A Mikulás puttonya

Egy hét után úri jó kedvünkben úgy határoztunk, rakunk még egy meccset a karácsonyi bankett elé. A korai időpont miatt ismét figyelmeztettüke gymást a sportemberhez méltó életmód fontosságára, sajnos az óra használatának rejtelmeire nem, hogy ez miért súlyos hiányosság az hamarosan kiderül. Addig házi feladat az olvasóknak utánanézni, hogy általános iskola hanyadik osztályában feladat megtanulni órát olvasni. A Tao elleni ki-ki meccsen sokat nyerhettünk és sokat veszthettünk, elvégre pontszámban és eredményekben közel voltunk egymáshoz. A levelek alapján számítottnál kettővel kevesebben kezdtük a meccset és vészkapussal kezdtük a meccset.
Mindezek nem árnyékolták be küzdeni akarásunkat, és az első percekben úgy játszottunk, hogy abból még bármi lehetett volna. Csapatunk ingadozó formáját ismerve nem lett volna meglepetés, ha akkor játszunk a legjobban, amikor kezdőcsapatunk leginkább fel van forgatva. Sajnos most nem így történt, és a félidő közepén elkezdtük sorozatban kapni a gólokat. Különösen bosszantó az első kettő, amiket pontrúgások után kaptunk, jobb kommunikációval és szorosabb emberfogással könnyen elkerülhető hibák után. A második-harmadik gól után pedig elkezdtünk úgy játszani, mint akiknek teljesen mindegy. A ki-ki meccs így hamarosan mészárlássá fajult, 6-0-val zártuk a félidőt, így neház lett volna azt mondani, hogy majd megfordítjuk az állást, de kozmetikázni még lehetett volna.
Sajnos nagy vonalakban a második félidő is az elsőre hasonlított, szakszerű megfogalmazásban "impotensek" voltunk, se labdával, se nélküle nem igazán tudtunk mit csinálni, és nagyon sokszor engedtük az ellenfélnek létszámfölényes helyzeteket, amiben mindig benne volt a gól lehetősége, sajnos néha a gól is. Szétesettségünk mellett megállapíthattuk, hogy ellenfelünk gyors, képzett, jól passzoló és tervszerűen együttműködő játékosokból áll. Valamikor a második félidő első felében megjött az a kulcsjátékosunk, aki elnézte a meccs kezdésének időpontját, és onnantól kezdve kevésbé unortodox felállásban küzdhettünk. Ha a világot megváltani nem is sikerült, de azért volt néhány szépen felépített támadásunk és egy gólunk: egy lecsorgó labdát Hlavacska vert be nagy erővel a kapuba. Ekkor a hollandos 8-1 állt az eredményjelző táblán, azért még kaptunk még kettőt, csak mert Salvador szimpatikusabb.
Valószínűleg a liga idei legsúlyosabb vereségét szenvedtük el. A kevés pozitívum egyike hogy ezt most elviseltük egymás felmenőinek besározása nélkül.
Kozelito Tél - Tao te Kings 1-10
   kapu: Fehér, Tinkó
   mezőny: Görög, Hlavacska A., Kovács, Makai, Palágyi, Tinkó
   gól: Hlavacska A.

készül

Az élet kegyetlensége folytán ma a Zsugával, egy régi-régi versenytárs csapattal kellett megmérkőznünk a három pontért. A keretkialakítás meglehetősen sikeres volt, két cserével elvben tök jók voltunk.
Az első percek után lassan be is melegedtünk, és amikor ez a fázis lezárult, a vezetést is megszereztük: Kovács igazi klasszikus centeralakítást bemutatva lefordult védőjéről majd a kapus eszén is túljárt. Néhány perc múlva újabb gólt lőttünk, ezúttal Tinkóé az érdem, bár az egész csapaté, mert szép, okos akcióval széthúztuk ellenfelünk védelmét, Tinkó pedig egy pillanatra üresen maradt a hatoson, és Hlavacska asszisztja után a bal alsó sarokba lőtt. Örömünk mégsem lehetett felhőtlen, mert mindkét rúgott gól után kaptunk is egyet-egyet (a beszámoló időrendisége itt megborul). Ráadásul mindkétszer mi jegyezhettük a gólpasszt: először a kaputól három méterre szerelhettek minket, olyan helyzetben amit kicsivel több határozottságggal simán meg kellett volna oldani; másodszor meg a félpályától sikerült pontosan kiugratni a hatosunkon ólálkodó csatárt, aki ha már így tettünk, értékesítette a ziccert.
Természetesen nem adtuk fel, és tovább támadtunk, volt néhány szép akciónk és veszélyes helyzetünk, sajnos a gólt nem mi rúgtuk, hanem mi kaptuk. Félidőben így egy gólos hátrányban voltunk, viszont a játék képe alapján benne volt, hogy megfordíthatjuk.
Egyenlíteni sikerült is. Hlavacska András gondolt egyet, és huzogatott egy kicsit az ellenfél hatosának előterében, végül talált akkora rést amin el tudta lőni a labdát, ami a kapufát érintve a hálóba jutott. Követőinknek itt eszébe juthat, hogy egy évvel ezelőtt ugyanú ugyanígy hosszú kihagyás után a Zsuga ellen tért vissza, győztes góllal. De mielőtt a győztes gólra rátérnénk, Hlavacska még a saját kapunk előtt is alakított, mert a kezét érte a labda a hatosunkon belül. A bíró biztos úgy látta, hogy játékosunk cipőfűzőjének vége még érte a vonalat, talán ezért megúsztuk egy szabadrúgással, amit rendje és módja szerint blokkoltunk.
Aztán pár perc alatt összeomlott a csapat, nem tudtuk megtartni a labdákat, és nem értünk vissza, ellenfelünk pedig percenként vezethette a veszélyes, emberelőnyös kontrákat. Némely csapattársunk számolta is, hányszor védett ziccert kapusunk, vagy hány üres kapus helyzetet hagytak ki ellenfeleink. Sajnos kevesebbet, mint kellett volna, mert egyet bekaptunk. Illetve először egyet.
De itt lassítsunk, mert az okokról sokat beszéltünk még a meccs után is. Szerkesztőségünk nem akarja természetesnek elfogadni, hogy percenként támadhasson létszámfölényben az ellenfél, és nem magyarázat sem az, hogy jobbak, sem az, hogy támadtunk. Ilyen értelemben nem szembeállítandó az hogy védekezünk vagy támadunk. Természetesen, a támadásban benne van a kockázatvállalás, hogy egy jó csapat megszerezheti tőlünk a labdát. Erre viszont gyorsan kellene reagálnunk, és a mainál sokkal gyorsabban visszaérni saját térfélre és felvenni az embert. Ha labdavesztés után 3-4 hosszú másodperccel még mindig az ellenfél kapuja felé mozog egy játékos, az nem "a játék dinamikája" hanem alibi. Hasonlóképpen, ha ellenfeleink létszámfölényben támadnak miközben két játékosunk sétálgat a másik térfélen az sokminden csak nem "támadó foci". Ebben a sportágban mind a négy mezőnyjátékosra menthetetlenül szükség van a védekezésben (ahogy támadásban is). Ez sok gyors irányváltást és ily módon fáradtságot jelent, amit viszont tekintsünk a sportolás természetes velejárójának.
A lustálkodós jelenetek főleg egy olyan meccsen bosszantóak, amikor van két cserénk, amivel bármilyen meccset le kellene tudni hozni. Abban kivételesen egyetértettünk, hogy a Zsuga sokkal tudatosabban játszott nálunk. Ennek egyik tünete hogy sokkal gyakrabban cserélnek nálunk. Nekünk a teljes második félidőben talán háromszor cseréltünk, miközben játékosaink arra hivatkoztak, hogy visszafelé már nem bírtak futni... Lehet hogy ideális lenne percenként cserélni, és egy játékos egyszerre nem is töltene többet a pályán 4-5 percnél, abban viszont lehetne menni föl-le föl-le megállás nélkül. Ha ezt következetesen csináljuk, akkor az egy játékosra jutó játékpercek összege sem csökken, így talán az ego számára is elviselhető lenne. Vannak ugyan nagyon jó és kicsit kevésbé jó játékosaink, de azt azért senki ne képzelje, hogy eljön a világvége, ha pár percre éppen ő szorul kispadra.
Na, eme kis intermezzo után rátérhetünk arra, hogyan kaptuk be az ötödik gólt, természetesen kontrából, annyi különbséggel hogy a fentebbi hibákat leghangosabban szóvá tevő játékosunk bemutatta, hogyan kell az ellenfél hatosától a saját kapuig sprintelni, így ő lehetett az aki a gyilkos beadásra érkező vérszomjas csatárt megelőzve a kapunkba sodorja a labdát. A lefújás előtti percekben pedig sikerült még egy gólt kapni, azt igazából csak azért, hogy kialakuljon a magyaros 6-3. Kettő-kettő ellen támadott az ellenfél, labdás játékosuk megverte a védőnket, lövését kapusunk kiütötte, de arra a másik csatér érkezett. Más kérdés, hogy ha azért kapunk gólt, mert valakit kicseleznek, azt még mindig könnyebb elfogadni, mint ha a fél csapat a kezdőkörben smirglizi az eszcájgot.
Kozelito Tél - Zsuga Bonito 3-6
   kapu: Fehér
   mezőny: Görög, Hlavacska A., Kovács, Makai, Palágyi, Tinkó
   gól: Kovács, Tinkó, Hlavacska A.

Mi lesz a cím?

Ez a különleges nap is eljött, a tavalyi bajnok Bozsikkal, akarjuk mondani, Homokozóval mérhettük össze tudásunkat. A keret a mát hetivel kísértetiesen sok hasonlatosságot mutatott, és az előző hetekben azt is láttuk, hogy ez a keret csodákra képes így elvárásaink most is magasak voltak.
Azt is kikísérleteztük, hogy a három Máté közül Makainak célszerű feljebb lépnie, hogy a szervezésből is ki tudja venni a részét, így három elvbeni csatár szorult a kispadra. Játékfelfogásunk ennek megfelelően a védekezésre koncentrált, annyi mentségünk lehet, hogy azt legalább hatékonyan. A védelem tengelyét alkotó kollégák magasiskolát adtak a megelőző szerelésekből, és így a teljes első félidőt sikerült mezőnyjátékkal, gól és különös esemény nélkül eltölteni.
A második félidőben fokozódott a nyomás a kapunkon. El kellett ismernünk, hogy nem véletlenül lett bajnok ellenfelünk a tavalyi szezonban, tudatosságban és a megfelelő technikai megoldások kiválasztásában eddigi ellenfeleink közül ők voltak a legjobbak. Helyzetet mégis inkább akkor tudtak kialakítani, ha mi hibáztunk, és sajnos néha megtettük, a saját kapunk előtt finom körömpasszokkal sikerült talán háromszor helyzetet teremtenünk csatáraiknak, akik viszont megtették azt a szívességet, hogy mellélődözték ezeket a helyzeteket.
A ki nem kényszerített hibák ellenére azért védelmünk mégis dícséretet érdemel, mert a liga egyik ha ugyan nem a legjobb támadósora nem tudott átjátszani minket. Az érem másik oldala, hogy mi sem tudtunk mit kezdeni az ő letámadós taktikájukkal, a második félidőben már csak rövid szakaszokra birtokoltuk a labdát, a helyzetek kialakítása pedig elég messze volt.
Ez egy jó küzdős gól nélküli döntetlent vázolna fel, egy pici eltéréssel a tervekhez. Lajos bácsit már éppen meg akartuk dícsérni, mert úgy tűnt, a nyáron kialaudta magát, és ebben a szezonban sokkal koncentráltabban követi az eseményeket, aztán novemberre beüthetett mégis valami őszi fáradtság. Sorban ítéltetettek ellenünk szabadrúgások, némelyiket nem értjük, milyen alappal, vagy a tavalyi bajnoki cím miatt leejt a nagycsapatnak a pálya, vagy a rózsaszín mez kulturális konnotációival jár együtt, hogy ha valaki sírni kezd, mert a mi játékosunk mozgása által generált légörvények összeborzolják a haját; akkor azt le kell fújni szabadrúgásnak. Mindenesetre csapatunk történetében példátlan módon eljutottunk odáig, hogy a második félidőben hat szabálytalanságot követtünk el szabadrúgást fújtak ellenünk, ami "kisbüntetővel", tízméteressel jár együtt. A kisbüntető a keresztlécről lefelé pattant, és nem is lett volna gól, ám kapusunk popsijáról visszafelé pattanva valahogy szerencsétlenül a gólvonal mögé csorgott a labda. A hálóig már nem is ért el. És okolhatnánk balszerencsénket, ami a gólban sokszorosan közrejátszott, bár akkor azt is hozzá kell tenni, hogy a játék képe alapján nem meglepő, hogy hátrányba kerültünk, és korábban mellettünk volt a szerencse abban, hogy annyi lövés kerülte el kapunkat.
Még körülbelül három perc volt hátra, amiben persze mindent megpróbáltunk, egy nagy helyzetet ki is dolgoztunk, de értékesíteni nem sikerült, így ezúttal pont nélkül kellett távoznunk. Annyi vigaszunk legaláb lehet, hogy az elmúlt hetekben játékunk, elsősorban védekezésünk elkezdett összeállni, amit ha tartani tudunk, akkor nagy baj nem lehet.
Kozelito Tél - Homokozó Club de Futbol 0-1
   kapu: Fehér
   mezőny: Ehrenberger, Görög, Kovács, Makai, Palágyi, Porkoláb M., Tinkó
   gól: -

Life is cruel

Csakazértsem a mai meccsen klasszikus idézetté váló beszólás lesz a cím, hanem az élet kegyetlenségét és nemzetközi nyitásunkat egyaránt kifejező jelige. Hagyományaink szerint ritka, az utóbbi hónapokban viszont örvendetesen gyakorodó helyzet szerint egész jól megvoltunk, még azt is megtehettük hogy a selejtet a kispadról a lelátóra száműzzük.
A meccs első izgalmai nem várattak magukra sokáig, mert a legelső akcióból Makai előretört, és középről védhetetlenül a jobb felső sarokba csavart.  Öt perc után azt is megtudhattuk az illetékes helyről, hogy mi egy "gyenge szar" csapat vagyunk, amit 0-10-nél sem hallanánk szívesen, ha pedig vezetünk, akkor az állítás megalapozottsága is kérdéses.
Egyszerű taktikát szándékoztunk követni,, de a megvalósítás nem mindig sikerült jól, és védekezésben a megcálzottnál többször hagytunk üres embert, ismét olyan hiba amit ezen a szintetn nem lenne szabad. A félidő közepén még el is adtuk a labdát saját térfélen, amiből gólt kaptunk. De izzott a lendület a csapatban, és képesek voltunk összeszedni magunkat. hogy mennyire azt példázza, hogy Palágyit szándékosan hátulról fellökték, amikor egyedül kiugorhatott volna, ám ő példás módon vissza tudta fogni haragját, és nem kezdett pofázásba, mint a bajnokság némely más játékosa tette volna, hanem meglégedett a szabadrúgással. És muszáj arra gondolni, hogy ennek az alázatosságnak, fegyelmezetsségnek lett meg az eredménye a szabadrúgás után, amikor Tinkó elsőszándékbeli lövését kiütötte a kapus, ám azt Makai a kilencesről elemi erővel kapásból beküldte a keresztléc alá.
A második félidőben fokozódott a nyomás a kapunkon, de mi is összeszedettebbé váltunk, ekkor már kevesebbet hibáztunk, és ezen a héten is meg kell dicsérnünk a Máték sokaságából álló védelmünket, ki-ki a maga műfajában, Porkoláb megelőzésben, Tinkó harcos szerelésben, Makai labdakihozatalban alakított nagyot. Külön kalapemelést érdemel Fehér, aki a második félidő nehezebb periódusaiban lövések tucatjait blokkolta, jó szombathelyi révén kapusiskolát alakított.
A játék áthelyeződése a mi térfelünkre azzal is együtt járt, hogy egyre több lehetőségünk nyílt kontrázni, és ezzel élni is tudtunk: Palágyi ugratta ki a balszélen Kovácsot, és úgy tűnt, hogy hosszú lesz a labda, de pont így lett jó, mert Kovács utolérte és a kapust becsapva, becsúszva a hálóba rúgta a labdát. Csatárunk az esetnél kéttenyérnyi területen lehorzsolta bőrét a lábáról, így elmondható, hogy bőrét és vérét adta a csapatért. Nem sokkal később pedig Porkoláb bolondított meg két védőt a szélen, középre adásából Palágyi szerzett gólt, ezzel gyakorlatilag el is dőlt a három pont sorsa.
Három góllal vezettünk, ellenfelünk kapus helyett mezőnyjátékost hozott fel, de védelmünk összességében jól helyt áltt. Egy szöglet utáni kavarodás végén, valahogy, mi sem értjük, milyen módon, gólt kaptunk, de ezért se egyén, se csapat nem hibáztatható, és pár perccel később az is kiderült, hogy ez már nem számított, mert több gól már nem esett, és miénk lett az oly értékes három pont.
Kozelito Tél - Torpedo 4-2
   kapu: Fehér
   mezőny: Ehrenberger, Kovács, Makai, Palágyi, Porkoláb M., Tinkó
   gól: Makai 2, Kovács, Palágyi

Evangélium

Újabb két hetes szünettel volt időnk rendezni a fejeket, hát a meccsrejárási szokásokat még nem teljesen sikerült, mert az előzetesen beígért kilométer cseréhez képest ketten az utolsó pillanatban lemondták a szereplést, ketten pedig le se mondták, úgyhogy a hadosztálynyi sereg helyett éppen hat férfi vonult ki megvédeni a hazát. Ez a hatos is tartogatott annyi meglepetést, hogy Benedek először került a kapuba.
Utólagos beszámolók szerint a meccs kezdettől fogva izgalmas, jó iramú volt, hát akkor biztos az volt. Mi inkább annak örülünk, hogy az első gólt mi szereztük, Porkolábnak a jobb alsó sarokba vágódó átlövése révén. Ahogy azt ilyen létszámhiányos helyzetben tenni szoktuk, igen koncentráltan és hatékonyan védekeztünk, labdaszerzés esetén pedig játszhattuk a nekünk kedvező kontrajátékot. És tényleg dicséret illeti védelmünket, név szerint a benne túltengő Máté nevű embereket, akik példás hatékonysággal szedegették le a felpasszokat, annyira, hogy az első félidőnek úgy lett vége, hogy nem igazán derült ki, Benedek kapus mire képes, hiszen lövés alig ment a kapuja felé.
A második félidőt egy bakapott góllal kezdtük, és nyilván ilyenkor lehetséges forgatókönyvek százai peregnek le lelki szemeink előtt, de aztán egy számunkra kedvező forgatókönyv valósult meg. Ehhez persze az is kellet, hogy kapusunk két parádés védéssel lehúzza a rolót, egyszer Gyergyószentkálnokról ért vissza a hosszú oldalra amikor a csatár már azt hitte, hogy üres kapura lőhet, aztán nem sokkal később egy izomból megeresztett felsősarkos lövést is kitolt szögletre.
Az így kivédett, illetve azért többnyire még mindig jól záró mezőnyjátékosaink által kivédekezett akcióknak aztán a másik kapunál is megtermett a maga gyümölcse. Történt, hogy a pálya jobb oldalán Makai cselsorozatba kezdett két védő között, ez tipikusan az a helyzet volt, amiben egy átlagos játékos elveszti a labdát, de nem ő, mert megtalálta a rést, és spiccel ellőtte a labdát ami úgy sunyi a fű alatt bevágódott a kapuba. Néhány perccel később pedig Tinkó lövése csorgott át a kapus alatt, és egyébként is gólba tartott, de Görög még reflexből belepöckölt, így a hálóba már ő juttatta a labdát. A videobíró hosszas elemzés után arra jutott, hogy csapatkapitányunk labdaérintése még a vonalon innen történt, így övé a gól. Ezzel megakadályozta, hogy a három Máté szerezzen egy-egy gólt, és címnek be lehessen írni valami olyat, mint pl. "A Máték apoteózisa". Azt azért így is elmondhatjuk, hogy mindhárom játékos első gólját szerezte ebben az idényben, sőt Makai csapatunkban először talált be.
A meccs azonban ennyivel még nem zárult le. Nem sokkal később egy pillanatnyi ritmuszavar miatt gólt kaptunk, előnyünk ezzel a hajrára a veszélyes egy gólynira csökkent. Tovább élesítette a helyzetet, hogy Palágyi ismét vérét áldozta a csapatért, ami dicséretes, de le kellett cserélni az utolsó percekre, így a kritikus időszakban nem a legerősebb összeállításunk volt a pályán.
Két perccel a vége előtt történt, hogy ellenfelünk egyik játékosánál elszakadt a cérna, törlesztéssel és szövegeléssel kiharcolt magának egy kiállítást. Egyébként volt már egy sárgája is hasonlókért, és a meccs alatt többször durvasággal vádolt minket, amiben nem volt igaza, ha volt is két-három taktikai szabálytalanság a meccsen, nem voltunk keményebbek egy átlagos bölcsész meccsnél, na meg ellenfelünknél sem. Az utolsó két percre emberelőnybe kerülve már úrias dolgunk volt, tartottuk a labdát, és gyakorlatilag megvártuk, hogy leteljen a játékidő.
Három ponttal gazdagodtunk tehát, és mondani se kell, hogy úgy kellett már ez mint egy korty víz vagy egy falat kenyér. A kiesőhelyről is elmozdultunk.
Kozelito Tél - Capitulatus 3-2
   kapu: Benedek
   mezőny: Görög, Makai, Palágyi, Porkoláb M., Tinkó
   gól: Porkoláb M., Makai, Görög

Legalább képek vannak

Van a blognak az a két rossz szokása, hogy mindig csak vesztes meccsekről számol be, és hogy nagyon ritkán vannak rajta képek, Ígérjük, most az egyik rossz sorozat megszakad. De hogy melyik az csak a végén derül ki.

Hopp egy helyzet

Tehát a zabolátlan csatársorral megáldott Bandó elleni meccsre készültünk, a keret pedig a bőség zavarával küzdött, ha van ilyen, mert azért ez még mindig az örömteli gond ahhoz képest, amikor csere nélkül vagyunk. Most mezőnyben sorcserét is csinálhattunk volna, sőt azt is megcsinálhattuk volna, hogy az egyik sor a nyolc éve együtt játszó alapító atyáké, a másik sor az ebben a szezonban igazolt aranylábúaké, akiknek összesen öt meccsük volt eddig a csapat színeiben. Egyúttal Ehrenberger debütálásán is túlestünk.
A meccs végül a várható viszonylagos akció- és gólbőség tekintetében zajlott. Körülbelül öt perc után már hátrányba kerültünk, védelmünk mellett valahogy ki tudták ugratni a csatárt ellenfeleink, aki könnyen értékesítette a ziccert. Mozgósítottuk szunnyadó erőinket és sokat támadtunk, de az első helyzetek kimaradtak, és látszott hogy itt bizony nehéz lesz gólt lőni...

Hlavacska gólja

Pár perc erőlködés után mégis sikerült, hazaadás miatt a hatosról jöttünk szabadrúgással, amit Tinkó lepöckölt, Hlavacska pedig, sejtvén, hogy sorfal és kapus egyaránt a hosszúra várja a lövést, szépen begurított a a labdát a rövid alsó sarokba.
Sajnos a döntetlen nem sokáig tudtuk tartani, eladtuk a labdát a saját térfélen, amit az ellenfél góllal honorált, és nem sokkal később egy átlövés is bakadt a kapunkba. A félideig még akciódús játék zajlott, de újabb gól már nem született.

Barna gólja

A második félidő egyes periódusaiban teljesen átvettük a kezdeményezést és A-ligás keretek között mérve egész sok helyzetet dolgoztunk ki, távolról is, de közelről is. Sajnos ezek közül jóval kevesebb talált hálót annál, mint amennyinek illene. Egyel tudtuk faragni a hátrányt, Palágyi lőtt passzára  a hatoson belül Barna érkezett, és becsúszva a bal alsó sarokba továbbította a labdát.

Na még egy helyzet

Sajnos a második félidőben kijöttek szokásos helyezkedési hibáink, bár ezek miatt most még egy kicsit az összeszokatlanságot is okolhatjuk. Mindenesetre a hajrá felé közeledve engedtünk néhány nagyon is veszélyes kontrát az ellenfélnek, és ezen a szinten törvényszerű, hogy ennek következményei lesznek. Lettek is, kaptunk két gólt, egyet a szélen futó akció után beadásra számító kapusunk mögé belőve, másikat szemből, saját térfélen eladott labda után.
Az utolsó percekben is sokat támadtunk, voltak jól kitalált helyzeteink, legközelebb Hlavacskának a kapufán csattanó borzalmas erejű lövése járt a hálóhoz, de sajnos, mint kapufák jellemzően, az sem vált góllá.

Az utolsó bekapott gól

És tényleg szomorú, hogy bár mezőnyben egyáltalán nem voltunk gyengék, sőt egyes periódusokban kifejezetten mi domináltunk, mégis elkövettük ugyanazokat a hibákat, amelyekről eleve tudjuk, hogy nem lenne szabad, aminek így megint vereség lett a vége.

Ha pontokkal nem, legalább csapatképpel gazdagodtunk

Kozelito Tél - Bandó Karesz 2-5
   kapu: Fehér
   mezőny: Barna, Benedek, Ehrenberger, Görög, Hlavacska A., Kovács, Palágyi, Tinkó
   gól: Hlavacska A., Barna

Mumus

Az élet kegyetlenségéről szóló híradások folytatódnak. Bár hosszú idő, sok meccs óta először voltunk meg kényelmesen, és a fogadkozás, győzelmi szándék sem hiányzott, és most még a korai időpont is legfeljebb csak álmosságot okozott, de nem egész csapatra kiterjedő másnaposságot és késéseket, utólag mégis arrafelé kell okoskodni hogy valami nem lehetett rendben.
Győzelmi reményeink az első percekben még jól álltak, az első két percben két kapufát rúgtunk, közelről, kéts zépen kijátszott figura végén, a két mezőnybeli Máté révén. A Máté név kissé túltengett a pályán, nálunk 3/8 arányban adatolható ez a név, de az ellenfélnél is mintha élt volna ez a megszólítás. A helyzetek eltékozlását igazából utólag bánhattuk meg, főleg akkor, amikor még mindig az első percekben járva hátrányba kerültünk. Végtelenül szerencsétlen gól volt, olyan távból eresztett lövés, amivel rendesen kapusunkat nem lehetne megtréfálni, de a hétközi Svájc elleni meccs második góljához hasonlóan a közbevetődő védő lábán úgy pattant meg, hogy csak még pontosabban ráadásul kiszámíthatatlan ívben vágódjon a hosszú felső sarokba. Nem sokkal később még egy gólt kaptunk, ezért viszont legalább a szerencsében nem kereshetjük a hibát, legfeljebb védekezésünkben.
A játék képe innentől, a meccs utolsó harminc játékpercére elég egyoldalúvá vált. Mi birtokoljuk a labdát szinte kizárólagosan, fölényünk azonban meddő. Vita tárgyát képezi a csapaton belül, hogy mennyire játszottunk a mezőnyben jól vagy rosszul, az azonban szmszerűsíthető, hogy labdabirtoklásunkhoz képest viszonylag ritkán jutottunk el helyzetekig. Még fájóbb, hogy amikor a második félidőben ziccerekig jutottunk, mélységi passzal lyukra futtatott csatáraink ismétlődően a kapust tették naggyá. Ellenfelünk taktikai és fegyelmezettségi téren nagy kalapemelést érdemel, azért mégis bosszantó úgy kikapni, hogy sok extra képességet nem csillantottak meg a meccsen. A Polszki kezd lassan mumussá válni, akiket minden fogadkozás, sok egymás elleni meccs, és az utóbbi években rendre Kozelito-fölény ellenére szinte soha nem tudunk legyőzni.
A második félidő közepén kapusunk unortodox játékát látva diskurzus alakult ki a tagok között, és amíg mi arra tettünk javaslatokat, hogy ki melyik felmenőjével lépjen intenzív baráti kapcsolatra, addig ellenfelünk lekontrázott minket és belőtték a harmadik gólt. Előnyös lenne, ha a hisztit jövőbeli alkalmakkor meghagynánk a lefújás utánra.
A vége így egy magyaros hármas lett, sajnálhatjuk, hiányozni fog a három pont.
Kozelito Tél - Polszki 0-3
   kapu: Tinkó
   mezőny: Barna, Benedek, Görög, Hlavacska A., Makai M., Palágyi, Porkoláb M.
   gól: -

A szelek szárnyán

Ez a nap is eljött, az aktuálisan listavezető In-Team ellen mérhettük le tudásunkat. Ez évek óta jelen levő létszámválságot, úgy tűnik idén sem sikerült meghaladnunk, kevesen lettünk volna, ám jelentkezett két próbajátékos Benedek és Kovács személyében, akiket rögtön be is vetettünk, és lentebb az eredménynél látható, milyen eredménnyel.
A meccset tehát meglehetősen jól kezdtük, összeszokatlanul is összeszedett játékkal, és hat-nyolc percnyi játék után a gól is meglett, szép akció után Benedek lőtt a kapuba. És megérdemeltük a vezetést, mert kreatívan és okosan játszottunk. A liga egyik legjobb csapata ellen természetesen a védelmünkre is nagy teher hárult, de megoldottuk, az első félidőben kevés lehetőséget engedtünk, és jól és fegyelmezetten zárt a védelmünk. Oké, többnyire, mert egy gólt azért kaptunk.
Az első félidő krónikájához tartozik, hogy ellenfelünk egy játékosát szövegelésért kétperces kiállítással jutalmazták, az emberelőnyt azonban nem sikerült kihasználnunk.
A második félidőben felpörögtek az események, talán a korai kezdés miatt volt álmos az első félidő. A vége felé közeledve azonban mindkét oldalon gyakrabbak lettek a helyzetek, mindkét csapatnak bőven lett volna eldöntenie a meccset a maga javára. Még a félidő elején kaptunk egy gólt, amit aztán Kovács egyenlített ki, végsőkig kijátszott okos akció végén. A félidő nagy részében így 2-2-es állás állt az eredményjelző táblán. Sajnos elkezdtünk szétcsúszni, talán az összeszokatlanság, talán koncentrációhiány miatt, de nagyon sokszor hagytunk üres embert a saját kapunk közelében, amit nyilván nem lett volna szabad, és nagyon sok kényelmes lövést engedtünk az ellenfelünknek, igazából hálát adhatunk nekik, és szerencsénknek, hogy sokáig tudtuk tartani az állást. Na persze nekünk is voltak helyzeteink, a legnagyobb Porkoláb klasszikus ziccere, amikor félpályától egyedül futhatott a kapura, de lövése a kapufát találta el. A pálya azonban összességében mégis elkezdett felborulni. És három percel a vége előtt megint rosszul tolódtunk csapatszinten, és az üresen érkező támadó a kapunkba lőtt.
Erre már nem tudtunk válaszolni, volt még helyzetünk, de elszórakoztuk, és így összességében vereség lett. Ha jót akarunk magunkank, újra el kellene kezdeni a pontok gyűjtögetését.
Kozelito Tél - In-Team 2-3
   kapu: Tinkó
   mezőny: Benedek, Görög, Hlavacska A., Kovács, Palágyi, Porkoláb M.
   gól: Benedek, Kovács

Áléáléáléóóóó

Mint már a blog olvasói számára sem titok az idei bajnokság nagyon erős és nagyon kiegyensúlyozott lesz. Most megkaptuk az ízlelítőt abból, hogy mennyire. Ja meg közben jól bemutattuk, hogyan nem szabad nekimenni egy meccsnek. Mert ha az elvbeni kezdési időpontban egyetlen focistánk van a helyszínen, a többiek még öltözőben vagy úton, akkor a bemelegítés és taktikai értekezlet eleve ugrik, a szétesettség érzetéről már nem is beszélve.
A meccsen egy ideig húztuk valahogy, kapusunk kihirdette, hogy melyik kezére nem kér lövést, aztán mégis kapott oda. Aztán amikor az ellenfél játékosan váratlant húzott, konkrétan lefutott mindenkit, akkor hátrányba kerültünk és ott is maradtunk.
A nagytanács majd eldönti, hogy játszottunk, talán leginkább közepesen, tehát most őrjöngeni, hogy gyengék vagyunk, nem kell. Csank János is azt mondaná, hogy menni kell tovább, és dolgozni kell. Voltak helyzeteink, ezeket kihagytuk, holott be kéne lőni, és voltak hibáink, amiket meg nem kellene elkövetni.
A második félidőben kétszer hagytuk magunkat lekontrázni, de hát mit lehet tenni, akkor már kockáztatnunk kellett. A kevés pozitívum egyike, hogy a végén legalább a gólszerzés összejött, egy balról jövő beadást Barna pörgetett a kapuba, ezzel első tétmeccsén megszerezte első gólját a csapatban.
Kozelito Tél - Hajcsatok 1-3
   kapu: Fehér
   mezőny: Barna, Görög, Palágyi, Porkoláb M., Tinkó
   gól: Barna

Mint a régi szép időkben

Ez a nap is eljött, hosszas felkészülés és fifázás után ismét tétmeccset játszottunk a bölcsészligában. Az előjelek nem annyira pozitívak, talán ott kezdve hogy a tabellát és a csapatok névsorát elnézve kegyetlenül nehéz év elé nézünk. Ebben az évben nincs pofozógép, kiesőjelölt a ligában, csak olyan csapatok, akik bárkit megszoríthatnak, és akkor ránk is csupa ki-ki meccs vár. Másrészt meg lehet hogy az első forduló hirtelen jött, de alig lettünk meg öten a meccsre.
Mondhatni viszont, hogy a mennyiséget a minőségre cseréltük le, mert ez az ötös aztán tényleg nagyon ott volt a szeren. Annyira, hogy egy teljes év csapattagság után Makai Mátét is megismerhettük élőben. Számot vetve sorsunkkal, erényeinkkel és gyengéinkkel, úgy határoztunk, labdatartásra értsd időhúzásra rendezkedünk be, aztán majd Palágyi ver kettőt, és akkor 2-0-ra, vagy legyen bár, 2-1-re megnyerjük a meccset.
Hát a kezdés nem ennek szellemében sikerült, a ligában újonc ellenfelünk nem egész egy perc játék után betalált hálónkba. És ha már a meccs legelejét sem sikerül kihúzni, könnyen bennelehetett volna, hogy lelépnek, szétfutnak, kijátszanak minket. Aztán elkezdtünk bemelegedni és magunkhoz térni, helyzeteink is voltak. A teljesség igényét mellőzve koncentráljunk a lényegre, és arra, hogy talán negyed óra játék után sikerült az egyenlítés: Palágyi lefordult emberéről a hatos előtt, és a Hlavacska Tamástól ellesett alsósarkos lövéssel szerezte meg a csapat első idénybeli gólját. Megérdemeltük, mert addigra volt néhány lendületes, ügyes támadásunk. És a félidő vége előtt meglett a vezetés is, ismét Palágyi révén, akinek lövésszerű beadása egy védőn megpattanva jutott a kapuba.
Szünetben nagyon biztattuk egymást, és átbeszéltük a taktikát, ismét kihangsúlyozva, hogy ne rohanjunk el, legyen fő a bekapott gól elkerülése. Arra azonban mi sem számítottunk, ami történt, jelesül egy szöglet után a labda Eppel Márton földi helytartója, Tinkó Máté elé került, aki a térfél közepéről irtóztató hálószaggató bombát vert a jobb felső sarokba, mintegy megmutatva frissen feljutó ellenfelünknek, milyen is az A liga.
Sajnos a kétgólos előny egy kicsit kényelmessé tett minket, nem is mindig zártunk vissza olyan gyorsan, ahogy kellett volna, az ellenfél meg nagyon nyomott, rúgtak is két gólt, és öt percel a vége előtt már döntetlen volt az állás. Az persze a meccs összes szakaszában jellemző volt, hogy ellenfelünk sokat támad, és sokat lő, melyekben széles skálán mozgó szinten volt benne a gólveszély. Fehér számos fontos, bravúros mentést mutatott be, magához képest is kitűnő teljesítményt nyújtott. De a mezőnyjátékosok is ragyogóan szerepeltek, most ezen a helyen Makait emeljük ki, mint aki először szerepelt a csapatban, és szerénykedéssel kezdte, de jó védekezésbeli megmozdulások sorozatával és szép technikai megoldásokkal a csapat egyik vezérévé lépett elő. A csapat elszántságára jellemző, hogy ketten is testi épségüket áldozták fel a jó szereplésért, Fehér a csuklóján, Palágyi a bokáján szedett össze kisebb sérülést, mellyel azonban mindketten végigjátszották a negyven percet.
Öt perccel a vége előtt időkérést és taktikai értekezletet tartottunk, ismét kiemelve, hogy voltaképpen az egy pont sem rossz, és inkább őrizzük meg, minthogy egy olyan tavaly sajnos jellemző utolsó pillanatban beszedett góllal elveszítsük. Ezt a tervet azonban sikerült túlszárnyalni, és újabb gólt lőni. Makai lépett ki a jobb oldalon egyedül, lövését blokkolta a kapus, de azt Palágyi még begyűjtötte a hatoson kívül, és egy átvétel után a kaput fedezni próbáló védők mellett a hosszú sarokba lőtt.
A maradék időt már kihúztuk, és így csere nélkül, hősiesen és taktikusan küzdve megszereztük a szezon első három pontját. Reméljük ezt még sok követi.
Kozelito Tél - Coco Jumbo FC 4-3
   kapu: Fehér
   mezőny: Görög, Makai, Palágyi, Tinkó
   gól: Palágyi 3, Tinkó

Ez a nap más mint a többi, ezt te is jól tudod

Már fent van a sorsolás a bajnokság honlapján, és benne vagyunk, semmi nem akadályozhat meg bennünket tehát, hogy ebben a szezonban is elinduljunk a Bölcsész Bajnokság A ligájában. Céljaink nagyratörőek, és szeretnénk még jól is érezni magunkat. A blog hallgatása ellenére a nyáron is akrívak voltunk, és megtaláltuk azokat a lehetőségeket, ahol edzhettünk, focizhattunk, és így nem estünk ki a ritmusból a nyári szünetben sem.
Keretünk némileg megváltozott, Purosz a tavalyi szezon házi gólkirálya, a következő években Erdély visszacsatolásán fog munkálkodni, így a csapatban nélkülöznünk kell őt. A bő keretet Barna Kristóf, Jakub Ehrenberger és Fodor Máté leigazolásával bővítettük, és tettük A ligás szezonra méltóvá. Reméljük mindez jól sül el, és számos gól után ünnepelhetünk majd együtt.

A kép már nagyon régi, de hangulatfestésnek talán megteszi. :)

Jelentés tíz kicsi négerről

Alázatosan jelentjük, az őszi felkészülés folytatódik. Kezd körvonalazódni, hogy a nyári uborkaszezonban kéthetente csütörtökönként fogunk focizni, vagy legalább a szándék megvan rá, hogy így legyen. Illetve tettünk érte annyit, hogy ma is megkergessük egy kicsit a labdát, mostani és korábbi Kozelito-tagok. Jelentjük, a labda futott, de mi is, és ismét szép teljesítményt nyújtottak a fiúk, így tehát az őszi felkészülés rendben halad.

Az őszi felkészülés

Arra jutottunk, hogy célszerű lenne minél előbb elkezdeni az őszi felkészülést, és ezt nem is tehetnénk másmikor, mint mondjuk már június közepén. El is kezdtük, Tinkóé az érdem, hogy a helyszínt, időpontot és ellenfelet megszervezte. utóbbi egy alkalmi kolis csapat volt, akikhez nevezett játékosunk is beállt a létszámkülönségek kiegyenlítése végett. Külön öröm, hogy olyan régen látott csapattagok is tiszteletüket tették, mint Vaderna és Tóth Olivér.
A meccsen elég jó teljesítméényt nyújtottunk, tulajdonképpen ilyen erős mezőnybeli kezdőnégyest, mint most, egyetlen bajnoki meccsen sem tudtunk kiállítani. Lehet vitatkozni arról, hogy milyen az összeszokottság így, de a három részre bontott meccs minden szakaszában voltak okosan felépített akcióink. Talán komolyabban is vettük a mérkőzést az ellenfélnél, és gyakran kontrázhattunk, illetve nem egyszer kihasználtuk, hogy az aktuális kapus a félpálya környékén futkározott.
Vaderna és Tóth egészen zseniális produkcióval tértek vissza a csapatba, rajtuk kívül Fehér érdemel külön dicséretet, mert szokása szerint megint meglőtte azt az egy gólt, amit ilyenkor kapuból elszabadullva szokott.
A sikeren felbuzdulva további nyári focikat terveztünk be.

Kozelito Tél - KCSSK FC 5-1
   kapu: Fehér
   mezőny: Görög, Hlavacska A., Palágyi, Tóth O., Vaderna
   gól: Hlavacska A. 2, Vaderna 2, Palágyi

Kozelito Tél - KCSSK FC 4-3
   kapu: Görög
   mezőny: Fehér, Hlavacska A., Palágyi, Tóth O., Vaderna
   gól: Hlavacska A. 3, Fehér
 
Kozelito Tél - KCSSK FC  4-1
   kapu: Fehér, Görög
   mezőny: Görög, Hlavacska A., Palágyi, Tóth O., Vaderna
   gól: Tóth O. 2, Palágyi, Vaderna

Kitüntetések

Sok kitűnő teljesítmény akadt idén a csapatunkban, ezért úgy döntöttünk, a legkiválóbbakat tárgyi formában is megjutalmazzuk. A díjkiosztó hagyományteremtő szándékú, tervbe vettük a díjak évenkénti kiosztását. A díjak, díjazottak nevei, és a jelmondatok lentebb olvashatók. A cikk iróniát is feldolgozó üzemben készült, allergiásoknak nem ajánlott.


Véber György vándorserleg a saját testi épségét legkevésbé kímélő játékosnak
Palágyi László
Jelmondat: Vitam et sanguinem!

Ihor Nyicsenko vándorserleg a házi gólkirálynak
Purosz Leonidasz
Jelmondat: Be lehet azt piszkálni, pöckölni, tuszkolni


Limperger Zsolt aranyérem a legjobb hátsó sori irányítónak
Erdei Tamás
Jelmondat: Fusson a labda!

Mészöly Kálmán emlékplakett a legdisztingváltabb taktikai felkészítésért
Görög Dániel
Jelmondat: Imre, hát mért nem váltotok b@szd meg!

Erős Károly díj a zongoracipelésért
Porkoláb Máté
Jelmondat: Lehet rosszul játszani, de lélektelenül soha!

Galaschek Péter aranyozott karmesteri pálca a legjobb irányítónak
Hlavacska András
Jelmondat: Forintos labda, egy forint ötven.

Mracskó Mihaly fából faragott kupa az elnyűhetetlenségért
Tinkó Máté
Jelmondat: Kis rössel!

Koszta János vándorserleg a legjobb kapusteljesítményért
Fehér Renátó
Jelmondat: Egy jó kapusnak a kaszák közé is be kell vetődnie!

Ifj. Knézy Jenő sportújságirói ezüstmikrofon
Kozelito Tél Blog
Jelmondat: A labda gömbölyű, és az ellenfélnek is két lába van.

Egressy Gábor vándorserleg a sokoldalúságért
Palágyi László
Jelmondat: Menjél Laczkó!

Koplárovics Béla emlékplakett az év felfedezettjének
Purosz Leonidasz
Jelmondat: Szamosi, Szamosi, be kene adni jól, ott a helyzet, góóól 

Vizkelety László különdíj és dedikált csapatmez a 12. játékosnak
Makai Máté
Jelmondat: Nagyon szeretnék menni, de...

Lipcsei Péter kitűző a legmegfontoltabb nyilatkozatért
Erdei Gergő
Jelmondat: Az egy csicska

Váczi Zoltán aranykorsó a példamutató sportemberi életműert
Szőllőssy Balázs
Jelmondat: Jó, de max egy sör

Melyben idei szezonunk szomorú véget ér

Megelőlegezhetjük, hogy nem annyira jó véget ért a szezon és voltaképpen ez a szezonbeli utolsó meccs sem. Hogy miért, hát az okokat keressük. Biztos az is benne volt, hogy vékony a keret, és megint csak egy cserével voltunk meg, ami a tűző napon atomcsilliárd fokban kevesebb az ideálisnál. De azt is észrevételezhetjük, hogy kicsit alulmotiváltak voltunk, ha már elterjedt a híre, hogy az előző fordulóban kiharcoltuk a bentmaradást, bátrabban töltötték fiaink lazsálással a meccset, és mulatozással a megelőző éjszakát. Ellenfelünk viszont úgy állhatott ki, ráadásul a megszokottnál erősebb kerettel, hogy győzniük kellett a bentmaradásért.
Már nem emlékszünk mennyire játszottunk rosszul, látványosan, vagy szürkén. De biztos, hogy rosszul játszottunk. És csapatszinten ismét a legelemibb hibákat követtük el. Szétszakadtunk, távol voltunk, nem segítettük ki egymást, és legfőképpen, nem kerültünk összhangba, nem tudtuk mit akar a másik. Helyzetünk negyven perc alatt alig volt.
Kaptunk összesen három gólt. Minek részletezni, aki ott volt, tudja hogyan lehetett volna mindezt elkerülni. A gólok beszedésétől pedig már csak a szenvedés ment, motivációnk is alig volt.
Vereségünk azt eredményezi, hogy a Polszki maradt bent velünk, és a Martin esett ki helyettünk. Tizedik helyen zárt a csapat, igen gyengén, fennállásunk alatt ez az első év, hogy nem tudjuk legalább megismételni, de inkább javítani az előző év bajnoki eredményét. A tavasszal lejátszott bajnoki meccseken mindössze négy pontot szereztünk. Nem értjük mi van tavasszal, de zsinórban a harmadik tavasz, ahol hosszú távon formán kívül játszunk.
Kozelito Tél - Polszki 0-3
   kapu: Fehér
   mezőny: Erdei G., Görög, Palágyi, Porkoláb M., Tinkó
   gól: -

Kevésbé jó hír

Ez a nap is eljött, hosszas várakozás után ismét játszhattunka Hajcsatok ellen, ami elvben fontos lenne, egyébként pont a héten kellett újból szembesülnünk azzal, hogy a 2012 februári Hajcsatok elleni meccs az egyetlen meccsünk aminek teljes összefoglalója meg van örökítve. Ráadásul még online is elérhető.
Na de. Hát most. Olyan viszonylag közepesen voltunk meg, eltökélten bár, de lassan kiderülgetett, hogy inkább lelkesen, mint sokan. Konkrétan csere nélkül. Ami a déli tűző napon fekete talajon kegyetlen tud lenni. Ha az ellenfélnek van három cseréje, akkor meg egyenlőtlen.
Annyit legalább, sőt mindenképpen el kell mondani, hogy a meccs előtt egymásnak megígért maximális koncentrációt és fegyelmezett játékot, értsd fegyelmezett védekezést tartani tudtuk. Tényleg beletettünk mindent amit lehetett, és olyan formában játszottunk, amilyenban csak lehetett. A körülmények azt predesztinálták volna, hogy eleinte tartjuk magunkat, aztán összeesünk és négy-öt gólos vereséggel távozunk, de nem, abszolút nem estünk össze. Védőjátékosaink az egész meccsen kimagasló arányban nyerték a párharcokat, és az utolsó másodperig volt esélyünk a pontszerzésre.
Jó, kaptunk egy gólt, kb. tizenöt perccel kezdés után, rosszul osztottuk el az embereket, és már nem tudtunk korrigálni. De igazából ez az egy nagy hibánk volt, legalábbis védekezésben.
Voltak helkyzeteink is, az első félidőben Purosznak és Görögnek, a második félidőben Tinkónak és Purosznak, de ezek kimaradtak. Az utolsó percben még Palágyi belőtt labdájába Purosz csőrrel bele tudott pöckölni a kapu torkában, hogy az hogy ment fölé, azt azóta se tudjuk.
Nyilván ellenfelünknek nagyon sok lövése volt, Fehér becslése a kapura tartó lövések 20 körüli számáról tarthatónak tűnik. Mégis úgy érezzük, hogy egy kicsit pechünk volt, és kicsivel több szerencsével akár meglehetett volna az iksz, akár ezzel a kerettel is.
Na ennyi, legalább annyi pozitívum van, a tagok lelkesedésén tű, hogy a riválisok eredményeiből már látszik, hogy nem eshetünk ki, biztos a bentmaradás. Mondjuk az ötödik forduló után, amikor listavezetők voltunk, nem hittük volna, hogy ez lesz az örvendetes hír.
Kozelito Tél - Hajcsatok 0-1
   kapu: Fehér
   mezőny: Görög, Palágyi, Purosz, Tinkó
   gól: -

Végre egy jó hír

Fogadkozás ide vagy, oda, mert nagyon vissza akartunk vágni az előző körben elszenvedett vereségért a Martinnak, az előjelek nem annyira voltak jó, éppen hatan voltunk, az egy csere ilyen téttel bíró meccshez pedig inkább szűkös. Sőt az az egy csere is csak kezdés után két perccel esett be.
De azt is tudjuk hogy az ilyen szükséghelyzetek képesek felfokozott küzdőszellemet és maximális koncentrációt kiváltani játékosainkból, és ha a kellő mentális tényezők megvannak, az aktuális keret is képes lehet bármire.
Az alaphangot Palágyi adta meg, talán öt perc játék és egy baloldali adogatás után átkígyózott a védelmen és a kapus  - jegyezzük meg, mindkét csapat kapuját a mi portásaink védték - alatt a hálóba gurított. Állítólag fontos az első gól, hát akkor az a miénk volt. És innentől nem nekünk kellett kezdeményeznünk, legalábbis elvileg, mert egygólos előnnyel harmincöt percet kibekkelni őrültség lett volna. Ezért Purosz, ha már beállt, gondoskodott róla, hogy előnyünk egy gólnál bővebb legyen, Tinkó balról érkező beadását átpörgette valahogy a kapus fölött vagy mellett, vagy ki tudja, a lényeg hogy beesett a kapuba a labda. És ha ez még nem lett volna elég, az ellenfél megzavarodott hátvédje a saját hatosán akart keresztbe ívelni, Purosz pedig ha már arra járt, köszönte és befejelte. Közben kaptunk is egy gólt, legalább három játékos meakulpázott utána, de igazából ha tíz-tizenkét méterről úgy elsül valakinek a lába, mint az ellenfél csatárának, akkor nálunk senkinek nem kell magyarázkodnia, kivédekezhetetlen.
Tehát 3-1-el fordultunk, és ráéreztünk, hogyan lehet megnyerni a meccset. És el kell mondani, hogy tényleg taktikusan, fegyelmezetten játszottunk, szoros emberfogással, csatárok is rendben visszaérve a saját hatosunkig. De egyénileg is olyan teljesítmények voltak, hogy öröm volt látni. Palágyi és Porkoláb az összes párharcukat megynerték, Tinkó is a legszebb napjaira emlékeztetve sprintelgetett. És végül minden mezőnyjátékosunknak lett pontja a kanadai táblázaton. Hogy ez hogy lehet, úgy, hogy Porkoláb az oldalvonal mellett bemutatott aerobik-mozdulattal magas labdával ugratta ki Görögöt, aki a hatoson ácsorgó kapus fölött beemelte a labdát a kapuba.
Voltak nehéz periódusok, volt hogy beszorultunk, és minden felszabadítás ellenfélhez, vagy taccsra jutott, d evédekezésünk összességében helyt állt. Fehér is védett vetődve, kivetődve néhányszor, így ő is kaphat dicséretet. De a második félidőben már egyre biztosabbnak látszott, hogy három ponttal távozunk.
Említésre méltó, hogy Palágyi egy kemény ütközés után ápolásra szorult, szó szerint a vérét adta a csapatért. Az utolsó percben aztán ellenfelünk váltott öt mezőnyjátékosos felállásra, ezt Purosz gondolta megtorolni, és szinte a saját gólvonalunkról ívelt rá az ellenfél üresen maradt kapujára. Másodpercekig feszülten figyelt a mezőny, sajnos a labda a kapufáról kifelé pattant. De szomorkodásra így sincs okunk. Nyertünk, a tavasszal lejátszott bajnoki meccsen először, de reméljük nem utoljára.
Kozelito Tél - Martin és a mókusok 4-1
    kapu: Fehér
   mezőny: Görög, Palágyi, Porkoláb M., Purosz, Tinkó
   gól: Purosz 2, Palágyi, Görög


 A Martin honlapján is jelent meg beszámoló a meccsről, olvasásra ajánlott:
http://martin-es-a-mokusok.webnode.hu/a2017-05-20/

Gyereknap

 Gyereknap van, könnyen kaptuk a három pontot, lépegetünk felfelé a tabellán. 
Kozelito Tél - Kedd Este 5-0
   adminisztratív úton

Egyszer valakit nagyon meg fogunk verni

Csapaton belül többször elhangzott az elmúlt hetek pech-szériája után, hogy egyszer valakit angyon meg fogunk verni. Ha mást nem, a bírót.
Hát ha ellenfelünk nem jött el, felkértük a Martint egy edzőmeccsre, ha már arra jártak, egy kicsit arra is gondolva, hogy a legutóbbi 3-6 után még van egy kis elintéznivalónk. Amúgy pech, hogy elég rendesen megvoltunk, három csere, olyan nagy nevekkel, hogy talán egész tavasszal nem lesz jobb, és akkor kényszerülünk tétmeccs helyett lötyögni.
Sajnos a meccs eleje tényleg lötyögés volt, nem vettük komolyan, hátrányba is kerültünk. Aztán viszont megráztuk amgunkat, és átvettük a kezdeményezést. Első gólunk kissé öngólgyanús volt, de adjuk Palágyinak. A második már tisztán az övé. A harmadik Tinkóé, a negyedik talán Porkoláb, de ha a szerkesztőség rosszul emlékszik, akkor olvasói levélben kér kiigazítást. Ötödjére Nagy oldotta meg magának, mert mégis méltatlan lett volna ha nem lő gólt.
És nyilván nagy következtetéseket nem kell levonni, de összeszedetten játszottunk, sok helyzeteünk volt, és néhányat legalább be is lőttünk. Él még tehát a remény, hogy egyszer valakit tényleg nagyon megverünk.
Kozelito Tél - Martin és a mókusok 5-2
   kapu: Tóth Mi., Seltsam
   mezőny: Hlavacska A., Görög, Nagy, Palágyi, Porkoláb M., Purosz, Tinkó
   gól: Palágyi 2, Tinkó, Porkoláb M. (?), Nagy

Föl, föl, határ a csillagos ég

Aktuális ellenfelünk a Black Ram nem jött el, így a zöld gyep helyett a zöld asztalnál zsebeljük be a három pontot. Sajnáljuk, mert készültünk, és ha lejátszuk, biztos 6-0 lett volna.
Kozelito Tél - Black Ram 5-0
adminisztatív úton

Tavaszi forma

Úgy tűnik belőttük a tavaszi formánkat. hajjaj. Röviden. Kicsit kevesen voltunk, de izzítottuk a vésztartalék Seltsamot, és Erdeit Tamás vállalta, hogy csak ezért a meccsért szupermen-jelmezben visszautazik Németországból, így végül a minimálisan elvárható egy cserável ki tudtunk állni.
Győzelmi reményeink is voltak, de igazából az ellenfél eléggé összeszedett volt, meg egy csere a sorcsere ellen felvetette az elfáradás rémképét. És ez is olyan meccs volt, hogy ha nem is jól, de legalább fegyelmezetten játszottunk, durva és taktikai egyéni hibkra panasz nem lehet. Annyi felvethető, hogy nem érezzük egymást, és sok a rossz passz, és esetlegesek a támadásépítéseink.
Kaptunk egy gólt az első félidőben, kis baészerencsével, mert a kipattanó pont a csatárt találta meg, annyiban a védelmünk hibája, hogy azért elég sok emberen átjöttek előtte. A meccs nagy részében viszont nem voltunk alárendelve, nekünk is voltak helyzeteink, sőt a nagyobb helyzeteink nekünk voltak. Talán három olyan helyzetről számolhatunk be, hogy valaki már csak a kapussal állt szemben. és egyikből sem lett gól. Ezzel bizony valamit tenni kéne.
És ahogy lenni szokott,a  végén kaptunk még egyet, felpasssz, a csatár átveszi és besarkazza. És ezzel vége.
Kozelito Tél - Black Ram 0-2
   kapu: Seltsam
   mezőny: Erdei T., Görög, Palágyi, Porkoláb M., Tinkó
   gól: -

Nincs cím

Az elmúlt két forduló katasztrofái és fogadkozásai után ma a Polszki ellen javíthattunk. Darabra megvoltunk, azért kinél a húsvéti sonka, kinél a locsolkodásért kapott szíverősítő betett egy kicsit. Na de rendesen felálltunk, posztokat elosztottuk, és játszottunk.
Nem is kellett sok idő, talán öt-nyolc perc, amikor megrúgtuk első gólunkat: Hlavacska beadására középen látványosan üresen Palágyi érkezett, és megfogadta, hogy a kis gól is gól és szépen lazán bepasszolta a labdát a bal alsó sarokba.
És igen, valamennyire összeszedtük magunkat a márciusi formánkhoz képest. Ha nem is zseniálisan, de fegyelmezetten, odafigyelve játszottunk, és ennek már legalább örülni lehet. Amúgy, mint élmény, jó meccs volt. Hajtás, sok futás, sok küzdelem, azonos nagyságrendet képviselő játékerejű csapatok, ja és sportszerű hozzáállás.
Mindkét félnek voltak helyzetei, ami a mi kapunk előtt volt, azt Fehér hatástalanította, ami nekünk volt, és nekünk volt több, azt sikerült mind elbénázni, illetve az ellenfél kapusa is méltatlanul jó napot fogott ki. A meccsen tehát végig enyhe fölényben játszottunk, és végig 1-0-lal mert bár többször közel jártunk a második gól megszerzéséhez.
Az utolsó két percre ellenfelünk lehozta kapusát, és megpróbáltak öt mezőnyjátékossal játszani. Ebből is nekünk származott helyzet, az egész meccset végigsprintelő Porkoláb próbált ráemelni a kapura, de a keresztléc közbeszólt. Aztán ahogy lenni szokott az utolsó percben, az utolsó labdaérintésből valahogy lövőhelyzethez jutott az ellenfél, és belőtték.
Hát, így lett döntetlen. Ezt kezeljük úgy, hogy eddig vereségeink voltak, most egy döntetlen, akkor mostantól biztos majd a győzelmek jönnek.
Kozelito Tél - Polszki 1-1
   kapu: Fehér
   mezőny: Görög, Hlavacska A., Palágyi, Porkoláb M., Purosz, Tinkó
   gól: Palágyi



Akkor már hírt adunk arról, hogy ma rendezték a sokadik magyarszakos tanár-diák kupát. A diákok ezúttal fölényesen nyertek, a Kozelito bő keretéből Rédey, Szemes és Purosz is szerzett gólt. Külön öröm volt a diákok csapatkapitányát hallani, arról, hogy bár az utánunk következő, Szemes, Matus és Rédey neveivel fémjelzett ezüstgeneráció is már kezd elbúcsúzni az egyetemi élettől, de mindig vannak fiatalok, így a hagyomány tovább élhet. Ennek némileg ellentmond, hogy a tanári csapat tagjai csalódottak voltak a meccs után, ismét meglengették a visszavonulás, a kupaküzdelmek befejezésének gondolatát. Azért reméljük, egy ilyen szép sorozat nem fog véget érni. Csak halkan jegyezzük meg, a tanári csapatot legkönnyebben úgy lehetne frissíteni, ha pár fiatal, jó labdaérzékű doktorandusz állást kapna az egyetemen ...

Tovább a lenini úton

Valami nagyon elindult most tavasszal, ami tendenciaszerűen látszik a meccseinken, aztán hogy jóra vezet-e vagy rosszra, az lentebb kiderül. A múltheti megalázó vereség után nagy fogadkozások és fejtegetések zajlottak, össze is jöttünk annyian, mint a huzat, hogy onnan már csak nyerni lehet, a mentális töltet is megvolt.
Hogy a meccsen mi volt? Hát sok jó nem. Alig néhány perc utána  rendkívül taktikusan összeállított védősor máris becsődölt, az ellenfélben játszó vendégjátékos, akivel éppen megvoltak öten, valahogy tök üres labdát kapott öt méterrel a leghátsó védőnk mögött. Onnan meg már csak be kellett rúgni. Ha ez még nem lett volna elég, a félidőben még kettőt kaptunk, melyben helyezkedési hibák szintén közrejátszottak. Tizenötperc után 0-3-nál már el is dőlt a három pont sorsa. Szegény szurkolónk aki először látta a csapatot játszani, igen rossz benyomást tehettünk rá.
A második félidő hullámzóra sikerült, voltak jó szakaszaink, talán kétszer öt perc amikor domináltunk, és ami ha nem kétszer öt, hanem kétszer húsz perc akkor nyerhettünk volna. Mindemellett az eredmény hajszolása érdekében úgy kinyíltunk hátul, hogy ellenfelünknek már csak kontrázni a kellett. Lőttek is még két gólt, és igazából csak azért kettőt, mert Fehér leszedegetett néhány olyan helyzetet amikor kettő vagy három csatár vitte rá a labdát. Nekünk is voltak helyzeteink, Palágyinak több, illetve Porkoláb rúgott két alkalommal kapufát. Végül a becsületgól legalább összejött, Hlavacska csinált bohócot a kapusból körülbelül kétszer, majd letette Szőllőssynek, neki pedig csak át kellett gurítania a gólvonalon a labdát.
Na ennyit, minek részletetni, mert minden fogadkozás után a múltkorihoz hasonlóan szar volt ez is. De majd jövőre.
Kozelito Tél - Hajcsatok 1-5
   kapu: Fehér
   mezőny: Erdei G., Erdei T., Hlavacska A., Palágyi, Porkoláb M., Szőllőssy, Tinkó
   gól: Szőllőssy

Túl könnyen ment

Némely csapattag kérése, hogy erről a mai meccsről egyáltalán semmit ne írjunk, és kényelmes is lenne. Vagy ha úgy tudósítanánk, mint állítólag az észak-koreai állami tv tette a VB-meccsekről, megvávgva, hogy úgy nézzen ki, mintha nyert volna a csapat. Csak sajnos ez a blog a köz szolgálatára esküdött fel, és igazat kell mondania.
Szóval kikaptunk a tökutolsótól, amelyik csapatatot eddig mindenki röhögve vert, akiknek ősszel mi is csere nélkül kilencet rúgtunk, és akik ebben a szezonban akkor nyertek meccset, amikor nem jött el az ellenfelük. Pedig kifogásunk nem igazán lehet, tűrhetően voltunk, az alapcsapat nagyja, egy cserével és a meccs alatt egy, de összesen két szurkolóval.
Némi próbálgatás után a vezetést is megszereztük, az ősszel még minket erősítő kapusról és kapufáról sorban visszapattogó labdát Palágyi gyömöszölte be a kapuba. És a meccs első minteg hat-nyolc percében sorozatosan jöttek a helyzetek, több kapufát rúgtunk, Erdei emelése az ami leginkább emlékezetes lehet. Ahogy a Nemzeti Sport írná, a kihagyott helyzetetk megbosszulták magukat, kaptunk két gólt rövid idő alatt. És onnantól kezdve végig mi futhattunk az eredmény után. Egyes elemzések szerint már 1-0-s előnynél hiba volt, hogy ész nélkül elkezdtünk előre menni, főleg aki. Az viszont boztosan súlyos hiba, hogy az egész meccsen kb. 30%-os passzolási pontossággal működtünk, amivel persze hogy nem lehet rendes támadásokat építeni.
A második félidőt is két bekapott góllal kezdtük, és tényleg bosszantó, hogy ha elvileg 2009 óta együtt játszó játékosaink vannak, és a kari válogatott felét mi adjuk, akkor miért követ el sorozatban óvodai szintű hibákat a csapat, miért adjuk el folyton a labdát a saját térfelünkön, miért megy bele a labdás játékos leszegett fejjel az ellenfél védőfalába amikor szimpla passzal meg lehetne oldani a helyzetet, és miért kell sorozatosan létszámhátrányban védekezni. Jelen sorok írójának örökre beégett a retinájába, hogy labdavesztés után két csatárunk statikus helyzetben marad az ellenfél hatosán, az egyik cipőfűzőt köt, a másik meg biztos zsebhokizik, vagy az időjárást kémleli, miközben az ellenfél nyugodtan és létszámfölényben indulhat meg a kapunk felé.
4-1-nél már majdnem eldőlt a meccs, de igazából mégsem, mert játékerőben, ha összeszedtük magunkat, még mindig osztálynyi különbség volt a javunkra. A tragikus hangvétel ellenére a mecs összes periódusára jellemző, hogy akkor kerültünk helyzetbe, amikor akartunk, csak értékesíteni nem sikerült ezeket. De nem értünk egyet azzal a narratívával, hogy csak a helyzetkihasználás volt a rossz, mert a helyzetkihasználásunk nem volt rosszabb mint máskor. Az inkább árulkodó, hogy a csapatot először megtekintő szakértő szurkoló szerint úgy játszottunk, mintha először látnánk egymást, fogalmunk nem volt arról, mit akar a másik, és hove kellene passzolni.
Na de szóval amikor megráztuk magunkat, akkor rögtön rúgtunk két gólt; mindkétszer az addigra felébredő Tinkóé a gólpassz érdeme, a befejezés először Görög a hatosról a léc alá, másodszor Palágyi közelről éppen átgurítva a gólvonalon.
3-4-nél reális lett volna, hogy ponttal-pontokkal menjünk haza, de nem, muszáj volt a félpályán belemenni rizikós helyzetbe, amiből persze hogy az jött ki, hogy lekontárznak minket 3-1- elleni helyzetben, és üreskapuig kipasszolják. Hát itt már eléggé megalázva éreztük magunkat, de úgy tűnik, ez az ellenfélnek még nem volt elég, még eljátszották azt, hogy a 140 centis játékosuk fejelt egy hatodik gólt is.
A produkciót elnézve tényleg jobb lett volna, ha semmit nem írunk, csak hát ez a blognak kötelessége. A Népsport senkit nem tudna úgy kiemelni, hogy "jó: ...", mert ma csak szürke, vagy látványosan rossz produkciók voltak. Talán tényleg jobb, ha gyorsan elfelejtjük.
Kozelito Tél - Martin és a mókusok 3-6
   kapu: Fehér
   mezőny: Erdei T., Görög, Palágyi, Porkoláb M., Tinkó
   gól: Palágyi 2, Görög

Könnyen jött

Első Felsőházi meccsünket játék nélkülnyertük, néhai riválisunk, a Kedd Este ugyanis nem nevezett a szezonra.
Kozelito Tél - Kedd Este 5-0 (adminisztratív úton)

Kedélyjavító

Ellenfél hiányában a Black Ram nem tudott játszani, és akkor már beugorttunk egy kis edzőmeccsre. Jól kiadtunk minden dühünket, és meglőttük minden gólunkat, amit a bajnoki meccsen nem sikerült.
A gólgyártást itt is Purosz kezdte meg, de méltóan felzárkózott hozzá Tinkó is. Váltottunk kapusposzton, Görög védett, és némi testi és mentális pihenés után Fehér a mezőnyben bizonyított, ahogy lenni szokott, góllal. A passszos játékot Erdei és Hlavacska szervezték, ragyogóan, utőbbi játékos tanítanivaló friss, ügyes akció végén szerzett gólt.
Hát ennyi, sok tétje nem volt, de legalább gyakorolhattunk, és beköszönhettünk az alsóháznak.
Kozelito Tél - Black Ram 7-2
   kapu: Görög
   mezőny: Erdei T., Fehér, Hlavacska A., Palágyi, Purosz, Tinkó
   gól: Tinkó 3, Purosz 2, Fehér, Hlavacska A.

Elúszó remények

Palágyi kéri, hogy ő legyen a tragikus hős.


Sok-sok nehézség és készülés után elérkezett a tavaszi idény első, egyben az alapszakasz utolsó meccse. A téli átigazolsói szezon legnagyobb érdeme, hogy sikerült egyben tartani a keretet, és úgy tűnik egyben rábeszélni Erdei Tamást, hogy hosszú kihagyás után újra feltűnjön csapatunkban néhányszor. A meccs érdekessége, hogy a téli bajnokságban Tinkó belülről bomlasztotta a Bozsikot, azt ugyan nem sikerült elérnie, hogy ellenfelünk vonja vissza nevezését a teljes szezonra, de legalább néhány bizalmas információhoz hozzájutottunk.

Nagy a küzdelem

A meccsről, hát arról lehetőleg röviden beszéljünk. Az ötödik perc táján szöglet után ragyogó egyéni villanással gólt szerzett ellenfelünk gólkirályjelöltje, és még a félidő közepe előtt megkaptuk a másodikat is, amidőn kapusunk felszabadítása az elé ugró csatár testére és onnan a hálóba pattant. Hihetetlen, hogy egy ilyen fontos meccsen ilyen peches, sőt bohózatba illő gólt kapjunk... bár a megszokhattuk volna, hogy a Bozsik ellen mindig kapunk valami hasonlót.
2-0-lal gyakorlatilag el is dőlt a sorsunk, mert mint a meccs előtt már tudtuk, csak három ponttal juthatunk be a felsőházba. Az meg, hogy kétgólos hátrányból megfordítsuk a meccs állását, valószínűtlennek tűnt. Sajnos a meccs képét tekintve is.
Persze mindent megpróbáltunk, amit lehetett, de igazából azt kellett látnunk, hogy gyengébbek vagyunk ellenfelünknél egyénileg is és csapatként is. A második félidőben már kockáztatnunk kellett, aminek sanyarú következménye lett, hogy kinyíltunk hátul, lekontráztak minket, és persze felróható, hogy nem zártunk vissza elég gyorsan védekezni, de hát ez igazából része annak a problémának, hogy jobb csapat ellen játszottunk.

Elcsúsztunk

Az eredményjelző mutatott 0-4-et is, és akár egy zakóba is belefuthattunk volna, de ezt méltatlannak éreztük volna. Purosz lőtt két gólt, ha már elhozta a boltból az ország utolsó galléros-kutyatappancsos sárga focimezét, mindkét gólt balszélről laposan belőtt beadás után egyébként. A végefelé még volt két nagy helyzetünk ami kimaradt.
2-5 a vége, elég súlyos, és elúszott vele a felsőház, a tavasz többi részében a kiesés elkerüléséért hajtó csapatok között versenghetünk. Ezzel az is biztos, hogy történetünk során először gyengébb helyezést érünk el idén, mint egy évvel korábban.

Kozelito Tél - Bozsik Program 2-5
   kapu: Fehér
   mezőny: Erdei T., Görög, Hlavacska A., Palágyi, Purosz, Tinkó
   gól: Purosz 2

Az utolsó...

Alázatosan jelentjük, csapatunk túlesett a bajnoki szezon előtti utolsó edzőmeccsen. Muszáj leszögezni, hogy maga az edzés túlságosan baráti körülmények között zajlott, ezért nem tekintjük hivatalos mérkőzésnek. A csapat játékát viszont felmérhettük, és megállapíthattuk, hogy igenis készen állunk a szezonra, minden posztra van legalább fél ember, és ma elég szép akciókat voltunk képesek felépíteni, illetve talán az összeszokottság terén is sokat jelentett a mai mintegy másfél órás fussball. Szükség is lesz minden erőnkre, mert a jövő héten már a listavezető Bozsik ellen vívunk élethalálharcot, amin részünkről is eldől, hogy alsó- avagy felsőházba kerülünk-e. A csapatok közti tapogatózások, üzengetések mindenesetre már megkezdődtek.

