Nyáron Szombathelytől Debrecenig, Pécstől Királyhelmecig szét voltunk szórva, így mindenki egyéni edzésterv alapján játszott, erősített, futott, vagy legalább fifázott. A tanév kezdete táján sikerült kibővíteni játékoskeretünket a szintén echte magyarszakos Erdei Tamással, illetve beruháztunk a gyönyörűszép, új, saját, egyéni, feliratos csapatmezünkre. Ez persze költséges volt, egyes számítások szerint a 2010/11 évi költségvetésünk legalább százharmincezer forint körül lesz, amiben az anyagköltség egyik legnagyobb szegmense (a sör) nem foglaltatik benne.
Éppen kapóra jött nekünk, hogy gólyakupa címén egynapos kupát hirdettek, és mivel új néven szerepeltünk, sikerült megmagyarázni a szervezőknek, hogy újonc csapat vagyunk, tehát indulhatunk. Saját magunk formába lendülése miatt az is cél lehetett, hogy a gólyacsapatok önbizalmát előzetesen jól összetörjük. Ez az első meccsünkön sajnos fordítva történt, mert gólyacsapat címén egy egyénileg is kiváló, és összeszokott csapattal volt dolgunk.
A folytatásban három meccsen mindenfajta eredményt értünk el, vagyis egyáltalán nem emelkedtünk ki a mezőnyből, sőt az öt induló között elért negyedik hely éppenséggel nem egy olyan eredmény, amire büszkének kellene lennünk.
Ellenfeleink viszonylagos erőssége mellett az „épphogy meglevés” fogalma nyomta rá bélyegét a csapat teljesítményére. Játékosaink jövése-menése-elmaradása miatt nem volt olyan meccs, amire cserével tudtunk volna kiállni, többször kellett telefonon sürgetni az úton levő játékosokat, illetve az utolsó meccsünkre a jogász bajnokság szervezőjét kértük meg, hogy álljon a kapunkba.
Szerencsére előzetesen sem ragaszkodtunk ahhoz, hogy feltétlen meg akarjuk nyerni a tornát, hanem elsősorban játszani akartunk, erre a célra pedig így is megfelelt.
A gólyakupán részt vettek: Erdei, Fehér, Futó, Görög, Káplár, Palágyi, Tinkó
gólszerzők: Palágyi 4, Tinkó 2, Görög, Erdei, Káplár
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése