erdélyi kölcsönszerepléséből átmenetileg itt tartózkodó Purosszal.
Meg akartuk mutatni, hogy a tavalyi vereségek ellenére tudunk játszani, tudunk pontokat szerezni. Az első tíz perc mezőnyjátékkal és talán enyhe fölényünkkel telt, amikor ellenfelünk szöglet utáni fejessel megszerezte a vezetést. Utólagos elmondások szerint elég háromesélyesnek tűnt a találkozó: egyesek fejében megfordult, hogy megint ki fogunk kapni a semmiből, mások lehetségesnek, vagy éppen biztosnak tartották fordításunkat.
Szerencsére a mi góljainkra nem kellett sokáig várni. A Porkoláb elleni szabálytalanságért megítélt szabadrúgást Hlavacska bombázta be a léc alá, ezzel megszerzve az új szezon első sárga-fekete gólját. Alig egy perccel később Hlavacska szerzett labdát, Görög kiugratta Puroszt, centerünk egy csellel kimozgatta a kapust, majd a hálóba gurított, és már mi is vezettünk. Még a félidő vége előtt Porkoláb vert egy jó nagy gólt a kapu jobb oldalába.
A 3-1-es állás elvileg jó, gyakorlatilag sötéten emlékeztetett arra az eredményre, amiről júniusban elbuktuk a bronzmeccset. Most azonban nem következett be összeomlás, vagy ha igen, akkor nem a mi oldalunkon. A meccs nagy részében letámadtunk, még az ellenfél térfelén igyekeztünk megzavarni az ellenfelet. A letámadás sikeréhez nélkülözhetetlen volt, hogy a hátul biztosító Hlavacsaka-Porkoláb páros az összes párharcát megnyerte, és az összes felívelést hatástalanította; illetve az egy cserénket okosan használtuk ki.
Purosz megszerezte a csapat negyedik gólját, újfent bizonyítva, hogy még nem felejtett el játszani. Lényegében eldőlt a meccs, felborult a pálya, és a folytatásban szinte percenként kerültünk helyzetbe. A közönség igényeit gálázással gondoltuk kielégíteni: Palágyi háttal (!) vett át egy magas labdát, majd belsővel a kapus fölött emelte be ötödik gólunkat. Nem sokkal később Görög kényszerítőzött tankönyvbe illően Purosszal, majd lőtt a hosszú felső sarokba. Az ellenfél is kivette részét a gálából, hátvédjük egy alkalommal úgy mentett saját gólvonalán sarokkal, hogy egyben felbőrözte ott ólálkodó csatárunkat. Ezt a szezon legszebb akciójával válaszoltuk meg, melyben négy mezőnyjátékosunk járatta lábról lábra a játékszert, Palágyi jobbról jövő beadását Purosz sarokkal még továbbtette Görög elé, akinek lövése azonban elkerülte a bal felső sarkot.
Sok helyzetet kihagytunk, egyáltalán nem lett mindenből gól, amiből lehetett volna, bár azért a gólok száma elég magas. A végén Purosz újra betalált, részéről tehát mesterhármassal, a csapat részéről magabiztos győzelemmel indult a szezon.
Kozelito Tél - KRE Főnixek 7-1
   kapu: Tinkó
   mezőny: Görög, Hlavacska A., Palágyi, Porkoláb M., Purosz
   gól: Purosz 3, Hlavacska A., Porkoláb M., Palágyi, Görög

Hagyományokat építünk

Három hét várakozás után eljött a szezonzáró utolsó meccs, gyakorlatilag bronzmeccs, ahol egy pont megszerzésével bebiztosíthattuk a harmadik helyet. Három hét fogadkozás hat ember összegyűjtésére volt elég, erre Gyatlov elvtárssal azt mondhatjuk, hogy nem jó, nem is katasztrófa, hiszen voltunk már kevesebben, sőt győztünk kevesebben; ám azért mégis szomorú, hogy tiezenötből haton tudtuk félretenni ügyes-bajos dolgainkat a Kozelitóért. A meccs képét alapvetően befolyásolta az eszméletlen meleg, harmincöt fok volt árnyékban, de a fekete gumireszelékkel feltöltött pályán ez bőven felmehetett negyven fölé.
Alig néhány perc játék után Kántor révén megszereztük a vezetést. Ezt hamarosan egyenlőre hoztuk, de még mindig az első tíz percen belül voltunk, amikro Kántor erős lövésével ismét megszereztük a  vezetést. Kényelmes előnyünk tudatában játszhattuk saját játékunkat, akár a labda birtoklása elég lett volna, de újabb és újabb támadásokat vezettünk. Kántort motiválta, hogy már csak három gólt kellett volna lőnie a gólkirályi címhez, szaporán kísérletezett; illetve Görög előtt adódtak lehetőségek, legközelebbinél a keresztléc alsó éléről vágódott le a labda a kapus hátára, majd onnan szögletre.
Tehát ha nem is lőttünk újabb gólt, sikerült érvényesíteni akaratunkat, fegyelmezett játékkal elejét vettük a kapunkat fenyegető veszélyeknek, és elég könnyen tudtunk helyzeteket kialakítani.
A második flidő elején megszereztük harmadik gólunkat, kihasználtuk a szokásos helyezkedési hibát szögletnél, és Szerényi a hosszú oldalon érkezve a hálóba fejelt. Ettől lettünk túl kényelmesek, vagy csak a véletlen hozta, de pont amikor már kétgólos előnyben már csak a tutit kellett volna hozni az éremért, ellenfelünk pedig lélekben már-már feladta a harcot akkor estünk össze. Illetve a meccs képét illetően nem estünk össze csak kaptunk három egészen röhejes gólt, amivel 3-1 helyett 3-4 lett öt perc alatt. Talán arra gondoltak a fiúk, hogy év végével a szilveszteri bakiparádéba is kell pár felvétel. A második bekapott gólnál akkor intéztünk cserét, amikor az ellenfél jött oldalberúgással a mi kapunk közeléből; ráadásul középhátvédünk leszegett fejjel várta hogy csapattársai cseréljenek, míg a csatár levált róla és gólt lőtt. A harmadiknál a szögletet az alapvonalon, a rövid oldali kapufát horzsolva gurították be, és ez a beadás túlcsorgott a direkt a vonalra állított védőn, és a kapuson, hogy a hosszú kapufánál érkező támadó mintegy tizenhárom centiről a hálóba pofozhassa. Negyediknél egy ritmusváltással két emberünkön jutott túl a labdás játékos, hogy aztán nem túl jól helyezett lövése valahogy bejusson a hálónkba.
Hátrányba kerülés után még négy-öt perc állt rendelkezésünkre, és tényleg mindent megpróbáltunk, naggyá tettük a kapust, utolsó pillanatban közbevetődő lábakon akadtunk fenn, illetve volt két ígéretes szabadrúgásunk. De a már ezerszer ismert forgatókönyvből csak az következhetett, hogy semmi se sikerüljön. Ennek már nagy-nagy hagyománya van, hogy szezon utolsó meccsén, helyosztón nyert helyzetből az elképzelhetetlenség határát súroló hibákkal veszítsünk, egyetlen góllal, inkompetens játékvezetés mellett, nyilvánvaló mezőnyfölényünk és helyzeteink ellenére.
Így zárult tehát feljutásunk utáni első szezonunk, negyedik hellyel, sok szép meccsel és néhány fájó vereséggel. A nagy konzílium arra jutott, hogy a jövő év az építkezésé lesz. Ez az eufemisztikus megfogalmazása annak, hogy amíg lekövethetetlen, hányan vagyunk, kik leszünk egy meccsen, addig ne számítsunk eredményre.
Kozelito Tél - KRE Főnixek 3-4
   kapu: Mozol
   mezőny: Görög, Kántor, Palágyi, Szerényi, Tinkó
   gól: Kántor 2, Szerényi

Nem sokan kell lenni hanem elegen

A péntek este jelzett hét emberez kpest szépen elolvastunk, négy emberrel álltunk ki: egy beteget jelzett; egy az első percekben eltiltását töltötte; egynek - ahogy a múlt heti cikkben jeleztük - még nem alakult ki a számfogalma, és rossz időpontra érkezett.
Az emberhiányos felállás nem nekünk tett jót, bár szépen mozogtunk, mégis egyszer mögénk kerültek, és gólt kaptunk. Pár  perc múlva azonban kiegészültünk, és ez jót tett játékunknak. A kiegészülés utáni első akcióból Kántor lövése némi szerencsével, megpattanva a kapuba jutott. Alig valamivel később kontrából növeltük előnyünket, Tinkó került helyzetbe a jobbösszekötő helyén, egy finom csellel kimozdította a kapust, majd a bal alsó sarokba gurított.
A kezdeti gólváltások után lenyugodott a játék, mi meg előnyben, cserék nélkül nem éreztük úgy, hogy agyon kellene hajtani magunkat. Nagyon szépen vettük fel az embereket, szűkítettük a területet, és kevés helyzetet engedélyeztünk. Labdaszerzés esetén pedig készen álltunk kontrára, mindig indult valaki, ha éppen nem elégedtünk meg azzal, hogy hátul labdázzunk. A félidő végén egy labdaszerzés után Tinkó lódult meg, nem fogadva meg a tanácsot, hogy elég egy felszabadítás, helyzetbe hozta Kántort, aki élt a lehetőséggel.
Az okos játékot, nyertes párharcokat, és erőnk beosztását a második félidőre is átvittük. Összességében érvényesült akaratunk, Szerényi bemutatott néhány védést, de hát ezért fizetjük a sztárgázsit; Pálfy és Tinkó pedig számlálatlanul szedegették össze a labdákat hátul. További két gólt lőttünk, ezeken Tinkó és Kántor osztozott. A végére megjött a cserénk, így ezzel a lehetőséggel is éltünk, illetve egyre inkább felborítottuk a pályát. Összességében ilyen különbséggel is megérdemelten nyertünk.
Kozelito Tél - Dinamo 5-1
   kapu: Szerényi
   mezőny: Görög, Kántor, Palágyi, Pálfy, Tinkó
   gól: Kántor 3, Tinkó 2

iskola

Ezen a szép napon a sorsolás kegyelméből a Bandóval mérhettük össze tudsunkat. Kicsit sokan voltunk, bizonyos tekintetben nem elegen, most főleg csatárposzton; kapuban bezzeg ketten is. Rövid okoskodás után az idei szezonban először (és sajnos lehet hogy utoljára) pályára lépő Fehérnek adtuk a kesztyűt, és Mozol minősült át csatárrá.
Most nem volt eső, szép májusi idő és némileg átmelegedett műfű várta a fiúkat, és hamar kiderült, hogy ennek az időnek mi vagyunk a kárvallottjai, illetve a múltkori esőnek mi voltunk a haszonélvezői. Mezőnyjátékban sajnos nem sikerült uralkodnunk, és az ellenfélnek a meccs összes szakaszában több helyzetet engedtünk annál, mint szabad lett volna. Az elején bekapott gólra Tinkó válaszolt: a jobbösszekötő helyén átvett kiugratás után egy visszahúzós csellel elküldte a védőjét, és amíg a kispad azon gondolkodott, ezt a mozdulatot vajon honnan leste el, addig ő beverte a gólt. A döntetlen állást nem tudtuk sokáig megőrizni, egy hazaadás miatti szabadrúgás-kombináció után ismét hátrányba kerültünk. Nem sokkal később egy ígéretes szögletből majdnem kiegyenlítettünk, ehelyett a kontrából megkaptuk a harmadik gólt.
A remény ekkor még élt, de sok más már nem. Bár vitézül küzdöttünk, de dominálni a második félidőben sem tudtunk. Kaptunk még két gólt, egyet szögletből, hanyagság révén, egyet kontrából, elkeseredett kitámadásunk miatt. Rúgni is rúgtunk egyet, Tinkóé az érdem, ő vitte keresztül a labdát a védelmen, majd olyan helyzetbe hozta Szerényit, hogy neki már csak át kellett gurítania a labdát a gólvonalon. Az utolsó percben Pálfy még begyűjtött egy kiállítást, amit letölteni már nem tudott, így a következő meccset a szégyenpadon kezdheti.
Ez lett a vége öt-kettes vereség, tulajdonképpen ellenfeleünk játékerejét ismerve, az erőviszonyoknak ez megfelel. Azért boldogok a vereségtől nem lettünk, és a hátralevő két meccset szeretnénk megnyerni. Lentebb a születésnapos Palágyi László tiszteletére írunk a valós öt-kettes eredmény helyett négy-kettőt, aki általános iskola, érettségi és egyetemi diploma letétele után, a doktori fokozatszerzésre készülve még mindig lehivatkozhatónak tart olyan állításokat, mint 4≥5.
Kozelito Tél - Bandó Karesz 2-4
   kapu: Fehér
   mezőny: Görög, Mozol, Palágyi, Pálfy, Porkoláb, Szerényi, Tinkó
   gól: Tinkó, Szerényi

U10

A hétvégén Palágyi harmincadik születésnapját ünnepeltük, talán túlságosan is, illetve az élet kiszámíthatatlanságának folyományaként Tinkó Márk, alapító tagunk és csapatkapitányunk bátyja is megjelent a meccsünkön, így hat mezőnyjátékossal azaz két mezőnybeli cserével állhattunk ki. Mivel a Tinkó M. megnevezés még nem lenne eligazító, ezen a helyen a Tinkó I. fogja jelenteni cspaatkapitányunkat és Tinkó II. a vendégszereplést vállaló bátyját. A testvérek egyébként odahaza Békésen egy U10-es csapat edzőiként tevékenykednek, ezt pedig azzal ünnepeltük, hogy a meccsen olyan hibákkal játszottuk el esélyeinket, amiket egy U10-es meccsen is gáz lett volna elkövetni.
Ellenfelünk csere és valódi kapus nélkül állt ki, tetézve azzal, hogy sérülés miatt időlegesen megfogyatkoztak, addig mezőnyben 3-3 ellen küzdöttünk, amíg a sérült játékos vissza nem állt. Egyértelmű lett volna, hogy szétfutjuk a mezőnyt, és megpróbáljuk kifárasztani őket, de erre kísérlet sem történt. A vezetést korán megszereztük, Tinkó II ügyes lövésével, és utána néhány pecig okos labdajáratással tartottuk az előnyt. A meccs egészére viszont a sikító butaság illik, nem az okosság. Az első félidőben egyetlen egyet cseréltünk, ami azt jelenti, hogy három mezőnyjátékos úgy érezte, jól van az úgy, ha az egész félidőt pályán tölti.
A cserélgetés a második félidőben is neuralgikus pont volt, néhány játékosunk képtelen volt felfedezni a potenciális összefüggést saját fáradtsága és az oldalvonal mellett integető két csere között. Ez főleg azért volt fájdalmas, mert a gólarány kiegyenlítődött, sőt meg is fordult, illetve a játékosok számában rendelkező fölényt nem tudtuk futómennyiségben jelentkező fölényre átváltani.
A második gólt egészen elképesztő körülmények között kaptuk, mi kontráztunk 4 mezőnyjátékos az 1 ellen, ami már elve felveti, hogy 1 védő ellen milyen többletet jelent a negyedik mezőnyjátékosunk csatlakozása a támadáshoz; de még ezt is sikerült tetézni azzal, hogy belevezettük a labdát abba az egy védőbe, aki aztán indította az ő kontrájukat, amire viszont mi nem értünk vissza, két játékosunk meg sem próbált visszafordulni, és kaptuk a gólt. A harmadik gólt szintén kontrából, értsd elölragadásból kaptuk, ami után az ellenfél hatosán ténfergő csatár még megpróbálta megmagyarázni, hogy elcsúszott a védekezés. Közben Tinkó II rúgott gólt, kis túlzással a Liverpool Bl-elődöntős váratlan szöglet taktikáját utánoztuk le. Ezzel viszont ellőttük puskaporunkat, bár az egész meccsen körülbelül harminc kapura lövésünk volt, ezek a két gól kivételével nem sok veszélyt jelentettek a kapura, a mezőnyjátékosból avanzsált kapusok hárítottak mindent.
És tényleg ilyen szintű butasággal meg is érdemeltük a vereséget, hiába hogy simán lett volna esélyünk nyerni. A következő néhány meccsen sokkal koncentráltabbnak kell lennünk, De ez már körülbelől a hatszázadik cikk végszava.

Kozelito Tél - Egy fokkal szerényebben 2-3
   kapu: Mozol
   mezőny: Görög, Kántor, Palágyi, Studniczki, Tinkó I, Tinkó II
   gól: Tinkó II 2

Az elemekkel küzdve

Kis csapatunk újabb nehézséggel találkozott, nem elég a vasárnapi korai kelés és más kegyetlenségek, még a szakadó esőt is megkaptuk, akkora esőben játszottunk, mint eddig még soha. Kicsit nehezen is jött össze a csapat, kényelmesebbnek tűnt az eresz alól nézni a kezdetet. Három a három ellen kezdtünk mezőnyben, el kellett telnie néhány percnek mire ellenfelünknél megjött az ötödik elem. Aztán amikor mindkét csapatnál megérkezett a csere, akkor meegedett be igazán a meccs, amennyiben bármi melegségről egyáltalán beszélhetünk.
Kiderült, hogy egyáltalán nem kell alárendelt szerepben játszanunk, az az erős négyes amit ki tudtunk küldeni a mezőnybe, állta a sarat a közismerten teknikás bandós fiatalokkal. Az eső s a felázott talaj megnehezítette a folyamatos játékot, egyes játékelemek inkább dagonyázásra hasonlítottak. Ez persze lehet hogy összességében inkább nekünk, a papíron gyengébb csapatnak kedvezett. Nem alakult ki sok helyzet, viszont azt kellett tapasztalnunk, hogy abból legalább annyi adódik előttünk, mint ellenfelünk előtt.
Félideig tartottuk a nulla-nullát, az is reális opció volt, hogy ez lesz a vége, és akkor elmosta az eső az egészet. Mégis adtuk jelét, hogy mi alkalmazkodtunk jobban a körülményekhez. Palágyi és Kántor előtt adódtak nagy helyzetek, azonban a kapus kifogott ezeken. Ekkor a Duracell-nyuszi szerepkörében futkározó Porkoláb gondolta úgy, hogy tizenöt méterről, a felezővonalat éppen átlépve lő egy irgalmatlan nagy gólt a hosszú felső sarokba. A góllal nagy lépést tettünk a győzelem felé, a hátralevő percekben nagyjából tartani tudtuk az okos fegyelmezett játékot, pár meleg helyzetecske volt a kapunk előtt, de a háló érintetlenségét megőriztük. Szakadó esőben tehát nem hiába keltünk fel, három ponttal gazdagodtunk.
Kozelito Tél - Bandó Karesz 1-0
   kapu: Szerényi
   mezőny: Görög, Kántor, Palágyi, Pálfy, Porkoláb
   gól: Porkoláb

Utalás a tizenhatos mélyére

 

Ezen a szép áprilisi napon rendezték az EP-t vagyis az Esterházy Péter emléktornát, melyen mint irodalomban érintettek, csapatunk tagjai szép számban vettek részt. Nem a Kozelito Telet képviseltük, és több csapat mezében léptünk pályára akár egymás ellen is, ám a csapattagok magas száma miatt említésre méltó tanulságokkal zárult a kupa.
Az Élőt, Tinkót és Szerényit felvonultató, a véneki alkotótábort képviselő csapat nagy küzdelem és éles meccsek után végül nem jutott túl a csoportkörön. Ebben közrejátszott az is, hogy a keret legértékesebb játékosai az első meccsre még nem érkeztek meg, melyet a csapat így elbukott.
A címvédő Íróválogatott Nagy Dániellel kezdőcsapatában vérmes reményekkel érkezett, de egyetlen szerencsétlen pontvesztés miatt lemaradt a döntőről, végül a bronzéremmel vigasztalódhatott.
A JAK csapata Szedlák húgai becenéven, Fehér, Görög, Hlavacska és Palágyi szereplésével vérre menő csatában az akkor már kiegészült vénekieket is búcsúztatva bejutott a döntőbe. A másik döntős csapat a bölcsész A-ligás Polszki tagjaiból verbuválódott, így kis túlzással Kozelito-Polszki rangadó döntött a kupáról. A mi fiaink szép, okos, fegyelmezett játékkal 2-0-ra megnyerték a döntőt, így végül Fehér emelhette magasba a kupát.

Gólarány

Ez a meccs is eljött, mostanra már el is múlt, de a feledés homálya egy jó ideig még nem fogja eltakarni. Örvendetes módon volt egy cserénk, többet kívánni szinte nem is lehet, annyit jegyezzünk meg, hogy Mozol kapus az egyetlen játékosunk aki múlt héten és most is pályára lépett.
Az előző hetek csúnya eredményei után most igyekeztünk összeszedni magunkat, és úgy tűnt sikerrel: Alig néhány perc után Hlavacska hozta helyzetbe Kántort, akinek lövése némi szerencsével a jobb alsó sarokba jutott. Előnyünket Kántor hamarosan megduplázta, majd Görög iratkozott fel a góllövőlistára. Az első félidő felénél tehát a három pont sorsa gyakorlatilag már eldőlt. A játék képe azt sugallja, hogy ezzel mindkét csapat tisztában is volt, az ellenfél mintha feladta volna az igazi küzdést, mi pedig okos, türelmes játékkal folytattuk. Az okos játék persze kezdettől fogva erényünk volt, szépen felvettük az embereket, lezártuk a területeket, nem hagytunk sok esélyt a kibontakozásra, támadás esetén pedig általában jól választottuk ki a következő lépést.
A z első félidő végén Kántor szerzett újabb gólt, így már az első félidőben összejött a mesterhármas. A második félidő elején volt néhány meleg helyzet a kapunk előtt. A meccs képére jellemző, hogy amikor ajtó-ablak helyzet adódott az ellenfél előtt, csatáruk akkor is nagy gólt akart lőni, ebből egy kettős kapufa valósult meg, a gól akkor még nem. A következő akcióból szépített az ellenfél, de a meccs folyását ez nem fordította meg. Az utolsó tíz-tizenöt percben sorozatosan vezettük a veszélyes akciókat, majdnem minden percben eljutottunk ziccerig, és bár nem mindig találtuk el a kaput, amikor eltaláltuk, az pontosan sarokra ment, így sok gól született. Kántor egészen elképesztően érezte a kaput, és elég agilis volt ahhoz, hogy megérezze, mikor érdemes lőnie. Az első félidőben szerzett mesterhármasa után a második félidőben további négy mesteri gólt lőtt. Rajta kívül Szerényi talált még kétszer a hálóba, azt kell mondanunk, fegyelmezett játéka és okos meglátásai után megérdemelte, hogy gólokkal jutalmazódjon. Természetesen a győzelem a csapaté, és ez a teljesítémény is kiérdemelte a három pontot és a gólarányjavító végeredményt. A hollandos 8-1-re a végén még kettőt rátettünk, így alakult ki a 10-1-es állás.
Most szünet következik, bajnoki meccsünk legközelebb május 5-én kerül megrendezésre.
Kozelito Tél - Dinamo 10-1
   kapu: Mozol
   mezőny: Görög, Hlavacska A., Kántor, Porkoláb M., Szerényi
   gól: Kántor 7, Szerényi 2, Görög

Gól, gól, gól

Az élet kegyetlensége és más tényezők állították össze mostani kezdőcsapatunkat. Néhány órával kezdés előtt még más felállásra számítottunk volna, persze létszámra így is megoldottuk. Külön örüm, hogy Pálfy Áron először lépett pályára a mi képviseletünkben.
Viszonylag gyorsan elintéztük, hogy hátrányba kerüljünk, mert mi kapaszkodni szeretünk, és 0-1-nél is kényelmesen sétálgattunk a támadó térfélen miközben bekaptuk a másodikat. Ennyi gólelőny után felébredtünk, szép akció végén, miután a védelmet széthúztuk, Palágyi kapta a passzt jobból, és lőtte ki a jobba alsó sarkot, ezzel megszerezte kétszázadik gólját. Alig valamivel később Tinkó ment el a jobbszélen, beadását Palágyi a hosszú oldalon érkezve a léc alá vágta. Ezzel felhoztuk magunkat döntetlenre, és mehetett volna a meccs akár sikeresen is. Ehelyett inkább úgy határoztunk, beszedünk három perc alatt három gólt. Először egy ember cselezhette le teljes védelmünket, aztán egy szabadrúgást kaptunk be, végül egy távoli, eredendően nem is olyan jó, de megpattant lövés került a kapunkba.
Talán még nem is dőlt el ezzel a meccs, csak kényszerpályára lettünk állítva, hogy kapaszkodnunk kell. A játék képének irányítását átvettük, és sokkal többet támadtunk. Egy szöglet után Hursán verte be olyan kegyetlenül a labdát a hálóba, amilyen kegyetlenül csak Torquemada bánhat a legmegveszekedettebb eretnekekkel. Sajnos ezt nem sikerült megismételnünk, és bár egyes periódusokban teljesen beszorítottuk az ellenfelet, és sorban rúgtuk a szögleteket, azokból már nem született újabb gól.
Kísérteties hasonlóságot mutat ez a meccs az őszivel, akkor is az elején felelőtlenül nagy gólelőnyt adtunk, ami után kapaszkodtunk, és faragtunk valamit a hátrányon, de nem eleget. Tavasszal eddig kér meccsen nulla pont a mérlegünk, azon túl, hogy most rúgtunk három gólt, sokra büszkék nem lehetünk. Ezt az eseménysort pozitív narratívába foglalni nehéz lenne. Fennállásunk tizedik évében kezdeti nehézségekre hivatkozni azzal az ígérettel, hogy majd szezon végére összeállunk, szintén nem lenne túl hiteles.
Kozelito Tél - KRE Főnixek 3-5
   kapu: Mozol
   mezőny: Biró, Hursán, Palágyi, Pálfy, Studniczki, Tinkó
   gól: Palágyi 2, Hursán

Soha nem látott történelmi meccs

Tavaszi első meccsünkön a keret érdekesen alakult, ahhoz képest, hogy milyen potenciál van a keretben, elég rosszul; ahhoz képest, hogy a kezdőrúgás előtt 18 órával még úgy állt a helyzet, hogy ki sem tudunk állni, még viszonylag jól. Két újoncot avattunk Élő Csenge és Biró Zsombor személyében. A csúnya elnyomó patriarchizmus ellen küzdve a a bajnokság történetében talán kilenc év után, a klub történetében először női játékost küldtünk a pályára.
A történelmi jelzőt ezzel kiérdemelte a mai összecsapás, sajnos más esemény nem tett boldoggá minket. Nyilvánvaló volt, hogy nem mi vagyunk az esélyesek, és minden erőnk mgfeszítésével is csak védekezni tudunk úgy-ahogy. Az első félidő közepéig hősiesen és kis szerencsével tartottuk a döntetlent, aztán kijöttek a hibák, és kaptunk néhány gólt.
Szerényi mindent védett, amit lehetett, néha azt is, amit nem, így sokáig nem volt annyira megalázó az állás. Az utolsó percekre azonban elfáradtunk, illetve egy kicsit kitámadtunk egy becsületgól reményében, és az utolsó öt percben még hármat kaptunk. Remélhetőleg nem ebből a meccsből kell következtetéseket levonni, hiszen a többi meccsen ugyebár rendesen megleszünk.
Kozelito Tél - Egy fokkal szerényebben 0-7
   kapu: Szerényi
   mezőny: Biró, Élő, Görög, Tinkó, Palágyi
   gól: -