Emírek földjén

Újabb edzőmeccshez érkeztünk, nagy lelkesedéssel, de annál kevesebb emberrel. Mondjuk úgy, hogy most adtunk játéklehetőséget azoknak a játékosainknak, akiknek a bajnokikon úgyse.
Az első meccsen az EBB69 ellen Purosz duplájával gyorsan előnybe kerültünk, csatárunk egyet távolról, egyet ziccerből akasztott be; és mint kiderült, elég nagy szükség volt a két gólra, mert szétfutottak minket, nemhogy támadni, de védekezni is alig bírtunk a meccs záró négyötödében. Meg kell vallani szerencsénk is volt, a kapufa négyszer, Fehér számlálatlanszor védett meg minket az újabb góloktól.
A második meccsen, az elődöntőben a Hajcsatok elleni derbi következett, ami a két csapat keretét nézve könnyen tragikus lehetett volna. A 2-0-s előny azonban itt is hamar összejött, Purosz és Görög összjátékainak köszönhetően. A megszerzett előnnyel azonban felelőtlenül bántunk, hiányzott az a profi mentalitás, amivel előnyben ráülünk a labdára vagy öljük a játékot amíg le nem telik a játékidő. Így lehetőséget adtunk ellenfelünknek, hogy ragyogó csatáraikkal megfordítsák az eredményt. Sajnos az is igaz, hogy csapatrészeink között nagy volt a távolság, így gyakran kerültünk létszámhátrányos helyzetbe, igazából akármelyik térfélen. Purosz azért csak szórta a gólokat, az utolsó percben szabadrúgásból egygólosra faragta hátrányunkat, de akkor már nem volt idő egyenlíteni.
Az utolsó fordulóban az AirXanyival kerültünk össze, és nagyon fogadkoztunk, hogy most nyerünk, és miénk lesz a bronzérem. Az iram azonban nem volt ehhez méltó, egyszerűen már nem bírtak futni a csapatok. Mi különösen nem. Bosszantóan akadozó csapatjátékunk miatt igazából nem is voltunk fölényben, az ellenfélnek is megvoltak azok a helyzetei amiből gólt érhetett volna el. A második félidő derekán kétszer szereztük meg a vezetést, Csete és Purosz ragyogó villanásai révén. Fehér külön kéri, hogy említsük meg, Csete ziccerét az ő hosszú kidobása készítette elő, amit annál szívesebben jegyzünk fel, hogy kapusunk így pont a 100. meccsén jegyezhetett asszisztot. Az előny azonban nem volt elég, mindkétszer engedtünk egy-egy gólt az ellenfélnek, másodjára a legutolsó másodpercekben. Bosszantó, de a jobb gólkülönség miatt így is miénk lett a bronzérem.
Emirátesz kupa
   Részt vettek: Csete, Fehér, Görög, Purosz, Szőllőssy, Tinkó
   gól: Purosz 7, Görög, Csete

Alázatosan jelentjük

Alázatosan jelentjük, csapatunk a szavak után a tettek mezején is megkezdte a felkészülést minden idők legsikeresebb félszezonjára. Ez egy korrekt, kiadós edzőmeccset jelent, a Zsuga Bonito ellen.
Meglepő módon elég sokan voltunk, akár sorcsere is megoldható lett volna, ha ugyan akarjuk. Fehér visszatért a Bohemia Prahánál töltött kölcsönidényből, így két kapusunk most egymást váltva védett, illetve Csete Soma, a magyarszak ifjú reménysége először szerepelt csapatunkban.
A meccset hátrányból kezdtük, de aztán beindult a gőzhenger, és 4-5 gólos előnyre tettünk szert. A hajrában az előnyünk fogyott, de két gólt megőriztünk, és nyertünk. Az eredmény elvileg másodlagos, de azért mégiscsak a bajnokot vertük meg. A meccs különlegessége, hogy mezőnyben a 4-az-5-elleni játékot gyakorolhattuk. Mind a kapott, mind a szerzett gólok közül elég sok visszavezethető erre a felállásra. De legalább most már tudjuk, mit kell ilyenkor csinálni.
Csapaszinten tulajdonképpen egész jól játszottunk, sok ügyes lendületes akcióval és egyéni villanásokkal. Tóth szerint a védekezésünk is kiváló volt. Egyéni teljesítmények közül Palágyi érdemel külön dicséretet öt góljáért, ami akár még több is lehetett volna, ha a hajrára össze nem szed egy kisebb sérülést. De ahogy talán a gólt szerző játékosok magas számából látszik, sok biztató teljesítményt láthattunk.
Kozelito Tél - Zsuga Bonito 13-11
   kapu: Fehér, Tóth M.
   mezőny: Csete, Görög, Hlavacska A., Nagy, Palágyi, Szőllőssy, Tóth M., Tinkó
   gól: Palágyi 5, Hlavacska A. 2, Szőllőssy 2, Tinkó 2, Nagy, öngól

Kvíz a Kozelito Tél múltjáról és jelenéről

0. Hogyan írják helyesen csapatunk nevét?

a) Kozelito Tél   b) Közelitő Tél   c) A közelítő tél  d) Kézmelegítő tél

* b-c-d válasz megjelölői inkább ne is menjenek tovább, számukra sok sikerélmény úgysem származna a teszt kitöltéséből.

1. Ki szerezte a csapat történetének első gólját?

a) Palágyi László    b) Káplár Péter    c) Fehér Renátó    d) Hlavacska András

2. Ki szerezte a csapat történetének első kapufáját?

a) Tinkó Máté   b) Görög Dániel   c) Nyitrai Balázs   d) Vizkelety László

3. Ki ellen szerezte meg a csapat első győzelmét?

a) Fehérvár FC    b) Kofola   c) HajCsatok   d) KuKás(z)ok

4. Ki volt az első olyan játékos, aki a Kozelito Tél színeiben és ellenében is szerzett gólt?

a) Vaderna Gábor  b) Hursán Szabolcs  c) Jenkei Dániel    d) Studniczki Gergely

5. Milyen néven játszott a csapat fennállásának első évében?

a) Immanens Destrukció    b) Nyomjad SE   c) Futballoznitudnikell  d) Football Studies

6. Hány csapattagnak jelent már meg önálló verseskötete?

a) 3      b) 4     c) 5     d) 6

7. Milyen állat lábnyoma látható a mezünkön?

a) kutya     b) macska    c) tigris    d) galamb

8. Ki szerezte a csapatban a legtöbb gólt?

a) Hlavacska András    b) Hlavacska Tamás   c) Palágyi László   d) Tinkó Máté

9. Az előző kérdésben megidézett házi gólkirályunk hány gólnál jár? (2017. január szerint)

a) 127   b) 200    c) 167   d) 81

10. Mire utal a csapatmez sárga színe?

a) az aranyéremre    b) a napsütésre     c) a világos sörre    d) a Borussia Dortmund mezére

11. Melyik csapat ellen arattuk eddigi legnagyobb különbségű győzelmünket?

a) Szent Anna FC     b) Traktor FC    c) Kofola    d) Welfensdorf

12. Melyik korábbi játékosunk tanul Angliában?

a) Petykó Márton    b) Káplár Péter    c) Ángyán Péter    d) Nyitrai Balázs

13. Ki töltötte a legkevesebb időt a pályán csapatunk színeiben?

a) Vizkelety László    b) Nyéki Gábor    c) Jenkei Dániel    d) Rédey János

14. Hány lány játszott már a csapatban?

a) 0    b) 1    c) 2   d) 3

15. Csapatunk melyik játékosa nyert nem-hivatalos világbajnoki címet az író-válogatottal?

a) Purosz Leonidasz   b) Nagy Dániel   c) Palágyi László   d) Szőllőssy Balázs

16. Ki végezte el az egyetlen büntetőt, amit a csapat valaha kapott?

a) Görög Dániel   b) Hlavacska András   c) Tinkó Máté   d) Porkoláb Máté

17. Milyen művésznéven játszik a csapatban Tinkó Máté (mezfelirata szerint)?

a) Figo   b) Matter   c) Tinqui  d) Don Matteo

18. Mit kapnak a játékosok a 100. meccsükön?

a) idegrohamot   b) labdát    c) oklevelet    d) érmet

19. Az alábbiak közül melyik országban született játékosunk?

a) Csehszlovákia    b) Románia    c) Görögország   d) Brazília

20. Melyik későbbi játékosunk szerezte ellenünk azt a gólt, amivel elestünk a 2012-13-as B-ligás bajnoki címtől?

a) Seltsam László    b) Porkoláb Máté   c) Studniczki Gergely   d) Purosz Leonidasz

21. Milyen rágicsára szoktuk meghívni egymást a meccs utáni taktikai értekezleten?

a) csirkeszárnyak    b) leveskocka    c) zsíroskenyér   d) grissini

22. Mely játékosok voltak már kiállítva?

a) Tinkó, Görög, Tóth O.     b) Tinkó     c) Palágyi, Hlavacska A., Tinkó   d) Hlavacska T., Petykó, Nyéki

23. Ki szerezte a legtöbb fejes gólt?

a) Hlavacska András      b) Hlavacska Tamás     c) Palágyi László     d) Porkoláb Máté

24. Az „alapító atyák” melyik évben kezdték az egyetemet?

a) 2007   b) 2008   c) 2009    d) 2010

25. Ki az az évfolyamtársunk, aki bár soha nem játszott, éveken át be volt nevezve vészkapusként?

a) Komlósi Zita    b) Kozma Levente     c) Tubay Tiziano     d) Tóth Anikó

26. Melyik csapatot vertük meg úgy, hogy ők időntúli büntetőt hibáztak?

a) HajCsatok      b) Black Ram    c) JogÁSZ   d) 1. FC Sör

27.  Melyik étel nevét szokta meccs közben kiabálni Fehér Renátó?

a) leves    b) nudli    c) husi    d) süti

28. Csank János sokat idézett bölcsessége szerint hova kell vetődnie egy kapusnak?

a) oroszlánok torkába    b) kaszák közé      c) lövészárokba      d) száguldó vonatok elé

29. Mivel érdemelte ki játékosunk a Pinkó becenevet?

a) rózsaszín ingben meccsezett     b) kiírta bankkártyája PIN-kódját facebookra                             c) vezetéknevének és Portugáliának összerántásaként   d) kabala plüss-pónilova miatt

30. Mit talált meg Vaderna Gábor Pannonhalmán?

a) jövendő kapusunkat         b) Hlavacska elveszett mezét      c) Berzsenyi-kéziratot           d) lelki békét

Megoldások

1. a

2. d – a csapat első gólja lehetett volna, üres kapura…

3. b – 2-1

4. b

5. d – az a-b-c válaszok lettek a helyezettek, amikor az új csapatnévről szavaztunk

6. c - ha jól számolom (Palágyi, Fehér, Tinkó, Szőllőssy, Purosz)

7. a

8. b

9. b – a válaszlehetőségek a 8. kérdés azonos betűjéhez tartozó játékos góljait jelzik

10. c

11. d – 18-2

12. a

13. c – tíz másodpercről van szó, utána feltűnt a bírónak, hogy igazolatlanul játszik

14. a – gonosz kérdés, de a gendertudatosságban még nem jutottunk messzire

15. b

16. b – egyébként mellé

17. c

18. d – az idegroham fakultatív

19. a

20. b

21. d

22. a

23. c

24. b

25. b

26. d

27. d – lövésre buzdít ezzel a felkiáltással, egyébként időnként a „csemege!” is elhangzik

28. b

29. a

30. c