Nagy izgalommal vártuk az alapszakasz utolsó előtti meccsét, hiszen ellenfelünk a szintén nyeretlen Kofola gárdája volt, akit bármilyen hihetetlen, jobb gólarányunknak köszönhetően a magunk mögött hagytunk a táblázaton. Előzetes riadóztatásunk eredményeképpen ezúttal tényleg mindenki megjelent a meccsen, aki aktívan a csapat tagja volt. A rendkívüli helyzetre való tekintettel az előző meccs két sérültje is vállalta a játékot, Palágyi játszott is (nem is akárhogy). Hasonlóképpen, a Kofola tagjai is minden épkézláb emberüket magukkal hozták remélve, hogy ők vihetik haza a három pontot.
Bármennyire is hajtottunk, az összeszokottság hiány még mindig ellenfelünk mellett szólt igen nyomós érvként, de kezdettől érezhető volt, hogy ez az ellenfél nem olyan acélos, mint a többi, tehát valós pontszerzési esélyünk van.
Már a Szent Imre is sok veszélyes helyzet és két gól volt az eredménye a szögleteknél és kapuközeli bedobásoknál mutatkozó tanácstalanságunknak, és ez a gyengénk ezúttal is majdnem végzetes következményekkel járt. Az első játékrész derekán egy kis szöglet után Marossy akadály nélkül vezethette be a labdát hatosunkon belülre, és éles szögből Ángyán lábai között a hosszú sarokba lőtt. Bosszantó, hogy még soha nem szereztük egy mérkőzés első gólját, és hogy még soha nem vezettünk.
A csapat mezőnybeli legjobbja ezúttal is Hlavacska volt, aki néha egyedül maradt saját térfelünkön a labdával, de a legkacifántosabb helyzetekből is ladbával együtt tudott szabadulni. Egyenlítő gólunkhoz is volt köze, ugyanis az ő jobbról érkező beadását verte be Káplár a bal felső sarokba. A gól után hamarosan véget is ért az első félidő, 1-1-el fordultunk tehát.
Talán nem csak remélni, hanem érezni is lehetett, hogy nekünk áll a zászló, bár ellenfelünk kapusával ekkor még nem bírtunk, illetve az ellenfelünk által nem sokkal korábban szájba rúgott Palágyi lőtt keresztlécre egy nagy ziccert. A második félidő közepe felé Palágyi és Hlavacska törtek be az ellenfél hatosára a védők gyűrűjében, ketten összesen háromszor lőttek a kapusba, negyedszerre azonban Hlavacska a hálóba emelt, 2-1.
A hátralevő percekben a taktikánk fő eleme a saját kapunk előtti tömörülés lett volna, a győzelem íze azonban elragadta a srácokat, és Hlavacska kivételével mindenki ment előre az újabb gól reményében, ennek következményeként majdnem a Kofola szerzett gólt, szerencsére csatáruk kihagyta a ziccert. Ekkor cseréltük be Petykót, aki fegyelmezetten hátul maradt és nagyon fontos szereléseket mutatott be.
A játékvezető hármas sípszavára sok-sok kéz lendült, illetve kalap repült a magasba, jelezvén, hogy csapatunk megszerezte első, ámde korántsem utolsó győzelmét. Nem véletlenül írta az ELTEOnline „A Football Studies megszerezte első pontjait a bajnokságban, aminek valószínűleg mindenki örült a sátorban, kivéve a vesztes Kofola-t.” A csapattagok nem hivatalos hírek szerint órákig ünnepelték győzelmüket egy közeli ivóban, tekintélyes mennyiségű sört és palacsintát tüntetve el.
Football Studies - Kofola 2-1
kezdő: Ángyán - Nyitrai, Hlavacska - Káplár, Tinkó - Palágyi
csere: Fehér, Görög, Petykó
gól: Káplár, Hlavacska
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése