Ha igaza van a recepcióesztétikának abban, hogy a mű esztétikai értékét az elvárási horizonthoz képesti különbség adja, akkor a Kőbi elleni meccsünk esztétikai értékének igen magasnak kell lennie. A listavezető játszott a listát pillanatnyilag alulról vezető csapat ellen, a totózók gondolkodás nélkül behúzták volna a Studies győzelmét, sőt őszintén szólva mi is. Még úgy is, hogy sem kapusaink, sem a sérült Palágyi, sem a nagypályán játszó Hlavacska nem állt rendelkezésre, és éppen megvoltunk öten.
Voltaképpen még az első percek is könnyed Studies-győzelmet ígértek. Előbb Nyitrai köszönt be majdnem félpályáról a jobb alsóba, majd egy szöglet után Káplár is letette névjegyét, a kétgólos előny pedig elegendőnek tűnt, hogy a legkevesebb gólt szerző csapat ellen megszerezzük a három pontot. Ekkor kezdett feltűnni játékosainknak, hogy ellenfelünk hátvédsorában az a vékony, ragyásarcú srác elég ügyesen bánik a labdával. Vagyis bárkit kicselez közülünk, gyors, lát a pályán, és még a félidő lefújása előtt kétszer bevette a kapunkat.
Félidőben némi tanácstalanságot és elkeseredettséget lehetett érezni a fiúk némelyikén, de nem úgy Tinkón: az ellenfél középkezdése után rögvest labdát szerzett, majd néhány másodperccel később gólt is: 3-2!
Azonban egyre inkább elfáradtunk, Patrik pedig valósággal lubickolt közöttünk, egy csel erre, egy elfutás arra, egy gólpassz és egy gól, és máris hátrányban voltunk. Nem csak ezért nem lopta be magát a szívünkbe, azért sem lett kedvencünk, mert egy kis mezhúzásért, feltartásért nem megy a szomszédba. Így pedig, hogy folyamatosan nekünk kellett futnunk az eredmény után, az apró alattomosságok provokációszámba mentek. Egy alkalommal Tinkót vállal nekilökte a pályát körülvevő palánknak, amit játékosunk nehezen emésztett meg, és trágár szavak kíséretében meglökte ellenfelünk legjobbját. Vigyázó szemeinket a játékvezetőre vetettük, aki nem állította ki játékosunkat, de a meccs hangulatának így sem tett jót az incidens. Idegességünk mellett a fáradás és koncentrálatlanság is megjelent a csapattagokon. Görög védései mellett éppenséggel védhető labdákat is beengedett, a mezőnyjátékosok pedig technikai hibákon túl néha elfelejtettek hátrajönni – ahogy lenni szokott, ilyenkor Petykó vette fel a védekező mindenes szerepét.
Góljaink amúgy mestermunkák voltak, előbb Tinkó lőtt gólt szabadrúgásból (a labda kissé megcsúszott a sorfal mellett álló Káplár mellén), majd Káplár lőtt gólt egy lefordulás után. Ezek mellett több alkalommal lőttünk kapufát, de sajnos a focit ezen a meccsen sem kapufára, és nem a gólok szépségére játszották, hanem gólra. Abban pedig ellenfelünk állt jobban. Az utolsó percben 5-6-nál még egy utolsó huszáros roham reményében mindenki felment támadni, aminek következtében ketten hozhatták kapusunkra a labdát, és megadták a kegyelemdöfést.
Váratlan vereségünk hatására a visszaestünk a második helyre, és kétségekkel tele várhattuk a legnagyobb riválisunk elleni rangadót.
Football Studies - Kőbi Team 5-7
kezdő: Görög - Tinkó - Nyitrai, Petykó - Káplár
csere: -
gól: Káplár 2, Tinkó 2, Nyitrai
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése