A bajnoki döntő

Kéthetes szünet, és némi üzengetés előzte meg a KUKás(z)ok elleni rangadót, ami egyben előrehozott bajnoki döntőnek is minősült. Feltételezve, hogy az utolsó fordulóban mi a Ladányi, ellenfeleink a Welfensdorf ellen nagy valószínűséggel egyaránt győzelemre számíthattunk, így győzelmünk, vagy döntetlen esetén mi örülhettünk volna, vereségünk esetén ők. A nagy tétnek megfelelően mindkét fél az összes bevethető játékosát elhozta, sőt a mi játékosainkat az évfolyambeli lányok válogatott serege kísérte. Nem volt tehát kérdés, hogy legerősebb összeállításunkkal kezdünk.

Éppenséggel nem estek egymásnak a csapatok, a kóstolgatásé, és a stabil védekezésből indított akciók jellemezték az első félidőt. Részünkről Hlavacska volt a legaktívabb, amellett, hogy hátul a földön és a levegőben egyaránt úr volt a nála 20 centivel magasabb csatárok között, elöl többször lövésig, egy szöglet után kapufáig jutott, nem beszélve hosszú cselsorozatáról. Gólunkat mégsem ő, hanem Tinkó szerezte, azaz 1-0-s Studies-előnnyel fordultunk.

Tinkó, és a csapat második gólja

Egyértelműen a második félidő eleje volt a legnehezebb szakasza a rangadónak, még akkor is, ha Tinkó, ugyanabból a helyzetből, mint az első meccsen, most is a rövidbe vágott egy indítást, ezzel megduplázta előnyünket. Ellenfelünk fizikai fölényüket is (a szabályok adta keretek közt) kihasználva hajráztak, és bizony szükség volt minden idegszálunkra, amit védekezésben használhattunk, sőt Fehérnek is többször kellett életveszélyes lövéseket hárítania. De vagy Fehér, vagy amikor ő verve volt, a hátrafutó védők mindig tisztáztak, a csapat tehát védekezésből jelesre vizsgázott, akár a szemmértéket, akár az elért eredményt, vagyis a nulla bekapott gólt tesszük az értékelés alapjára.

"Az ominózus pillanat", ezt látta a spori gólnak

Sajnos azonban a játékvezető másként gondolta… Egy alkalommal ellenfelünk csatára egyedül lépett ki, lövése Fehér karján lelassult, de így is a kapu felé tartott. Ekkor érkezett sprintben Tinkó, és még fél méterrel a gólvonal előtt elérte a labdát, és kibikázta azt, pechünkre a földről éppen feltápászkodó Fehér mellére, ahonnan végül az oldalhálóba pattant a labda. A háló rezgett, a játékvezető pedig gólt ítélt. A jelenet sokszorosan kabaréba illő, azért is, mert az utolsó három érintés a miénk volt, de azért is, mert a labda körülbelül harminc centivel a kapufa mellett hagyta el a játékteret, mint az Hraskó Nóra legjobb pillanatban elkattintott fényképén látszik is. Egy ilyen fontos meccsen szoros állásnál nem kis tévedés egy érvénytelen gólt megadni…

Az idő teltével viszont úgy tűnt, ellenfeleink már nem tudnak újítani, talán ezúttal mi fárasztottuk el őket fejben, míg nekünk a cseréink is tudtak új színt, új tudást hozni, ezáltal kezdtük átvenni a mérkőzés irányítását. Palágyi rövid idő alatt kétszer döngette meg a kapufát, egyszer Tinkó ívelése után egy fejessel, másszor Hlavacska passza után üres kapura. Végül azonban ő is betalált, fejjel, nem éppen csúnya mozdulattal, így visszaállt a kétgólos különbség.

Mi az hogy visszaállt, nem állt az sokáig, hanem egyre csak nőtt és nőtt, leginkább Káplár jóvoltából. Cserecsatárunk rövid idő alatt háromszor vette be riválisunk kapuját, először Görög kiugratását értékesítve, másodszor egy szöglet után a kavarodásban éppen átgurította a labdát a gólvonalon, harmadszorra az oldalvonaltól befelé mozogva magának csinálta meg a helyzetet, amit értékesített. A legvégén pedig Hlavacska cselei után Görög állította be a végeredményt.

A képzeletbeli eredményjelző táblára tekintve elmondhattuk volna ugyanazt, amit az ELTEOnline a Téli bajnokságban, a HajCSATOK elleni meccs kapcsán írt, hogy „A ki-ki meccsből végül egy végtelenül sima mérkőzés kerekedett”, és a Studies elgázolta ellenfelét. Győzelmünkhöz ellenfelünk is gratulált, mi pedig négypontos előnyünk tudatában, már mint bajnokcsapat hagytuk el a Beacot.

Football Studies - KUKás(z)ok 7-1

   kezdő: Fehér - Hlavacska, Nyitrai - Tinkó, Palágyi

   csere: Görög, Káplár, Petykó

   gól: Káplár 3, Tinkó 2, Palágyi, Görög