Nagy fogadkozás előzte meg a második mérkőzésünket. Tudtuk ugyan, hogy ellenfelünk a bajnokaspiráns JogÁSZ lesz, sorai között bölcsész liga aktuális gólkirályával, de mindenképpen ki akartuk köszörülni az előző meccs okozta csúnya csorbát becsületünkön, és némi bizakodásra adhatott okot, hogy már nem először láttuk egymást focipálya közelében, és heten voltunk, sőt meccs közben Vizkeleti és Káplár is befutott, azaz három cserével az első meccshez képest fizikálisan és taktikailag is jobb lehetőségekkel vágtunk neki. Az öltözőben legalább egy rúgott és legfeljebb öt beszedett gólban határoztuk meg a célkitűzést, valamint felajánlottunk egy sört a klubtörténet első gólszerzőjének.
A pályán a kóstolgatással töltött percek után máris ellenfelünk szerzett előnyt, midőn egy ívelést követően Simon becsapta Hlavacskát, majd Görög lábai között a hálóba passzolt, sőt egy tanári akció utáni nem éppen védhetetlen lövéssel még a félidő közepe előtt meg is duplázták az előnyt. Felrémlett az újabb csúfos vereség képe, de az újonnan bemutatkozó játékosok hátukra vették a csapatot, és hősies küzdelemben tartottuk az eredményt, sőt néha támadásokra is jutott a csapat erejéből. Sokat mondhat, hogy az ELTEOnline „önmagát felülmúló Football Studies”-ről cikkezett következő számában.
Hlavacska a második félidőben mutatta meg először azt, amiért azóta is a csapat legjobbjának tartjuk. Bár középpályásként kezdte a meccset, a második félidőben emellett védőt és söprögetőt is játszott egyszerre, fáradhatatlanul és mérnöki precizitással mindig megérkezett arra a pontra, ahol lefülelhette ellenfelünk gyors passzait, hogy aztán a megszerzett labdákkal pontosan indítsa csapattársait. A második félidőre Görög is összeszedte magát, Simon ziccerétől mellel, Muhiétól sarokkal óvta meg a kaput, és a távoli lövések sem okoztak gondot neki.
Ellenfelünk talán kissé túl könnyelmű volt, és cseréjük sem volt, így olyan percek is voltak, amikor egyenrangú félként vettük fel a küzdelmet.
Egyik kontránk során Tinkó futott el a jobb oldalvonal mentén, leküzdötte a rátámadó hátvédet, a büntetőterület közelébe érve megvárta, amíg kimozdul a kapus, középre passzolt, ahol üresen érkezett Vizkeleti… A következő pillanatot pedig minden jelenlevő azóta vagy százszor átélte, és majdnem ennyiszer emlegette fel kocsmák mélyén. Némelyikünk még örült is, hogy azok kerültek helyzetbe, akik már az első meccsen is jeleskedtek a kevés helyzetünk elpuskázásában… Vizkeleti érkezik sprintben, de egyébként üresen, három méterre áll az üres kaputól, a labda egyenletesen gurul a földön, Vizkeleti pedig annyira fél, nehogy mellélője a labdát, hogy villámló szemekkel a keresztlécre bombázza azt… Meg vagyunk átkozva – gondolhattuk. A léc döng, a labda az oldalvonal felé pattan, Vizkeleti hanyatt vágódik, és néhány másodpercig úgy is marad. Soha többé nem jött meccsre.
A gól végül néhány perccel lefújás előtt született meg. Káplár szerelte harcosan az utolsó védőt, bal oldalról középre adott, Palágyi pedig közelről a hálóba sodorta a labdát.
A meccs előtt kitűzött célt tehát elértük, a mutatott játék kategóriában túl is teljesítettük, ezért vesztesként is a győzelem érzésével mehettünk ki a sátorból a szakadó hóesésbe.
Football Studies - JogÁSZ 1-2
kezdő: Görög - Petykó, Tinkó - Hlavacska, Fehér - Palágyi
csere: Káplár, Nyitrai, Vizkeleti
gól: Palágyi
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése