Idény elejei forma

Idénybeli első meccsünkön kellemes gondjaink adódtak: a nem teljesen egészséges Hlavacska kivételével mindenki, azaz kilencen gondoltuk úgy, hogy elmegyünk a meccsre, ez pedig végtelen, sőt talán még annál is több kombinációt jelenthet taktika terén. Illetve arra is figyelni kell, hogy mindenki kapjon is játéklehetőséget, ha már vette a fáradtságot, hogy eljöjjön.

Kívánni sem kívánhattunk volna a HajCSATOKnál jobb ellenfelet az első megmérettetésünkre, hiszen azon kevés csapat közül valók voltak, akiket már ismertünk, és eddigi három találkozásunkkor könnyen verhetőnek bizonyultak. Az ukáz szerint, ha eddig 24-3 elleünk a gólkülönbségünk, talán ezúttal is jónak kellett lennünk legalább egy ikszre. Az öltözőben ellenfeleink – akik nyári névváltoztatásunkról nem értesültek – aggódva kérdezték, hogy ugye idén is Football Studies néven szerepelünk-e, majd miután megtudták, hogy nem, ráadásul mi leszünk soros ellenfeleink, láthatóan elkeseredetten távoztak.

Ez a kis incidens sem volt elég ahhoz, hogy önbizalmukat letörjük, mindjárt az első akcióból nekiindultak, és mintegy tíz másodperccel kezdés után máris a hálónkban táncolt a pettyes. Egyik legerősebb felállású csapatunkat így lenullázni, igazán nem barátságos gesztus. Vagy csak Hlavacska hiánya tette? Hiszen nélküle bajnoki meccsen még nem szereztünk pontot.

Egy védés Fehértől

Fogjuk az idény elejei formára, hogy játékunk a meccs nagy részében döcögősen ment. Nem mintha nem lettek volna szépen felépített akciók (elsősorban a második félidőben), de az előző szezon utolsó helyezettje ellen magabiztosabb produkcióval is kirukkolhattunk volna. Az első félidőben Fehérnek többször kellett ziccereket, lövéseket hatástalanítani, hogy nagyobb szégyenbe ne kerüljünk.

Palágyi első gólja után

Elöl Nyitrai nagylövése volt az első említésre érdemes momentum, majd a félidő derekán Tinkó középre adásából Palágyi egalizált. Ekkorra már, először a csapat történetében mezőnyben a pályán volt Ángyán, és szorgalmasan bizonyította, hogy érdemes volt kihozni őt a kapuból. És volt még egy debütáns, aki nagyban befolyásolta mérkőzés hangulatát, mégpedig a játékvezető. Erős váltást jelentett az előző szezon „aki elmegy a labdáért azé a bedobás”-stílusú bíráskodásához képest, hogy a legkisebb test-test kontaktust is szabadrúgással büntette, azt bezzeg elengedte, amikor Tinkónak a hatoson belül becsúsztak. Játékosunk térde jelezte a találatot, le is kellett cserélni.

A második félidő elején Palágyi egy felsősarkos lövéssel már minket juttatott előnyhöz, azonban ez az előny vékonyka volt ahhoz, hogy lepihenhessünk, ráadásul ellenfelünk rájuk korábban nem jellemző mértékű nyomást gyakoroltak védelmünkre. Szerencsére Tinkó visszatért, és rengetegszer szerelt fontos pillanatokban, a hátulról szervező Erdeivel, és a határozottan romboló Petykóval együtt megoldották legjobb játékosunk helyettesítését, és Fehér is magabiztosan hempergett a pályát borító avarrétegen. Ugyanakkor beszédes, hogy a védekezést kell minősíteni, nem pedig a rengeteg rúgott gólt. Sajnos védelmünk magabiztossága inkább tendencia volt, mint törvény, így lehetett, hogy egy lepattanó labdára a kapu torkában két ellenfél is érkezett üresen, és kiegyenlítettek. 2-2 alig néhány perccel a vége előtt, egy jóval gyengébbre taksált csapat ellenében nem túl hízelgő eredmény.

Szerencsénkre Ángyán, aki február óta először jött el közénk, tényleg úgy gondolta, hogy csapathűségét nem csak szavakkal, hanem tettekkel is bizonyítja, és egy bedobás után szépen lefordult védőjéről, majd a rövid alsóba lőtt, 3-2! Alig néhány másodperccel később egy hosszú előreívelést ugyanő fejelt át ellenfelünk kapusa fölött, ami az év gólja lett volna, ha a kapu valamivel hátrébb van, így az aláhulló labda a keresztlécet érintve hagyta el a játékteret.

Az eredmény állása ellenfelünket késztette kapkodásra, aminek meglett a számunkra kedvező eredménye, midőn egy kontra során Káplár ívelt át a túloldalra, Nyitrai levette a labdát, és távolról a kapu jobb oldalába zúdította.

Így festettünk az új mezekben a meccs után

Ezzel gyakorlatilag véget is ért a meccs. Megvolt tehát szezonbeli első győzelmünk, megőriztük az új bajnokságban kiharcolt 100%-os mérlegünket, szép gólokat lőttünk, a játékot pedig még feljavítjuk.

A csapatképen a felső sorban: Erdei, Palágyi, Káplár, Petykó. Az alsó sorban: Tinkó, Görög, Fehér, Ángyán, Nyitrai. A képről Hlavacska hiányzik.

Kozelito Tél - HajCSATOK 4-2

   kezdő: Fehér - Erdei, Nyitrai - Palágyi, Tinkó

   csere: Ángyán, Görög, Káplár, Petykó

   gól: Palágyi 2, Ángyán, Nyitrai

Idény eleje

Nyáron Szombathelytől Debrecenig, Pécstől Királyhelmecig szét voltunk szórva, így mindenki egyéni edzésterv alapján játszott, erősített, futott, vagy legalább fifázott. A tanév kezdete táján sikerült kibővíteni játékoskeretünket a szintén echte magyarszakos Erdei Tamással, illetve beruháztunk a gyönyörűszép, új, saját, egyéni, feliratos csapatmezünkre. Ez persze költséges volt, egyes számítások szerint a 2010/11 évi költségvetésünk legalább százharmincezer forint körül lesz, amiben az anyagköltség egyik legnagyobb szegmense (a sör) nem foglaltatik benne.

Éppen kapóra jött nekünk, hogy gólyakupa címén egynapos kupát hirdettek, és mivel új néven szerepeltünk, sikerült megmagyarázni a szervezőknek, hogy újonc csapat vagyunk, tehát indulhatunk. Saját magunk formába lendülése miatt az is cél lehetett, hogy a gólyacsapatok önbizalmát előzetesen jól összetörjük. Ez az első meccsünkön sajnos fordítva történt, mert gólyacsapat címén egy egyénileg is kiváló, és összeszokott csapattal volt dolgunk.

A folytatásban három meccsen mindenfajta eredményt értünk el, vagyis egyáltalán nem emelkedtünk ki a mezőnyből, sőt az öt induló között elért negyedik hely éppenséggel nem egy olyan eredmény, amire büszkének kellene lennünk.

Ellenfeleink viszonylagos erőssége mellett az „épphogy meglevés” fogalma nyomta rá bélyegét a csapat teljesítményére. Játékosaink jövése-menése-elmaradása miatt nem volt olyan meccs, amire cserével tudtunk volna kiállni, többször kellett telefonon sürgetni az úton levő játékosokat, illetve az utolsó meccsünkre a jogász bajnokság szervezőjét kértük meg, hogy álljon a kapunkba.

Szerencsére előzetesen sem ragaszkodtunk ahhoz, hogy feltétlen meg akarjuk nyerni a tornát, hanem elsősorban játszani akartunk, erre a célra pedig így is megfelelt.

A gólyakupán részt vettek: Erdei, Fehér, Futó, Görög, Káplár, Palágyi, Tinkó

   gólszerzők: Palágyi 4, Tinkó 2, Görög, Erdei, Káplár

Becsületből behúztuk

Immáron bajnokként

Már bajnokként léphettünk pályára az utolsó meccsünkön, és úgy döntöttünk, az eddig kevesebbet játszó társaknak most több lehetőséget adunk. Így került Görög, Petykó és Fehér is a kezdőcsapatba, utóbbi a bajnokságban először játszott mezőnyben.

Az eredmény alakulása sajnos nem igazolta egyértelműen döntésünket, hiszen félidőre 4-1-es hátrányba kerültünk. Aprócska szépségtapasz, hogy gólunkat Hlavacska hátrasarkalás után Fehér lőtte, így ő is felvéshette nevét a góllövőlistára. Félidőben úgy döntöttünk, mégis meg akarjuk nyerni a meccset, és onnantól végig, a tavasz legerősebbjének tartott Fehér – Hlavacska, Nyitrai – Tinkó, Palágyi csapat volt fent.

Meg is lett az eredménye. Bár ellenfelünk is erősebb összeállításban játszott, mint az első fordulóban, néhány apró gólocskával hamarosan megkezdtük a felzárkózást. Egyértelműen a mezőny uraivá lettünk, és hiába találtak be ellenfeleink kétszer, a különbség folyamatosan csökkent a két csapat között, Tinkó és ezúttal Palágyi is jó arányban használták ki helyzeteiket.

Az utolsó percben hat-hatos állásnál Palágyi még a saját térfelünkön kapta a labdát, baloldalon lefutott két védőt, majd a hatosnál lassított, Tinkó ekkor indult el félpályától, és éppen időben érkezett Palágyi legurítására, hogy a mérkőzés vége előtt tíz másodperccel a csúszó-mászó védők között a hálóba juttathassa győztes gólunkat.

Ezzel tíz meccsből kilencet megnyerve, legtöbb gólt szerezve, és legkevesebbet beszedve abszolút újoncként lettünk bajnokok. Mivel a KUKás(z)ok váratlanul leikszeltek a nagyszerű kapusteljesítményt nyújtó Welfensdorffal, a két csapat közötti különbség a KUKás(z)ok két hozott pontja ellenére hat pont lett a mi javunkra.

Palágyi, Káplár és Fehér ahányszor mezőnyjátékosként pályára léptek a bajnokságba, mindig lőttek gólt, Tinkó pedig egészen elképesztő módon minden meccsen legalább kétszer talált be, ráadásul ha néha késve is, de minden meccsünkön jelen volt, így a tavasz során nem kevesebb mint 28 gólig jutott.

Football Studies - Ladányi Gábor FC 7-6

   kezdő: Görög - Hlavacska, Petykó - Fehér, Palágyi

   csere: Nyitrai, Tinkó

   gól: Tinkó 3, Palágyi 2, Fehér, Hlavacska

Közgyűlés

Talán nem meglepő, hogy fényes győzelmünk, és biztos bajnoki cím után kedvünk támadt ünnepelni, és jónéhány ásványvíz lecsúszott a torkunkon. Persze nem annyi, mint a Téli bajnokság vége után, amikor a ZTE-Fradi meccset nézve ki ennek ki annak szurkolt (ki a Fradinak, ki ellene), és megállapodtunk, hogy akinek a csapata gólt lő, az megiszik egy felest, és természetesen 3-3 lett; de azért ezen a napon sem maradtak sokan szomjasak.

Mindez azért fontos, mert természetesen előkerült az új csapatnév, és az új mezek kérdése; és mivel nem sikerült közfelkiáltással döntésre vinni a dolgot, hosszas viták és szavazás-sorozatok következtek, a keletkező feszültséget pedig újabb és újabb oldószerekkel próbáltuk hígítani belsőnkben.

A leendő mezek kérdésében azért voltunk képtelenek megegyezni, mert míg fradista csapattársunk zöld mezt szeretett volna, amit a szombathelyi kolléga talán el is fogadott volna, de az újpesti szimpatizáns társunk inkább lilát szeretett volna, a kispestes piros-feketét, a debreceni egyszínű pirosat. Végül a sárga alapon kevés fekete mez lett úgy ahogy elfogadva, legalábbis kritizálatlanul maradt, hiszen kis hazánkban egyetlen megkerülhetetlen nagycsapat sem visel sárga mezt, a Borussia Dortmund pedig túl messze van ahhoz, hogy indulatokat keltsen csapatunkon belül.

A névválasztás, mely a Vörös Terror, vagy a Szürke Eminenciások győzelme esetén felülírta volna a mezszínt, még nagyobb vitát kavart, több elő-szavazás és hosszas érvelés után abban sikerült megegyeznünk, hogy mindenki javasolhat három nevet, majd mindenki szavaz két nem saját javaslatra, és a legtöbb szavazatot begyűjtő név (amennyiben megmenekül a csapatkapitányi vétótól) fog minket jelenteni a nagyvilág felé.

A szavazáson jelen voltak a szurkolók részéről Babati Barbara, Hraskó Nóra és Tóth Anikó, a csapat részéről Fehér Renátó László, Görög Dániel, Káplár Péter, Nyitrai Balázs, Palágyi László, Petykó Márton valamint Tinkó Máté.

A Tóth Anikó vezette szavazáson nem kaptak szavazatot: Vörös Terror, Káosz FC, Bíbor Gólosztók, Minden lében, FC Unaloműzők, Vörös Meteor, Faszállítás VSE, Határtalan FC.

Egy szavazatot kapott: X-vonás, Szürke eminenciások, FC Dekonstrukció, Három lábú kutya, Dragon’s ball, Multifilter SC, Cucu FC, Hunigánok.

Két szavazatot kapott: Tincu, Kapufaszok, Ide Buda.

Három szavazatot kapott: Nyomjad SE.

Öt szavazatot kapott: Kozelito Tél.

A szavazás végeredményébe végül mindenki beletörődött, bár még ott helyben felmerült, hogy új szavazást kellene kiírni, ám félő volt, hogy nem lenne, aki össze tudja számlálni a szavazatokat. Más vélemények szerint a Kozel cég termékei döntően befolyásolták a szavazás végkimenetelét, ám a rögtönzött választási iroda ebben nem talált semmi kivetnivalót, így eldőlt, hogy a következő idényben a Kozelito Tél nevet fogjuk viselni.

A bajnoki döntő

Kéthetes szünet, és némi üzengetés előzte meg a KUKás(z)ok elleni rangadót, ami egyben előrehozott bajnoki döntőnek is minősült. Feltételezve, hogy az utolsó fordulóban mi a Ladányi, ellenfeleink a Welfensdorf ellen nagy valószínűséggel egyaránt győzelemre számíthattunk, így győzelmünk, vagy döntetlen esetén mi örülhettünk volna, vereségünk esetén ők. A nagy tétnek megfelelően mindkét fél az összes bevethető játékosát elhozta, sőt a mi játékosainkat az évfolyambeli lányok válogatott serege kísérte. Nem volt tehát kérdés, hogy legerősebb összeállításunkkal kezdünk.

Éppenséggel nem estek egymásnak a csapatok, a kóstolgatásé, és a stabil védekezésből indított akciók jellemezték az első félidőt. Részünkről Hlavacska volt a legaktívabb, amellett, hogy hátul a földön és a levegőben egyaránt úr volt a nála 20 centivel magasabb csatárok között, elöl többször lövésig, egy szöglet után kapufáig jutott, nem beszélve hosszú cselsorozatáról. Gólunkat mégsem ő, hanem Tinkó szerezte, azaz 1-0-s Studies-előnnyel fordultunk.

Tinkó, és a csapat második gólja

Egyértelműen a második félidő eleje volt a legnehezebb szakasza a rangadónak, még akkor is, ha Tinkó, ugyanabból a helyzetből, mint az első meccsen, most is a rövidbe vágott egy indítást, ezzel megduplázta előnyünket. Ellenfelünk fizikai fölényüket is (a szabályok adta keretek közt) kihasználva hajráztak, és bizony szükség volt minden idegszálunkra, amit védekezésben használhattunk, sőt Fehérnek is többször kellett életveszélyes lövéseket hárítania. De vagy Fehér, vagy amikor ő verve volt, a hátrafutó védők mindig tisztáztak, a csapat tehát védekezésből jelesre vizsgázott, akár a szemmértéket, akár az elért eredményt, vagyis a nulla bekapott gólt tesszük az értékelés alapjára.

"Az ominózus pillanat", ezt látta a spori gólnak

Sajnos azonban a játékvezető másként gondolta… Egy alkalommal ellenfelünk csatára egyedül lépett ki, lövése Fehér karján lelassult, de így is a kapu felé tartott. Ekkor érkezett sprintben Tinkó, és még fél méterrel a gólvonal előtt elérte a labdát, és kibikázta azt, pechünkre a földről éppen feltápászkodó Fehér mellére, ahonnan végül az oldalhálóba pattant a labda. A háló rezgett, a játékvezető pedig gólt ítélt. A jelenet sokszorosan kabaréba illő, azért is, mert az utolsó három érintés a miénk volt, de azért is, mert a labda körülbelül harminc centivel a kapufa mellett hagyta el a játékteret, mint az Hraskó Nóra legjobb pillanatban elkattintott fényképén látszik is. Egy ilyen fontos meccsen szoros állásnál nem kis tévedés egy érvénytelen gólt megadni…

Az idő teltével viszont úgy tűnt, ellenfeleink már nem tudnak újítani, talán ezúttal mi fárasztottuk el őket fejben, míg nekünk a cseréink is tudtak új színt, új tudást hozni, ezáltal kezdtük átvenni a mérkőzés irányítását. Palágyi rövid idő alatt kétszer döngette meg a kapufát, egyszer Tinkó ívelése után egy fejessel, másszor Hlavacska passza után üres kapura. Végül azonban ő is betalált, fejjel, nem éppen csúnya mozdulattal, így visszaállt a kétgólos különbség.

Mi az hogy visszaállt, nem állt az sokáig, hanem egyre csak nőtt és nőtt, leginkább Káplár jóvoltából. Cserecsatárunk rövid idő alatt háromszor vette be riválisunk kapuját, először Görög kiugratását értékesítve, másodszor egy szöglet után a kavarodásban éppen átgurította a labdát a gólvonalon, harmadszorra az oldalvonaltól befelé mozogva magának csinálta meg a helyzetet, amit értékesített. A legvégén pedig Hlavacska cselei után Görög állította be a végeredményt.

A képzeletbeli eredményjelző táblára tekintve elmondhattuk volna ugyanazt, amit az ELTEOnline a Téli bajnokságban, a HajCSATOK elleni meccs kapcsán írt, hogy „A ki-ki meccsből végül egy végtelenül sima mérkőzés kerekedett”, és a Studies elgázolta ellenfelét. Győzelmünkhöz ellenfelünk is gratulált, mi pedig négypontos előnyünk tudatában, már mint bajnokcsapat hagytuk el a Beacot.

Football Studies - KUKás(z)ok 7-1

   kezdő: Fehér - Hlavacska, Nyitrai - Tinkó, Palágyi

   csere: Görög, Káplár, Petykó

   gól: Káplár 3, Tinkó 2, Palágyi, Görög

Revans

A Kőbi elleni rangadót feszült várakozás, és Patrik-ellenes jelszavak skandálása előzte meg. A csapat a fájó vereségért az egész csapat, a kis közjátékért Tinkó akart revansot venni, lehetőleg a pályán, de igazából mindenre fel voltunk készülve.

Szerencsénkre Patrik egyidőben az A ligában játszott, így mikor az első félidő közepén beállt, Tinkó és Káplár góljainak hála, már hárommal mentünk. Túlcsorduló önbizalmával megjegyezte, hogy na azt még ledolgozzuk, amire mi nem is reagálhattunk máképpen, minthogy újabb szép gólt lőttünk: Hlavacska cselezett, majd leküldte Tinkót a balszélen, akinek beadására Palágyi érkezett, és a kapus mozgásával ellentétes sarokba küldte a labdát, 4-0!

Ezzel viszont mintha a csapat elért volna mindent, amit aznap tudott, látványosan visszaestünk. házi pszichológusunk, Káplár szerint túl sok legendát szőttünk Patrik köré, aki bár jó játékos, nem felülmúlhatatlan. Példa erre, amikor Petykó végigkergette őt az oldalvonal mellett, majd le is szerelte, amit ellenfelünk legjobbja csak kétkezes lökéssel tudott viszonozni. Ám sajnos az általános mégis az volt, hogy Patrik azt csinált mezőnyben, amit akart, cselezett, indított, mi pedig valóban elkezdtük rosszul érezni magunkat, részben azért is, mert a két csapat közötti különbség egyre csökkent.

Innentől kezdve Tinkó is úgy érezte, hogy feltétlen és mindenáron Patrikot kell felülmúlnia, ami egyrészt abban mutatkozott meg, hogy mindenáron őt akarta kicselezni (fájdalom, nem sokszor sikerült), másrészt holtidőben nekilökte őt a palánknak, amiért kétperces kiállítást kapott.

A kétperc alatt szerencsére nem kaptunk gólt, ez leginkább az amúgyis száztíz százalékon pörgő Hlavacska érdeme, aki aznap valószínűleg még a labdánál is gyorsabb volt. Evidens lett volna, hogy Tinkó addig nem jön vissza amíg le nem higgad, mégis kétperc elteltével ott folytatta, ahol abbahagyta, Végül Petykó beszólására higgadt le kissé, és el kell ismerni onnantól kezdve ismét a csapat egyik legjobbja volt.

Második félidei gólunkat Káplár szerezte, talán nem véletlen, hogy pont a pszichológus, aki legkevésbé ijedt meg a túlmisztifikált ellenfél pályánlététől. Ezzel, ha nehezen is, ha nem is végig egyértelmű fölényben, de behúztuk a meccset, és sikerült még a pályán revansot venni az előző fordulóbeli eredményért, sőt a meccs végeztével Patrik és Tinkó is lepacsiztak.

Football Studies - Kőbi Team 5-4

   kezdő: Görög - Hlavacska, Káplár, Palágyi, Tinkó

   csere: Petykó

   gól: Tinkó 2, Káplár 2, Palágyi

Küzdelmes meccsen magabiztos győzelem

A HajCSATOK nem sok jóra számíthatott ellenünk, hiszen eddigi két meccsünkön is magabiztosan elintéztük őket, ráadásul most a tavaszt végigjátszó csapatból mindenki rendelkezésre állt. Némileg javított ellenfelünk helyzetén, hogy ezúttal tőlük is mindenki megjelent a találkozón. Lelkesebbek és koncentráltabbak is voltak korábbi önmaguknál, fájdalom, ellenünk ez is kevésnek bizonyult.

A meccsen a tarolás helyett eleinte küzdelem dominált, mi saját játékunkat játszva igyekeztünk sokat járatni a labdát, de mivel ez önmagában sokáig nem eredményezett sikert, magasfokú koncentrációra és sok futásra is szükség volt. Tinkót egy alkalommal felkenték a palánkra, és páran már köré gyűltünk, hogy lefogjuk, de ezúttal uralkodott magán, és megelégedett a szabadrúgás elvégzésével.

A gólcsendet az első félidő végefelé Hlavacska törte meg, és innentől kezdve fokozatosan egyre könnyebbnek bizonyult ellenfelünk fölé nőni, Tinkó és egy szép kényszerítő után Palágyi is betalált, félidőre tehát már masszív előnnyel vonulhattunk.

Ellenfelünk a második félidőben is nyomott, de védelmünk is a legerősebb összeállításban szerepelt, így álltuk a sarat, elöl pedig brazilos megoldásokra is futotta erőnkből, például akkor amikor a ziccerhelyzetben levő Palágyi sarokkal készítette le a labdát Káplárnak, aki állítás nélkül értékesítette a helyzetet.

A vége ilyen körülmények között nem is lehetett más, mint nagyarányú Studies-győzelem.

Football Studies - HajCSATOK 6-0

   kezdő: Fehér - Hlavacska, Nyitrai - Palágyi, Tinkó

   csere: Görög, Káplár, Petykó

   gól: Tinkó 2, Palágyi 2, Hlavacska, Káplár